A digitális korszak egyik sajátos ellentmondása, hogy amíg az internetet hajlamosak vagyunk „felhőként” elképzelni, addig a nemzetközi netforgalom több mint 99 százaléka a tengerfenéken futó kábeleken halad át. Amikor egy magyar felhasználó a Facebookot, a Google-t vagy a YouTube-ot használja, sok tartalmat közeli szerverközpontokból ér el,

viszont a nagy platformok zökkenőmentes működéséhez rengeteg olyan adatmozgásra is szükség van, amely a felhasználó előtt láthatatlan.

Az egyes központok közötti szinkronizáció, a biztonsági mentések és a globális rendszerek összehangolása már jellemzően kontinenseken átívelő kapcsolatokat igényel, ezért válnak kulcsfontosságúvá a tenger alatti kábelek.

Digitális vasfüggöny a hullámok alatt

A digitális összeköttetéseket korábban elsősorban kereskedelmi infrastruktúrának tekintették, az amerikai–kínai technológiai rivalizálás kiéleződése miatt azonban a helyzet megváltozott.

Az Egyesült Államok az elmúlt években egyre határozottabban lépett fel annak érdekében, hogy korlátozza a kínai szereplők részvételét a stratégiai jelentőségű kábelprojektekben. Az amerikai érvelés középpontjában a biztonsági kockázat áll:

ha kínai cégek építik vagy üzemeltetik a rendszert, akkor az szerintük hosszú távon adatbiztonsági és hírszerzési veszélyt jelenthet.

Kína ezzel szemben azt emeli ki, hogy versenyképes árazással, gyors kivitelezéssel és rugalmas finanszírozási konstrukciókkal képes infrastruktúra-fejlesztéseket kínálni azokban a régiókban, ahol a tőkehiány a legnagyobb korlát.

Mivel a fejlett nyugati piacokon az Egyesült Államok és szövetségesei jórészt már korlátozták a kínai vállalatok mozgásterét, a valódi csatatér azokban az országokban húzódik, ahol gyorsan nő az internethasználat, az adatközponti kapacitásigény és a digitális szolgáltatások piaca, de az infrastruktúra még hiányos vagy elavult. Vagyis Afrikában, Délkelet-Ázsiában, a Közel-Keleten, Latin-Amerikában és a csendes-óceáni térségben most dől el, hogy a következő évtized digitális összeköttetéseit kik építik ki. Egy ilyen beruházás pedig évtizedes jelenlétet, üzemeltetési pozíciót és technológiai kötődést jelent.

Blokkosodó infrastruktúra

A mostani folyamatok alapján nem valószínű, hogy a világ két teljesen külön internetre szakadna, sokkal inkább az látszik, hogy a fizikai infrastruktúra blokkosodik. Jelen állás szerint az amerikai és a vele szövetséges oldal van előnyben ott, ahol a kábelépítés stratégiai kérdés, ezt mutatja Pápua Új-Guinea példája, ahol ausztrál finanszírozással a Google építhet új összeköttetéseket, és részben Vietnám is, ahol Washington aktívan dolgozik a kínai HMN Tech kiszorításán. Latin-Amerikában ugyanakkor még nyitott a verseny.

Chilében az amerikai nyomás ugyan elérte, hogy a helyi kormányzat elbizonytalanodjon a kínai kötődésű kábelterv kapcsán, de a beruházást nem fújták le.

Az viszont jól látszik, hogy ahol Washington a gazdasági verseny mellett nemzetbiztonsági megfontolásokat is hangoztat, ott Peking mozgástere jelentősen beszűkül.

Európa és a Közel-Kelet: új digitális folyosó épül

A témában nemrég az EU is szót kért: februárban jelentették be a GreenMed nevű nagyszabású tenger alatti kábelprojektet, amely Európa és a Közel-Kelet közötti kapcsolatokat erősítené. Az öreg kontinensnek az ehhez hasonló beruházások egyszerre jelentenek üzleti lehetőséget és stratégiai szükségletet, mivel az arab országok adatforgalma gyorsan nő, a digitális szolgáltatások iránti kereslet erősödik, ugyanakkor az útvonalak biztonsági kitettsége is magas. Az iráni háború ráadásul ismét ráirányította a figyelmet arra, hogy mennyire sérülékenyek a térség globális összeköttetései.

Pedig minél több alternatív kapcsolat létezik Európa és a környező térségek között, annál kisebb a kockázata annak, hogy egy regionális válság, egy katonai incidens vagy egy szabotázs komoly fennakadást okoz az adatforgalomban.

A projekt másik olvasata az, hogy Európa is igyekszik megerősíteni a saját szerepét a globális adatfolyosók újrarajzolásában.

Nem mindegy ugyanis, hogy a kontinens pusztán felhasználója marad a nagyhatalmak által kialakított infrastruktúrának, vagy maga is meghatározó összekapcsoló szerepet épít ki.

Ugyanakkor Ázsiában a japán NTT Data és partnerei egy olyan kábelrendszert terveznek, amely elkerülné Kínát. Méghozzá azért, mert az ázsiai térségben egyre erősebb az a törekvés, hogy új adatkapcsolatok jöjjenek létre Kína közvetlen bevonása nélkül.

Pekinget ezzel nem törlik a régió digitális térképéről, de több állam igyekszik csökkenteni a Kínától való túlzott kitettségét.

Japán, Szingapúr, a Fülöp-szigetek vagy Dél-Korea szempontjából ez a technológiai kérdésen kívül stratégiai biztosítás is. Egy olyan korszakban, amikor a Dél-kínai-tenger és az amerikai–kínai rivalizálás egyszerre növeli a bizonytalanságot, egy Kínát megkerülő kábelhálózat a válságokkal szembeni ellenállóbb működés záloga lehet.

Kép forrása: Dreamstime

Kapcsolódó: