A svéd Holyvolt és az amerikai Wildcat Discovery Technologies napokban bejelentett fúziója egy teljesen új, mesterséges intelligenciára épülő, rendkívül gyorsan felskálázható és a jelenleginél alacsonyabb költségű akkumulátorgyártási modellt hoz létre. A svédek egy 73 millió dolláros, mintegy 25 milliárd forintos tranzakció keretében vették meg az amerikai entitást, és ez az összeg nagyságrendileg egy közepes európai zöldmezős beruházásnak felel meg.

A lépés zsenialitása a két eltérő tudásbázis egyesítésében rejlik. Ugyanis a Wildcat mesterséges intelligenciára épülő szoftveres anyagkutatási platformját gyors ütemben integrálják a Holyvolt egyedülálló, vízbázisú szitanyomásos gyártástechnológiájával. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy az

újgenerációs energiatárolókat egy körülményes eljárással nem felkenik és tekercselik, mint ma, hanem lényegében rányomtatják a szokásos felületre.

A 3D-nyomtatásból is ismert eljárás révén az új és az MI révén folyamatosan fejlődő akkumulátor-összetételeket azonnal, elképesztő rugalmassággal és töredék költségen tesztelhetik, majd akár a kis szériás sorozatgyártásuk is kezdődhet.

Az igazi áttörés tehát az lehet, hogy feltehetően nem lesz szükség évtizedes megtérülésű, gigantikus infrastrukturális beruházásokra, a termelés pedig azonnal tud reagálni a szoftver által kikísérletezett legújabb kémiai áttörésekre.

Európai lemaradás?

Ez a technológiai ugrás nagy előrelépés lehet, de rávilágít Európa sebezhetőségére is. A kontinens ipari modellje ugyanis még mindig a belső égésű korszakban felhalmozott gépészeti erősségekre és a fizikai méretek növelésére épít, holott az igazi versenyt ma már az algoritmusok és a szoftverek döntik el. Ezt a rendszerszintű lemaradást a közelmúlt innovációs kudarcai is igazolják, hiszen például a svéd Northvolt akkugyár nagyszabású projektje pár év alatt vallott kudarcot.

Van konkurencia is

A Holyvolt–Wildcat nyomtatási technológia azonban nincs egyedül: a svájci–német hátterű CT-Coating AG és a finn Nordic Nano Group által fémjelzett technológia hasonló irányvonalat képvisel. Az utóbbi pedig a Donut Labs nevű finn startuppal együttműködve fejleszt egy rövidesen elektromos motorkerékpárokban megjelenő „szuperakkut”.

Feltehetően hasonló, nyomtatásos technológiával, szénalapú nanocsöveket is felhasználva, ezzel pedig a korábbi töredékére rövidítve a töltési időt.

A Donut Labs nagy port kavart, hiszen a januári, Las Vegas-i technológiai kiállításon, a CES-en óriási ígéretekkel mutatta be a fenti, szilárdtest akkujának prototípusát, és az elmúlt hetekben nyilvános tesztekkel láttatta azok jellemzőit – dacára a szakértői szkepticizmusnak.

Az első cellákat a finn VTT Kutatóközpont független laborvizsgálataiban, majd egy utcai gyorstöltőn is tesztelték, ám egyelőre nem világos, hogy valós körülmények közt az említett elektromos versenymotorba, a Verge Motorcycles járműveibe építve miként teljesítenek a vadonatúj cellák. A Donut Labs ígéretei mindenesetre impozánsak: nagy, 400 Wh/kg energiasűrűség, több évtizedes (100 ezer ciklusos) akkuélettartam, igen magas hőtűrés és tűzbiztonság, valamint valós körülmények között is legalább két-háromszor gyorsabb, azaz 5-10 perces akkufeltöltés jellemzi az új szilárdtesttípusú celláikat.

Ha a svédek vagy a finnek sikeresek lesznek, és akárcsak részben beváltják az ígéreteiket, akkor Európa nagyot léphet előre, hiszen gyártási technológiában akár meg is előzheti a kínai óriásokat, méghozzá mindjárt két kisebb gyártóval.

A Donut Labsnak beszállító, illetve a céggel szorosan együttműködő Nordic Nano mindenesetre a finnországi Imatrában 3 millió eurós uniós forrásból már épít is egy kis kísérleti gyártósort, amely ősztől képes lesz sorozatban gyártani az újgenerációs szilárdtestcellákat. Mi több, a motorbiciklikbe már egy-két hónapon belül bekerülhetnek az új szuperakkuk, igaz, még nem sorozatgyártott, először csupán egyedi, igen kis szériában.

Új játékszabályok

Ha mindez beválik, és ekkorát ugrik az észak-európai (és részben amerikai) akkutechnológia, akkor nagyon megváltozik az iparág közeljövője, és már egy-két éven belül jelentős technológiai mozgások indulhatnak. Egy elképzelt új, globális akkumulátoripari paradigmaváltás esetén – ahol az algoritmusok és az agilis, szitanyomásos gyártástechnológiák veszik át az uralmat – a régió iparfejlesztési stratégiáját is változásra kényszerítheti, sőt lépéskényszerbe hozhatja. Így a jelenlegi régiós termelési modell közép- és hosszú távon sebezhetővé válhat ezzel az új, rendkívül költséghatékonynak ígérkező ipari sztenderddel szemben.

Fotó: Freepik

Kapcsolódó: