Nem könnyű Trump politikai szövetségeseinek lenni Európában. Például a brit Nigel Farage, a Reform UK vezetője, aki közel egy évtizede ismeri az amerikai elnököt, vendégül látta őt a rádióműsorában, illetve meglátogatta az Ovális Irodában, majd azt nyilatkozta, hogy kezdetben támogatta az amerikai és izraeli támadásokat Irán ellen. Most azonban úgy véli, hogy az Egyesült Királyságnak nem szabad belekeverednie egy újabb külföldi háborúba.

Pedig Trump hivatalba lépése óta a kormányzata támogatja azokat az európai jobboldali pártokat, amelyeket a saját programjával összhangban lévőnek tart. Idén az amerikai külügyminisztérium bejelentette, hogy segíti azokat a tudásközpontokat és nem kormányzati szervezeteket, amelyek támogatják az elnök „America First” politikáját, beleértve azokat is, amelyek kiállnak a szólásszabadság és fellépnek a bevándorlás ellen.

Eleinte a pártok örömmel fogadták ezt, ám Európa egyre jobban megszenvedi a tengerentúli döntések következményeit.

Trump ugyanis megkérdőjelezte Amerika elkötelezettségét az európai szövetségesek védelme iránt, majd vámokat vetett ki az Egyesült Királyságra és az unióra. Emellett az Irán elleni támadása megemelte az energiaárakat, ami veszélybe sodorja Európa óvatos gazdasági fellendülését, és előrevetített egy újabb migránshullámot a Közel-Keletről.

Mára a brit szavazók túlnyomó többsége „anti-Trump”-nak tartja magát, és más felmérések szerint a britek és a németek csupán egynegyede támogatja az amerikai elnök Irán elleni támadását. Franciaországban a közvélemény-kutatások alapján még a jobboldali szavazók is kedvezőtlenül vélekednek az elnökről.

Mindez egyre nagyobb problémát jelent a MAGA-hoz közel álló pártok számára, még akkor is, ha a támogatóik kedvelik is Trumpot: amennyiben Farage miniszterelnök akar lenni, szélesebb választói réteget kell megszólítania, egy olyat is, amely nagyrészt megveti az amerikai elnököt.

Bár sok európai jobboldali párt egyetért a MAGA-mozgalommal abban, hogy miként kell a társadalmat felépíteni és rendezni, de az ő céljuk elsősorban a szavazatszerzés, ezért számukra fontos, hogy az üzeneteikkel meg tudják szólítani a lakosságot.

Eddig a mainstream politikai pártok vonakodtak ezeket az erőket a Trumphoz fűződő kapcsolataik miatt támadni, félve a Fehér Ház visszavágásától, ám mivel az amerikai elnök politikája közvetlenül kihat a választóik anyagi helyzetére, ez a tartózkodásukat nem tartják meg sokáig.

Néhány Trump-szövetséges a Grönland körüli történések idején fokozta az elnökkel szembeni kritikáját. Giorgia Meloni olasz miniszterelnök, aki összekötő volt Európa és az Egyesült Államok között, már kevésbé ért egyet az elnökkel. Helyettese, Matteo Salvini – aki az olasz politikában Trump legnagyobb támogatói közé tartozik – elutasította azt az amerikai felhívást, hogy az európai országok segítsenek a Hormuzi-szoros őrzésében, mondván, Olaszország senkivel sem áll háborúban.

Franciaországban Marine Le Pen és Jordan Bardella még tovább ment, és bírálta Trump venezuelai katonai csapásait – pártjuk, amely Izrael támogatójának tekinti magát, az iráni támadással kapcsolatban óvatosabb hangot ütött meg.

A tét különösen nagy az ellenzékben lévő jobboldali erők számára, hiszen az amerikai támogatás tiszteletet és láthatóságot biztosított számukra, segítve néhányukat abban, hogy kitörjenek a kitaszítotti státuszukból. Egy az Egyesült Államokkal való összetűzés azonban veszélyeztetheti ezeket az eredményeket.

Németországban például az AfD felkarolta Trump MAGA-mozgalmát, miután az amerikai kormányzat tagjai – Elon Musktól J. D. Vance alelnökig – támogatták a pártot a tavalyi általános választások előtt. Ez eleinte jól jött az AfD-nek, és meg is változtatta az évek óta tartó Amerika-ellenes retorikáját, valamint átalakította a szóhasználatát, hogy az illeszkedjen a MAGA érveihez. Most azonban kényelmetlen helyzetbe került, mivel a közvélemény az USA ellen fordult.

Trump egyik legfőbb támogatója az AfD-ben Markus Frohnmaier, a Bundestag tagja, aki a párt listájának élén állt a közelmúltbeli baden-württembergi tartományi választásokon, ahol a Mercedes-Benz, a Porsche és más gyártók székhelye található, amelyek az elnök vámjai miatt komoly nehézségekkel küzdenek. Frohnmaier a választások előtt többször is az Egyesült Államokba utazott, ahol találkozott Sarah B. Rogersszel, az adminisztrációnak az európai jobboldali szervezetek felé irányuló kapcsolattartásának vezetőjével.

Az AfD és a MAGA hasonló álláspontot képvisel a bevándorlás, a szociális kérdések és a nemzeti szuverenitás terén. Tekintettel arra, hogy Németország exportja és biztonsága az Egyesült Államoktól függ, Berlinnek érdeke a jó transzatlanti kapcsolatok fenntartása.

Bár a párton belül Trump sokak számára egy példakép, a politikája gyakran ütközik az európai érdekekkel. Ennek ellenére az AfD-n belül vita robbant ki arról, hogy el kéne-e távolodniuk az amerikai elnöktől.

Egyensúlyt kell találnia a patrióta erőknek

Mindez a transzatlanti kapcsolatok strukturális gyengülésére világít rá Donald Trump politikája nyomán. Az Egyesült Államok hagyományos biztonsági és gazdasági garanciáinak megkérdőjelezése ugyanis alapjaiban rengeti meg azt a rendszert, amelyre Európa évtizedek óta épít. Ez a diplomáciai feszültség mellett hosszabb távon stratégiai autonómiára való törekvésre kényszerítheti az itteni államokat.

Ezzel pedig épp a Trump-szövetséges patrióta erők, az Európai Parlamentben zömében a Patrióták Európáért, az Európai Konzervatívok és Reformerek, valamint a Szuverén Nemzetek Európája frakciójában ülőket hozza nehéz helyzetbe. Ezek ugyanis közel állnak a trumpi vonalhoz, de nem engedhetik meg maguknak, hogy szembemenjenek a saját gazdasági és nemzeti érdekeikkel, vagyis egyszerre kell lavírozniuk a nemzetközi ideológiai közösség és a hazai választók között.

Mivel Európában Trump megítélése kedvezőtlen lett, az őt támogató pártok a választások során hátrányba kerülhetnek, mint Kanadában a legutóbbi törvényhozási voksoláson, amikor az ország integrálásának az ötletével Trump lényegében kihúzta a talajt a konzervatívok alól. Ez Európában is az amerikai elnök által kívánttal ellentétes irányba mozdíthatja el az erőviszonyokat: ezek az erők ugyanis arra kényszerülhetnek, hogy pragmatikusabb, kevésbé ideologikus irányba forduljanak, ami könnyen a patrióta hullám mérséklődéséhez vezethet.

Mindebből az is leszűrhető, hogy az USA belpolitikája közvetlenül formálja az európai pártrendszereket. Az amerikai támogatás korábban legitimációt adott a perifériális pártoknak, de ha ez a kapcsolat teherré válik, akkor ugyanilyen gyorsan politikai kockázattá alakulhat.

Stratégiai szinten a legfontosabb következtetés, hogy Trump egyszerre katalizátora és korlátja az európai jobboldal megerősödésének. Inspirációt nyújt számukra például a nemzeti érdekek előtérbe helyezésével, ugyanakkor a konkrét lépései megingatják az európai szövetségeseinek pozícióit, amivel egy olyan instabil, ellentmondásos helyzetet teremt, amely a következő évek európai politikájának egyik meghatározó törésvonala lehet.

Kapcsolódó:

Borítókép: Wikimedia Commons