Bizakodóak lehetnénk, hiszen az OECD legfrissebb időközi jelentése szerint a globális GDP az idén 2,9, jövőre pedig kerek 3 százalékkal bővülhet, ám a felszín alatt egy a világot strukturálisan átrendező folyamat zajlik. A J.P. Morgan Pandora mocsara című átfogó elemzése rávilágít arra, hogy a Hormuzi-szoros lezárása olyan sokkhatást indított el, amely alapjaiban rajzolja át az ipari, energetikai és mezőgazdasági erőviszonyokat.

Ebben az új, széttöredező világrendben Európa jelentősen lemarad, míg az amerikai–ázsiai tengely az egymással való technológiai versenyfutásra koncentrál.

Az MI-bumm levegőhöz juttat

Az OECD elemzése szerint a világgazdaság hajtóerejét a klasszikus ipari termelés vagy a globális fogyasztás helyett a mesterséges intelligencia által fűtött technológiai beruházási hullám adja. Ennek a növekedési motorjai pedig az Egyesült Államok és Kína tőzsdén jegyzett legnagyobb technológiai vállalatai. Ezek a szereplők hatalmas mértékben növelik a beruházásaikat, aminek a makrogazdasági hatásai immár statisztikailag is mérhetők. Az USA-ban a munkaerő termelékenysége nő a pénzügyi, a szakmai, tudományos és műszaki szolgáltatások területén, vagyis azokon a területeken, ahol az MI adaptációja a leginkább előrehaladott.

Ezt az amerikai–ázsiai technológiai és kereskedelmi dinamikát egy váratlan jogi fordulat is fűti. Az amerikai Legfelsőbb Bíróság döntése nyomán ugyanis az Egyesült Államok kénytelen volt felülvizsgálni a protekcionista intézkedéseit, így a bevezetett 10 százalékos egységes vámtétel azt eredményezte, hogy a vámterhelés a korábban várt 14-ről 10 százalékra csökkent. Ez az engedmény óriási lökést adott a feltörekvő ázsiai gazdaságoknak és részben a BRICS államainak, amelyek ezáltal extra kivitelhez és növekedési lehetőségekhez jutottak.

A Hormuz viszont fojtogat

A J.P. Morgan jelentése rávilágít a Hormuzi-szoros lezárása és az infrastrukturális kiesések nyomán fellépő energiaválságra. Napi 19-20 millió hordó kőolaj, cseppfolyósított földgáz (LNG) és petrolkémiai alapanyag esett ki a világpiacról, ami a globális folyékonyenergiaellátás 20 százalékát jelenti.

Bár az elemzés kiemeli, hogy a világgazdaság kőolaj-intenzitása az 1970-es évek óta jelentősen, az 1990-es öbölháború idején mért szintnek pedig a felére csökkent – köszönhetően az energiahatékonyságnak, a kombinált ciklusú gázturbináknak és az e-mobilitásnak –, egy ekkora kiesést a rendszer nem tud kompenzálni. A Nemzetközi Energiaügynökség által koordinált stratégiai tartalékok felszabadítása teljes kudarcnak bizonyult. A bejelentett 400 millió hordós intervenció csupán 45 napos importfedezetet nyújt, de a fő probléma az, hogy napi 2 millió hordónál gyorsabban ezeket a tartalékokat logisztikailag lehetetlen mozgósítani, így a piaci árak kilőttek, a volatilitás pedig az egekbe szökött.

Tévedés azt hinni, hogy a közel-keleti válság csupán a benzinkutak oszlopain és a fűtésszámlákban jelenik meg, ugyanis a térség a globális ipar és mezőgazdaság kritikus alapanyagainak a központja is.

A régiós termeléskiesés miatt a világ metanolkínálatának a 40 százaléka tűnt el egyik napról a másikra.

Ennél is nagyobb gond a mezőgazdasági inputanyagok helyzete, hiszen ez a térség adja a globális karbamid- 43 és az ammóniaellátás 27 százalékát, amelyek a modern, intenzív mezőgazdasághoz szükséges műtrágyagyártás alapjai. Európa ezen a téren már korábban sem teljesített jól, a műtrágyatermelése 2022 óta mindössze 75 százalékos, azaz eleve csökkentett kapacitáson üzemelt az energiaárak miatt. A közel-keleti alapanyagok kiesése így egy másodlagos élelmiszeripari ársokkot vetít előre, és az infláció, amelynek megállításán a jegybankok évekig fáradoztak, a nyersanyag- és élelmiszerárakon keresztül térhet vissza.

Európa kómában hever

Ezek a globális folyamatok együtt egy nagyon komoly regionális szakadást eredményeznek, a helyi földgázárak és a globális olajárak eltávolodtak egymástól. Míg az amerikai belföldi földgázpiac stabil maradt, biztosítva az amerikai ipar számára a megfizethető energiát, addig Európa ismét kiszolgáltatottá vált.

Az európai nehéz- és vegyipar versenyképességi hátránya az energetikailag és a nyersanyagok terén nagyrészt önellátó Észak-Amerikával szemben tovább nőtt. Nem véletlen, hogy az OECD prognózisa szerint – bár a világ 3 százalék körüli növekedést mutat – az euróövezet bővülése az idén alig éri el a 0,8 százalékot, és a kontinens (valamint a magyar export) motorja, Németország is ugyanezen a stagnálás közeli szinten ragadt.

Európa tehát kimarad a technológiai bumm fősodrából, miközben az ipar szinte belerokkan az energiaárakba.

Kényszerpályák és kitörési pontok

Mit jelentenek ez a globális folyamatok Magyarország számára?

A J.P. Morgan sebezhetőségi indexében hazánk az 52 vizsgált ország közül a 42. helyen áll, és a védettségi mutatója mindössze 41 százalékos. Ez óriási lemaradás a szinte önellátó Egyesült Államok (70 százalék) vagy a saját szén- és gázkitermelésre támaszkodó Kína (76) mögött. A magyar gazdaság magas kőolaj- és földgázkitettségét a hazai nukleáris energia (11 százalék) és a megújulók (16) jelenlegi aránya képtelen érdemben tompítani egy ilyen léptékű globális sokk esetén.

Ebben az új geopolitikai térben a hazai gazdaságpolitika számára többé nem opció, hogy kivárja a német konjunktúra helyreállását. Mivel az európai modell strukturális válságban van, így a magyar stratégiának is alapvető irányváltásra van szüksége, amelyhez az alábbiak szükségesek:

1. Az agrárium és az élelmiszer-szuverenitás védelme: a legakutabb rövid és középtávú nemzetbiztonsági kockázatot a mezőgazdasági inputárak emelkedése jelenti. Ha nincs műtrágya, nincs hozam, ha pedig nincs hozam, az élelmiszer-infláció kezelhetetlenné válik. Magyarországnak és a közép-európai régiónak fel kell gyorsítania egy stabil és elégséges műtrágyaellátási lánc kiépítését.

2. A fiskális illúziók vége és az erőforrások átcsoportosítása: a rendkívül szűkös államháztartási mozgástér és az újból erősödő ársokkok miatt a széles körű, általános energiatámogatások rendszerét célzottabbá kell tenni. A rászorultsági elv érvényesítése miatt az államnak máshol van égető szüksége a fejlesztési tőkére. Az így racionalizált és megtakarított költségvetési forrásokat egyfelől a legkiszolgáltatottabb társadalmi csoportok és intézmények védelmére, másfelől a hazai vállalatok digitalizációjára, a mesterséges intelligencia ipari adaptációjára és a közszféra hatékonyságának növelésére kell átcsoportosítani.

A dráguló energia árát csak technológiai szintlépéssel lehet megfékezni.

3. A védelmi ipar kettőssége: a geopolitikai feszültségek nem enyhülnek. A NATO-tagállamok számára előírt új biztonsági környezet megköveteli, hogy 2035-re a GDP 5 százalékát fordítsák katonai kiadásokra, hiszen az amerikai fegyverkészletek gyors kimerülése megmutatta a nyugati logisztika határait. Magyarország számára ez a teher csak akkor lesz elviselhető, ha az egy magas hozzáadott értékű, a hazai és regionális iparba integrált védelmi ipari ökoszisztéma felépítését is jelenti.

A világgazdaság egy magas termelékenységű, az MI által hajtott, energetikailag függetlenebb amerikai–ázsiai térségre, valamint egy energiaéhes, geopolitikai sokkoknak kitett stagnáló Európára szakad. Magyarország számára a túlélés és a hosszú távú gyarapodás záloga a német ipari kitettség csökkentése, az energia- és élelmiszer-ellátás regionális szuverenitásának megteremtése, illetve a nemzeti tőke átirányítása a technológiai adaptáció felé.

Fotó: mesterséges intelligencia (Gemini) által készített kép

Kapcsolódó: