Az erőforrásokban gazdag afrikai országok egyre inkább kezükbe veszik a kritikus nyersanyagaik feletti ellenőrzést a bevételeik maximalizálása érdekében. Azonban a nyersanyag-nacionalizmus terjedésének jelentősége nem csupán Afrikára korlátozódik: nagyon is nagy hatása van a nagyhatalmi verseny, a globális ellátási láncok, sőt a csúcstechnológiás ipar szempontjából is.

Zimbabwe februárban függesztette fel a nyers lítiumérc és annak koncentrátumai exportját, előre hozva az eredetileg jövőre tervezett lépést. A döntés célja az, hogy bátorítsák a nyersanyag hazai feldolgozását és befektetésre ösztönözzék a bányavállalatokat a helyi finomítókba,

biztosítva ezzel, hogy az ország a magas hozzáadott értékű gyártásból profitáljon, ahelyett, hogy csupán olcsó nyersanyagforrásként szolgálna.

A döntés súlyos csapást jelent a kínai akkumulátorgyártóknak, amelyek milliárdokat fektettek be a helyi bányákba, illetve a teljes lítiumkoncentrátum-ellátásuk körülbelül 15 százalékát Zimbabwéből szerzik be. A korlátozások okozta zavarok miatt rövid távon magasak maradnak az árak, ami további problémákat jelenthet a kínai vállalatoknak.

Peking számára nem ez az első rossz hír az elmúlt időszakban, ha a nyersanyagpiacokról van szó. Tavaly októberben a kobaltellátásának 70 százalékát biztosító Kongói Demokratikus Köztársaság vezetett be egy kvótarendszert az exportra – igaz, ez kevésbé drasztikus döntés, mint amikor pár hónappal korábban felfüggesztette a kivitelt.

A kobalt – csakúgy, mint a lítium – alapvető fontosságú az elektromos járművek akkumulátorai és más elektronikai eszközök gyártásában. A globális feldolgozást szinte kizárólagosan Kína uralja, a kongói korlátozások így ellátásbeli szűkösséget okoztak a finomítóik számára, amelyek kénytelenek voltak a hazai készletekhez nyúlni. A finomított kobalt ára a hiány miatt több mint a kétszeresére növekedett a 2025 elején jellemző árakhoz képest – 10 dollár/fontról 25-re az idei év elejére.

Kongó és Zimbabwe nincs egyedül az afrikai nyersanyag-nacionalizmus jegyében cselekvő országok között: Namíbia 2023-ban a feldolgozatlan ásványi anyagok exportját tiltotta be, míg Tanzánia és Malawi tavaly hozott rendelkezéseket a belföldi feldolgozásról és a nyersanyagkivitel beszüntetéséről. Ghána 2030-ra tűzte ki a nyers bauxit és a lítium szállításainak leállítását, hogy azokat a hazai finomítóikban dolgozzák fel.

Az amerikaiak már Kongóban vannak

Az ilyen lépések nyomán Kína fokozatosan veszít a kontinens nyersanyagkészletei feletti ellenőrzéséből, ezzel gyengül a hatalma a globális nyersanyag-feldolgozásban. Eközben Egyesült Államok hasznot húz a folyamatokból: például február 4-én 54 állammal kötött keretmegállapodásokat a kritikus nyersanyagok terén. Washington Afrika-stratégiájának fontos eleme, hogy igyekszik minden szférában magához édesgetni az ottani gazdaságokat.

Törekvéseinek középpontjában jelenleg épp Kongó áll, amellyel már meg is született az első hivatalos üzlet – várhatóan hétvégén zárul le a tranzakció, de a szükséges engedélyek már megvannak. Ennek értelmében a Virtus Minerals vezette amerikai konzorcium 30 millió dollárért megvásárolja a Chemaf bányavállalatot, amelyre a kínai Norinco is tett egy ajánlatot még 2024-ben. A Financial Times szerint a konzorcium körülbelül 300 millió dolláros befektetést tervez a Mutoshi réz- és kobaltbánya fejlesztésébe. Ez az üzem a globális kobalttermelés 6 százalékát tudná fedezni teljes kapacitással. Az új struktúra szerint a kormánynak 10 százalékos részesedése lesz a társaságban, ami duplája a korábbinak.

Az üzlet stratégiai jelentőségét jól érzékelteti a Virtus kommentárja, amelyben örömüket fejezték ki azt illetően, hogy „a Virtus és partnerei készek újjáéleszteni ezt a bányavállalatot, valamint elmélyíteni a Kongói Demokratikus Köztársaság és az Egyesült Államok közötti stratégiai partnerséget”.

Kongót egyéb soft power eszközökkel is igyekszik megához csábítani az Egyesült Államok: a két ország február 26-án egészségügyi megállapodást írt alá 1,2 milliárd dollár értékben. A cél a járványok és a fertőző betegségek elleni küzdelem és a Kongói Demokratikus Köztársaság önellátásának megerősítése, ezért a kormány vállalta, hogy a következő öt év alatt 300 millió dollárral növeli az egészségügyi kiadásait, amit az amerikai külügyminisztérium 900 millióval támogatna.

Az afrikai államok elfordulása Kínától és fokozatos közeledése az USA-hoz azt is jelzi, hogy

a befolyás a kontinensen egyre inkább attól függ, hogy ki biztosít infrastruktúrát és hosszú távú gazdasági lehetőségeket a növekedéshez.

A kontinens nyersanyagkincse a csúcstechnológiás és zöldágazatok felértékelődése miatt egyre fontosabbá válik, ezért az USA komoly versenyt folytat Kínával a fennhatóságának kiterjesztéséért, amit minden területen igyekeznek befektetésekkel erősíteni, így a bányászatban is. Washington Afrika-stratégiájának központi eleme Közép-Afrikában a Kongó fő bányái és az angolai Lobito kikötő közötti vasútvonal fejlesztése és ellenőrzése, ezért kiemelten fontos Kinsasha szimpátiájának megnyerése és megtartása.

A cél kiebrudalni Kínát Közép-Afrikából

A „segély helyett kereskedelem” elvére épülő stratégiába illeszkedik egy sor másik, szintén a közelmúltban megkötött megállapodás, többek között az egészségügy terén Kamerunnal, Szvázifölddel, Lesothóval, Libériával és Mozambikkal. Ezek lényege, hogy az Egyesült Államok ugyan csökkenti az Afrikára fordított támogatási összegeket a USAID olykor aránytalanul nagy, de nem elég hatékony segélyeihez képest, viszont kétoldalú kormányközi partnerségeket indít, amelyeket nem köt ideológiai elvárásokhoz. Ezzel hatékonyan erősíti a befolyását a kontinensen, egyúttal támogatja a partnerországok stabilitását.

Az egészségügyi, oktatási és infrastrukturális projektekkel az USA hosszú távon a politikai lojalitását is építi, ezáltal a megállapodás hatékonyan és széleskörűen ágyaz meg a kínai befolyás felpuhításának.

Peking eddig főleg infrastrukturális és bányászati beruházásokkal volt érdekelt a térségben, ezért ha az Egyesült Államok képes hatékony és látható eredményeket felmutatni az egyéb szektorokban, akkor Kongó példája más afrikai államok számára is alternatív modellt kínálhat a kínaival szemben. Ha a reformok javítják az életminőséget, akkor az USA könnyen megszerezheti a szélesebb afrikai közvélemény szimpátiáját. Elképzelhető, hogy a humán tőke és a szociális háló fejlesztésének támogatása a jövőben a befolyásszerzés legalább olyan fontos eszköze lesz, mint az infrastrukturális beruházások vagy a bányakoncessziók.

Kapcsolódó:

Címlapfotó: Flickr/U.S. Department of State