Az urbanizációs biztonság és az okosváros valóban trendi kifejezések, ugyanakkor az infrastruktúrába simuló kamerarendszer mindig és mindenhol láthatja az állampolgárokat – ha tetszik nekik, ha nem.

A 21. századi város egyik legfontosabb infrastruktúrája a megfigyelési technológia, még ha az nem is tűnik fel feltétlenül. Az alábbi infografika a kamerák sűrűségét ábrázolja, vagyis azt, hogy ezer lakosra hány megfigyelő szerkezet jut egy-egy városban – ezzel egyfajta „láthatatlansági indexet” állít fel, amely azt is mutatja, mennyire nehéz észrevétlennek maradni egy adott területen.

A rangsor élén India áll: Haidarábád globálisan vezet ezer főre vetítve 79 kamerával, ami nagyjából 900 ezer eszközt jelent a városban. Nem sokkal marad el Indore (72 kamera/1000 fő, összesen 251 500 kamera), majd Bengaluru (41/1000 fő, 585 300 kamera). Ez a három város együtt több mint 1,7 millió kamerát működtet, elméletileg közbiztonsági eszközparkként.

A top 10-ben nyolc ázsiai város szerepel, ami világosan jelzi, hogy a megfigyelési infrastruktúra súlypontja keleten van. A negyedik helyen a pakisztáni Lahor áll, ezer főre 28 kamerával (összesen 410 300 kamera), itt azonban már a rendszer integrációja a pluszcsavar, ezek az eszközök ugyanis valós időben kapcsolódnak a különböző adatbázisokhoz, arcfelismeréssel támogatva. Vagyis passzív megfigyelés helyett inkább aktív azonosítást végeznek. A globális mezőnyben erősen tartja magát Oroszország is: Moszkva a hatodik helyen áll, ezer főre 20 kamerával (összesen 250 ezerrel) és az egyik legfejlettebb arcfelismerő rendszerrel.

A Közel-Kelet és Dél-Ázsia több városa is felkerül a listára: Kabul (ezer főre 18), Szingapúr (18) és Bagdad (15) a középmezőnyben helyezkedik el, míg Szöul 24 kamerával ezer főre az ötödik.

A nyugati világ jóval visszafogottabb képet mutat. London a 11. helyen áll 13 kamerával ezer főre (131 900 kamera), ezzel a legkíváncsibb város Európában és a Nyugaton. Az Egyesült Államok nagyvárosai ennél is alacsonyabb sűrűséget mutatnak: Los Angeles ezer főre 12 kamerával (összesen 46 800-zal), míg New York ezer főre 10-zel (összesen 80 300-zal) szerepel a listán.

Érdekes módon a globális kép egyik legfontosabb szereplője láthatatlan marad. Kína esetén nincs elérhető városi bontás, ugyanakkor országos szinten mintegy 700 millió kamera működik, ami 494 eszközt jelent ezer főre vetítve – azaz közel egy jut két emberre, ami önmagában új dimenzióba helyezi a megfigyelés fogalmát.

A technológiai fejlődés tovább emeli a tétet, mivel a modern kamerahálózatok a rögzítés mellett már értelmeznek is. A mesterséges intelligencia ugyanis képes mintázatokat felismerni, profilokat építeni, ezzel a „gyanús viselkedést” eleve kiszúrni/kiszűrni. A közlekedési szabálysértések vagy a parkolás ellenőrzése csak a felszín: a valódi trükk az adatok rögzített és feldolgozott tömegében rejlik, ami az egyének mozgását és viselkedését teszi visszakövethetővé.

Kapcsolódó:

***

Fotó: Dreamstime