A globális gazdaság súlypontjai eltolódnak, és Kína, a világ feldolgozóipari központja, legnagyobb nyersanyagimportőre az elmúlt évtizedekben bebizonyította, hogy képes uralni a kereskedelmet. Persze a pekingi döntéshozók pontosan tudják, hogy a kereskedelmi és feldolgozóipari fölény mindaddig sebezhető, ameddig a tranzakciók lebonyolítása és a globális elszámolás az amerikai intézményrendszer ellenőrzése alatt áll. Ezért a távol-keleti nagyhatalom egy 20-30 éves stratégiát indított a pénzügyi szuverenitás megteremtése és a dollár dominanciájának letörése érdekében.

Véget ért a gyenge jüan korszaka

A pénzügyi függetlenedés első nagyobb lépése az ország devizapolitikájának radikális átalakulása. Kína feladta a jüan árfolyamának szigorú ellenőrzését, és a válságkezelés, valamint az új gazdasági stratégiája jegyében engedélyezi a jelentős erősödését, illetve szélesebb árfolyam-ingadozását a devizapiacon.

A hivatalos jegybanki közép- és a belföldi piaci árfolyam a 2024-es 7,2 jüan per dollár szintről az idei év tavaszára 7 alá csökkent, a harmincnapos ingadozás mértéke pedig 1,5 százalék körülire ugrott, ami a legmagasabb kilengés 2024 decembere óta.

Bár a kínai nemzeti bank lépéseit rövid távon az iráni konfliktus nyomán kialakult globális tőkemenekülés kényszerítette ki, a folyamat mögött a 15. ötéves terv stratégiai irányváltása áll. Peking tudatosan épít egy belső fogyasztásra és magas hozzáadott értékű technológiai innovációra támaszkodó gazdaságra, amelyhez elengedhetetlen egy stabil, a nemzetközi kereskedelemben is megbízható fizetőeszköz. A jövőben ugyanis nem az olcsó tömegtermeléssel, sokkal inkább a globális technológiai és minőségi fölényével kíván dominálni a világpiacon. Emiatt az export fokozatosan elveszíti a mesterségesen alulértékelt devizából fakadó árelőnyét, cserébe az erősödő jüan révén a globális nyersanyagpiacokon megnövekedett vásárlóerő átrendezheti a keresleti viszonyokat.

A vasérc mint a jüan trójai falova

Ahhoz, hogy egy deviza globális tényezővé váljon, szüksége van egy úgynevezett horgonyra.

Ahogyan a dollár uralmát évtizedeken át horgonyként a kőolaj-kereskedelem biztosította, Kína most a saját piaci súlyát használja fel az árazások átvételére. Mivel a világ tengeri vasércimportjának mintegy 75 százalékát adja, logikus lenne, hogy a legnagyobb vevő diktálja a feltételeket. Az 1990-es évektől kezdve azonban a nyugati bányászati óriások (BHP, Rio Tinto, Vale) uralták a piacot, és az árazásuk szigorúan dollárban történt.

Éppen ezért a kínai állami ásványkincsbeszerző központ (CMRG) lépéseket tesz annak érdekében, hogy a nyugati bányatársaságok a vasércvásárlások után járó ellenértéket jüanban fogadják el. A Baosteel már 2020-ban végrehajtotta az első jüanalapú tranzakcióit, ám a CMRG célja immár a kereslet centralizálása és egy állami alkupozíció kialakítása. A nyomásgyakorlás hatására a nyugati óriások – mint a BHP – már kénytelenek tárgyalni arról, hogy az azonnali eladásaik jelentős részét jüanban számolják el.

Peking ráadásul a kínálati oldalon is biztosítja magát,

és a világ egyik legnagyobb feltáratlan vasérclelőhelyén, a guineai Simandou projektben szerzett érdekeltségei révén a nyugati óriásoktól független ellátási láncot épít. Kína ezt a modellt az akkumulátoriparhoz szükséges fémekre és a nyersolajra is kiterjeszti.

A dollárfüggőség mint nemzetbiztonsági kockázat

A politikai vezetés felismerte, hogy a dollárfüggőség súlyos nemzetbiztonsági kockázatot hordoz, kiváltképp az után, hogy a nyugati szövetségi rendszer befagyasztott 300 milliárd dollárnyi orosz devizatartalékot a geopolitikai konfliktusok következtében. A Washington által egyre gyakrabban fegyverként használt pénzügyi szankciók pedig világossá tették Peking számára, hogy saját alternatív infrastruktúrára van szüksége.

A pénzügyi nagyhatalmi státusz elérése és az amerikai szankciós politikának való kitettség csökkentése érdekében Kína felgyorsította a nyugati intézményektől független, határon átnyúló fizetési rendszerének (CIPS) kiépítését. E pénzügyi hálózat forgalma jelentős bővülést mutat, tavaly megközelítette a 25,6 ezermilliárd dollárt, ami több mint 40 százalékos növekedés az egy évvel korábbihoz viszonyítva. A cél pedig rövid távon egy működőképes, biztonságos tartalékrendszer létrehozása a kínai nemzetbiztonság garantálására.

Hosszú az út a tartalékvaluta-státuszig

Minden eddigi stratégiai siker ellenére a számok azt mutatják, hogy Kínának még hatalmas utat kell megtennie, hiszen az említett fejlődés ellenére a távol-keleti deviza globális térnyerése egyelőre korlátozott a nyugati fizetőeszközökhöz képest. A nemzetközi bankközi tranzakciók mindössze 3,3 százaléka zajlik jüanban, ami rendkívül alacsony a dollár csaknem 50, illetve az euró 22 százalékos arányához viszonyítva.

A jegybanki devizatartalékok terén is óriási a lemaradás.

A kínai valuta részesedése kevesebb mint 2 százalék, szemben a dollár közel 57 százalékos súlyával. A jüan szélesebb körű elfogadását jelenleg leginkább az akadályozza, hogy a külföldi befektetők számára hiányoznak azok a mély és likvid offshore piacok, ahol a felhalmozott jüant biztonságosan és hozamot termelve fektethetnék be. Ezen a téren az Egyesült Államok állampapírpiaca továbbra is verhetetlen. Hongkong szerepe ezért lesz kulcsfontosságú mint a jüan offshore kereskedelmének és befektetéseinek elsődleges tesztpályája.

A többpólusú pénzügyi világrend vajúdása

Kína tisztában van az erőviszonyokkal, éppen ezért 20-30 éves stratégiai időtávlatban tervez. Az új, erősebb jüannak, a nyersanyagok (vasérc, olaj, lítium) jüanban történő árazásának és a CIPS rendszer globális kiterjesztésének egyetlen célja van. Az elszámolási rendszer átalakítása a pénzügyi szuverenitás megteremtését és a külső politikai nyomásgyakorlással szembeni immunitás kiépítését szolgálja, miközben próbálja megtartani a saját belső pénzügyi stabilitását.

Ahogy Kína a világ legnagyobb nyersanyagimportőreként felépített piaci erejét használja fel arra, hogy a kereskedelmi partnereit fokozatosan rábírja az új elszámolási deviza elfogadására, úgy keletkeznek majd repedések a dollár évtizedes hegemóniáján. Ez egy lassú, generációkon átívelő folyamat, de ahogyan a kínai gazdasági tervezés mutatja:

Pekingnek van ideje kivárni a végét.

Fotó: Dreamstime

Kapcsolódó: