Az Egyesült Államok és Irán közötti háború első heteiben úgy tűnik, hogy az amerikaiak nyugodtan viselik az emelkedő energiaárakat, és viszonylag kevesen említik a magas benzinárakat az országot érintő legfontosabb problémaként, mégis, a felmérésben szereplők 43 százaléka arra számít, hogy az Egyesült Államok az elkövetkező öt évben jelentős energiahiánnyal szembesül. A demokraták jobban aggódnak az energiaügy miatt, mint a republikánusok, ami tükrözi a pártpolitikai hovatartozás növekvő hatását a kérdéshez való hozzáállásra.

Az energiaellátás és a megfizethetőség iránti aggodalom változatlan

A megkérdezettek 35 százaléka „nagyon” aggódik az energiaellátás és az árak miatt, ami hasonló a 2024-es 37 százalékhoz képest. Ehhez képest 2022-ben, a legutóbbi jelentős benzinár-emelkedés idején 47 százalék mondta azt, hogy nagyon aggódik.

Az amerikaiak mindössze 2 százaléka tartja a gázárakat az ország legnagyobb problémájának. A benzinárak jelentős lemaradással követik a többi témát, köztük a kormánnyal való elégedettséget (28), az általános gazdasági helyzetet (15), a bevándorlást (14) és az inflációt (10).

Korábban a benzinárakat általában 1 százaléknyian vagy annál kevesebben említették mint legfontosabb problémát, hacsak nem volt kiemelkedő áremelkedés. Az erre vonatkozó említések 2008 júniusában 25 százalékkal rekordot döntöttek, de 2006 májusában és 2008 júliusában is meghaladták a 20 százalékot.

2022-ben, az utolsó jelentős benzinár-emelkedés idején, a felmérések szerint áprilisban 6, március és július között pedig átlagosan a megkérdezettek 5 százaléka tekintette problémának az árakat.

A többség nem számít az Egyesült Államok energiahiányára

Az amerikaiak 43 százaléka tart az energiahiánytól, míg 53 százalékuk nem ért egyet ezzel. Ehhez képest 2022-ben 55 százalék számított energiaszűkére, miután a gázárak az orosz–ukrán háború hatására emelkedtek. A csúcspont 2008-ban és 2011-ben volt, amikor az energiaprobléma bekövetkezését várók aránya meghaladta a 60 százalékot.

Kétszer annyi demokrata (46 százalék) tart az energia rendelkezésre állása és megfizethetősége miatt, mint republikánus (23), sőt a politikailag függetlenek 34 százaléka is így gondolja. Az adatok azt mutatják, hogy a republikánusok aggodalma 10 százalékponttal csökkent tavaly március, azaz Donald Trump második ciklusának eleje óta, míg a demokratáké 8-cal nőtt – mindkét arány még inkább nőtt, ha azokat összehasonlítjuk 2024-tel, amikor Joe Biden volt hivatalban.

A pártok közötti aggodalom különbsége 2019 óta átlagosan 21 pont, ami több mint kétszerese a 2001 és 2018 közötti 9 pontos átlagos eltérésnek. Bár ez a mostani érték is említésre méltó, 2022-ben volt egy rekordmagas, 38 pontos differencia is, amikor a republikánusok 66, míg a demokraták 28 százaléka aggódott nagyon az energia miatt.

Ezek a pártok közti növekvő különbségek arra utalnak, hogy az emberek energiához való hozzáállása egyre inkább attól függ, hogy az elnök pártja egyezik-e a saját pártidentitásukkal.

Hasonló differencia figyelhető meg a pártok támogatói között abban a tekintetben is, hogy mennyire tartják valószínűnek, hogy az Egyesült Államok az elkövetkező öt évben jelentős energiahiánnyal szembesül. A demokraták 48, a republikánusok 24 százaléka számít erre, míg a függetlenek 49 százaléka inkább a demokraták véleményéhez áll közel. Az idén mért 24 pontos demokraták–republikánusok közötti különbség, valamint a 2022-es 22 pontos eltérés a két legnagyobb érték, ezt megelőzően a legnagyobb differencia 17 pont volt 2004-ben.

Egyelőre nyugalom honol a közvéleményben

A jelenlegi nyugalom mögött valószínűleg az a várakozás áll, hogy a drágulás csupán átmeneti lesz, ugyanakkor ez gyorsan változhat, ha a konfliktus elhúzódik, hiszen azzal együtt tartósan magas energiaárak jönnek.

Az energiaársokk egyelőre nem vált politikai sokká, ami azért kulcsfontosságú, mert a gyorsan emelkedő üzemanyagárak gyakran visszavetik a kormányzó erő támogatottságát.

Most azonban a társadalmi tolerancia magasabb, ami időt ad a politikai vezetésnek.

Rövid távon lezáruló konfliktus (néhány hét–pár hónap): ha az árak gyorsan visszarendeződnek, ez az egész epizód utólag átmeneti sokként, nem pedig strukturális válságként lesz értelmezhető. A republikánusok elkerülhetik az energiaárak miatti „politikai büntetést”, sőt akár kompetens válságkezelőként is pozicionálhatják magukat. A novemberi félidős választások így elsősorban a hagyományos belpolitikai témák (gazdaság, infláció, bevándorlás) mentén dőlhetnek el, nem az energiaválság lesz a döntő tényező, ami kiegyenlítettebb versenyt eredményez.

Elhúzódó konfliktus (hónapok, tartósan magas árakkal): a jelenlegi „türelem” gyorsan elpárologhat, ha az amerikai háztartások tartósan érzik a megélhetési költségek emelkedését. Ebben az esetben az energiaárak beépülnek az inflációs várakozásokba, a gazdasági elégedetlenség nő, a külpolitikai döntéshozatal pedig közvetlen belpolitikai felelőssé válik. Az energia kérdése ismét első számú politikai téma lehet, hasonlóan 2008-hoz vagy 2022-höz, és ez általában a hivatalban lévő kormányzat ellen hat.

A novemberi félidős választások szempontjából két eltérő forgatókönyv lehetséges:

Stabilizáció (gyors béke): ebben az esetben az energia nem válik domináns kampánytémává, a republikánusok előnye korlátozott, inkább strukturális (a korábbi példák alapján a hivatalban lévő elnök pártja veszít), így a választás kimenetele szorosabb, több billegő körzettel.

Válságforgatókönyv (elhúzódó háború): az energiaárak és a megélhetési költségek központi kérdéssé válnak, ami miatt a republikánusok erős támadási felületet kapnak, így a demokratáknak nő az esélyük egy jelentősebb kongresszusi előretörésre.

Kapcsolódó:

Borítókép: Wikimedia Commons