A közel-keleti háború új szintre emelte az energiapiaci kockázatot. A figyelem eddig főként a Hormuzi-szorosra irányult, most viszont a termelő- és LNG-létesítmények sérülékenysége került előtérbe. Ez Európa számára ismét ár- és versenyképességi sokkot vetít előre.

Amikor a kapacitás válik célponttá

A közel-keleti energiaválság új szakaszba lépett. Az orosz Vzgljad szerint a piac számára már nem a Hormuzi-szoros esetleges lezárása jelenti a legsúlyosabb fenyegetést. Amennyiben ugyanis közvetlenül a gáztermelő és LNG-infrastruktúrát érik tartós károk, annak hatásai évekre meghatározhatják a gázpiacot. Ez elsőre túlzónak tűnhet, mégis egy ponton meglepően közel kerül a nemzetközi főáramú értelmezéshez:

a fizikai kapacitás sérülése jóval komolyabb és hosszabban tartó sokkot okozhat, mint egy átmeneti szállítási zavar.

A kiindulópont a South Pars mező és a katari Ras Laffan komplexum elleni csapások sora. A Vzgljad ezt úgy értelmezi, hogy a konfliktus súlypontja a szállítási útvonalakról áthelyeződött a rendszer legértékesebb csomópontjaira. Egy tengeri folyosó blokádja politikai döntéssel vagy katonai enyhüléssel viszonylag gyorsan oldódhat, egy megrongált LNG-terminál vagy cseppfolyósító kapacitás helyreállítása viszont hónapokba, akár évekbe kerülhet, és ez már közvetlenül a globális kínálatot érinti.

South Pars és Ras Laffan: két különböző léptékű kockázat

A két célpont jelentősége ugyanakkor eltérő. A South Pars elsősorban Irán belső ellátása miatt stratégiai fontosságú. A nemzetközi elemzések szerint az ország éves gáztermelése nagyjából 250–275 milliárd köbméter, ennek döntő részét belföldön használja fel, az exportja pedig viszonylag korlátozott, körülbelül 15 milliárd köbméter. Ebből mintegy 7,5 milliárd Törökországba kerül, vagyis ennek a kiesése regionális szinten érzékeny, de önmagában még nem borítja fel a világpiacot. Az orosz portál hozzáteszi, hogy ezt a mennyiséget Moszkva részben pótolni tudná, mivel a Kék Áramlat és a Török Áramlat együttes kapacitása 47,5 milliárd köbméter, és ebben még van tartalék.

A katari Ras Laffan már más lépték, mivel az Al Jazeera szerint ez a világ legnagyobb LNG-komplexuma, amely a globális kínálat nagyjából 20 százalékát adja. A Reuters beszámolója alapján a támadás következtében Katar exportkapacitásának a 17 százaléka esett ki. A QatarEnergy vezetője, az ország energiaügyi minisztere, Saad al-Kaabi úgy véli,

a két LNG-vonal és egy gázból folyékony üzemanyagot előállító üzem sérült meg, az utóbbi helyreállítása pedig 3-5 évig is eltarthat.

Ez pedig már jóval komolyabb kapacitásveszteség, nem átmeneti fennakadás.

Épp ez a Vzgljad legerősebb állítása. A lap azt írja, hogy a piac sokáig a Hormuzi-szorost figyelte, noha a valódi veszélyt a globális LNG-rendszer fizikai csomópontjai jelentik. Ha egy útvonal átmenetileg kiesik, akkor a kereskedelem késik és drágul, ha viszont maga a cseppfolyósítási kapacitás sérül, akkor a világpiacról jelentős mennyiségű gáz tűnnek el. Az Al Jazeera által idézett Tom Marzec-Manser, a Wood Mackenzie elemzőcég gáz- és LNG-igazgatója is arra figyelmeztetett, hogy még a konfliktus lezárása után sem állna vissza néhány hét alatt a teljes katari kapacitás.

Európa már árazza az új energiapiaci sokkot

A holland TTF-gázár március 20-án 68,03 euró/MWh-ra ugrott, a Brent pedig 115 dollár/hordóig emelkedett. A Reuters egy másik összefoglalójában a február 28-án kezdődött háború óta az európai gázárak megduplázódtak, március 19-én 74 euró/MWh közelébe értek. Ezek még nem a 2022-es csúcsok, de már elég magas szintek ahhoz, hogy ismét versenyképességi kérdéssé tegyék az energiát az iparban.

Európa közvetlen katari kitettsége önmagában nem tűnik végzetesnek, mivel a Reuters szerint az EU LNG-importjának körülbelül 9 százaléka jön Katarból, ugyanakkor a fő vezetékes beszállító Norvégia, a legfontosabb LNG-forrás pedig az Egyesült Államok. A gond ott kezdődik, hogy a rendszernek rövid távon alig vannak pufferei. Azaz a norvég kitermelés és az amerikai export is közel teljes kapacitással fut, vagyis ha Ázsia nagyobb erővel kezd rálicitálni a szabad LNG-szállítmányokra, Európának ismét magasabb árral kell megvédenie az ellátását.

Válságforgatókönyv vagy túlzó jóslat?

A Vzgljad innen jut el a legkomorabb következtetésig: az EU gázpiaca ismét a 2021–2022-es válság felé sodródhat. A lap által idézett Igor Juskov, a Nemzeti Energiabiztonsági Alapítvány és az orosz kormány alá tartozó Pénzügyi Egyetem szakértője úgy nyilatkozott, hogy újra megjelenhetnek az 1000 dollár feletti árak ezer köbméterenként, viszont az amerikai piacon a gáz ára 180–200 dollár körül maradhat. Vagyis ha Európában tartósan magas marad az energia ára, az az inflációs nyomáson kívül közvetlen versenyképességi hátrányt is okoz, mivel az energiaköltség beépül a termékekbe, a termelés drágul, az ipari kapacitások egy része pedig ismét nyomás alá kerülhet.

A főáramú elemzések ennél óvatosabban fogalmaznak, de ezt a veszélyt nem vitatják. A Financial Times úgy véli, a mostani helyzet komoly, ám az európai rendszer ma felkészültebb, mint 2022-ben, mivel jobbak az összeköttetések, több a tapasztalat a keresletoldali alkalmazkodásban, emellett új LNG-kapacitások is belépnek a globális piacra. Ezzel együtt egy tartós katari kiesés magas árakat, szűkebb kínálatot és újabb ipari feszültséget okozhat, vagyis a különbséget inkább a válság mélysége, nem pedig maga a kockázat jelenti.

A Vzgljad ott lép át egy politikailag érzékenyebb területre, amikor a piaci következményeken túl sejtetni kezdi, hogy Amerika mit nyerhet a jelenlegi helyzettel. A lap felhívja a figyelmet arra, hogy Katar éves LNG-termelése mintegy 110 millió tonna, és az Egyesült Államokban a következő években egy hasonló nagyságrendű kapacitás épülhet ki. Az EIA (U.S. Energy Information and Administration) szerint az amerikai cseppfolyósítási kapacitás a 2024 eleji, napi 11,4 milliárd köblábról (kb. 322 millió köbméter) 2029-re 28,7 milliárdra (kb. 812 millió köbméter) nőhet, ami jelentős ugrás. Ebből biztosan következik, hogy az amerikai exportőrök profitálhatnak a magasabb árakból és a kínálatszűkületből.

Európa számára a legfontosabb tanulság az, hogy az új gázválság természete eltér a korábbitól. A 2022-es sokk főként az orosz leválás, az ellátási átrendeződés és a politikai kényszer miatt következett be, míg a mostani középpontjában a globális LNG-rendszer fizikai sérülékenysége áll. Ha a közel-keleti konfliktus tartósan ebbe az irányba mozdul, akkor az uniós energiapolitika fő kérdése újra az lesz, hogy rendelkezésre áll-e elegendő gáz a világpiacon, és milyen áron. Ebben az értelemben a Vzgljad figyelmeztetése komolyabban veendő, mint amit első pillantásra egy orosz kommentártól várna az ember.

Foto: Dreastime

Kapcsolódó: