Továbbra sem gyorsul a Nyugat-Balkán országainak uniós integrációja Marta Kos friss nyilatkozatai alapján. Elvileg az EU háromféle módot lát a bővítéspolitika újabb megreformálására:

A jelenlegi, eddig nem túl sikeresnek mutatkozó rendszer fenntartása; a fokozatos integráció; a fázisolt, visszafordítható integráció.

Az újabb brüsszeli forgatókönyvek

Az első szcenárió a jelenlegi sehova sem tartó status quo állapotot konzerválná:

Montenegró legesélyesebb befutóként immár 16 éve tagjelölt ország, mellyel 14 éve folynak a csatlakozási tárgyalások, ami azért meglepő, mert ez a körülbelül 630 ezres, nagyjából fél budapestnyi lakosságú kis ország nem borítaná fel az uniós hatalmi, demográfiai és gazdasági helyzetet, ellentétben a csaknem 40 milliós Ukrajnával.

A második forgatókönyv alapján a jelölt országok fokozatos integrációja azt jelentené, hogy az érintett több EU-s programba és kezdeményezésbe is belekóstolhatna, mielőtt megkapná a teljes tagságot. A cikk hangsúlyozza, hogy

a szakértők szerint ez mindenképpen jobb megoldás lenne, habár Ukrajna csalódottságát váltaná ki.

Ráadásul az EU zászlajának kék-sárga világa ma inkább Ukrajnát juttatja eszünkbe, mint a 27 szuverén tagállam közösségét.

A Marta Kos fogalmával fázisos integrációnak nevezett harmadik forgatókönyv verziója talán a legradikálisabb, annyi azonban biztos, hogy ez lendítene a legnagyobbat az integrációs lelkesedésen, mivel ezzel először is formális EU-tagságot kapnának azok a jelöltek, amelyekről mind a 27 tagállam meg tud egyezni abban, hogy a későbbiekben hajtanák végre a szükséges reformokat.

Ez a megoldás viszont nagyot dobhatna az integrációs lelkesedésen, hiszen legalább lenne egy kézzelfogható eredmény ennyi időnyi semmittevés után.

Brüsszel ezen variációk közül a kritikák ellenére is a fokozatos integráció irányába hajlik, Kos pedig ennek megfelelően utasította el Aleksandar Vučić szerb elnök és Edi Rama albán miniszterelnök javaslatát, mivel azok gyorsabb belépést sürgettek volna az egységes piacba és a schengeni térségbe teljes jogú tagság és vétójog nélkül. Azonban a bővítési biztos érvelése szerint az előbbiekhez való csatlakozás önmagában is olyan mély intézményi, gazdasági és jogállami reformokat követel, amelyek nem rövidíthetők le politikai döntéssel. Ezzel tehát Brüsszel világossá tette, hogy részleges integrációt ugyan el tud képzelni, de a legérzékenyebb uniós vívmányokhoz továbbra is teljesítményalapú, szigorú hozzáférést rendel.

Montenegró kivételként erősítheti a szabályt

A fejlemények közül a legfontosabb, hogy Montenegró 2026. március 17-én ideiglenesen lezárta az újabb (21-es) tárgyalási fejezetet, azaz a transzeurópai hálózatokról szóló részt, az EU Tanácsa pedig megerősítette, hogy a balkáni jelölt ezzel immár 14 fejezeten jutott túl. Mindez azt mutatja, hogy a Nyugat-Balkánon jelenleg Montenegró halad a legbiztosabb léptekkel a csatlakozási pályán.

A 2025. decemberi tanácsi következtetések ennél is tovább mentek, mivel

az eddigi fejlemények alapján létrehozzák a Montenegró csatlakozási szerződésének előkészítésével foglalkozó ad hoc, ideiglenes munkacsoportot, amelynek feladata a csatlakozási szerződés előkészítése lesz.

Ez önmagában még nem ígér közeli csatlakozást, de intézményi szinten fontos lépés, hiszen azt jelzi, hogy Brüsszel a montenegrói folyamatot már nem pusztán tárgyalási rutinként kezeli, hanem egy későbbi tagsági lezárás előkészítését is megkezdte, ami a Nyugat-Balkán többi országához képest lényeges különbség.

Kos montenegrói látogatása is ezt az előrehaladást erősíti meg, emellett a növekedési terv keretében folyósított EU-s támogatásokkal is ösztönzi a Bizottság az országot, hogy az minél előbb hajtsa végre a kért reformokat.

Mi lesz a többi országgal?

Montenegró tehát ma a nyugat-balkáni bővítés kirakatországa, ami politikailag hasznos Brüsszel számára, mert így bizonyítani tudja, hogy a bővítési folyamat nem halt el, a reformoknak pedig van eredménye. Ugyanakkor a montenegrói fejlemény épp azért érdekes, mert rámutat az uniós modell korlátjára is: még a legelőrébb tartó tagjelölt esetében sincs kijelölt csatlakozási dátum, csak egyre intenzívebb technikai és pénzügyi közeledés. Vagyis az EU jelenleg a folyamat hitelességét igyekszik fenntartani, a végső politikai döntést viszont továbbra is nyitva hagyja.

Természetesen nem Montenegró felvétele a magyar nyugat-balkáni bővítéspolitika elsődleges célja, hiszen stratégiai fontosságú országnak jelenleg inkább Albánia, de főleg Szerbia tekinthető. Arra viszont jó lehet Montenegró minél előbbi csatlakozása, hogy ezzel leküzdhetné a nyugat-balkáni politikára jellemző bővítési fáradtságot, amivel új lendületet adna az integráció támogatottságának. Hiszen azáltal, hogy végre érdemi eredményt mutathatna fel egy ország, a folyamat öngerjesztővé válna, így várhatóan máshol is sokkal nyitottabbak lennének a választópolgárok az integrációpárti politikai elitek megválasztására vagy épp a hatalomban tartására.

Kapcsolódó:

Borítókép: Mesterséges intelligencia (Chat GPT) által készített kép