A Nemzetközi Valutaalap szerint a közel-keleti háború hatása messze túlterjed a régión: az energiaárakon, az ellátási láncokon, az inflációs várakozásokon és a pénzügyi feltételeken keresztül az egész világgazdaságot lassíthatja. Ez a teher azonban országonként nagyon eltérően oszlik meg.

A Nemzetközi Valutaalap értékelése szerint a közel-keleti háború újabb globális gazdasági sokkot okoz. Az IMF úgy látja, hogy a konfliktus a közvetlenül érintett országok infrastruktúráján, iparán és rövid távú növekedési kilátásain kívül szélesebb körben is rontja a gazdasági környezetet. Pedig a világgazdaság épp kezdett volna kilábalni az előző évek válságaiból, amikor egy újabb megrázkódtatás érte.

A Valutaalap egyik legfontosabb megállapítása, hogy bár a sokk globális, a hatásai az egyes országokban eltérők. Az energiaimportőrök sérülékenyebbek az exportőröknél, a szegényebb országok kitettebbek a gazdagabbaknál, a kisebb tartalékokat felhalmozó és szűkebb költségvetési mozgásterű államok pedig gyorsabban kerülhetnek finanszírozási nyomás alá. Vagyis a háborús sokk egyes országokban javíthatja a cserearányokat, máshol viszont fizetésimérleg-feszültséget és megélhetési válságot hozhat.

Az energia jövedelemadó-szerepben

A háború gazdasági hatásának első számú közvetítője az energia. A Hormuzi-szoros lezárása és a térség infrastruktúrájának sérülése a globális olajpiac történetének legnagyobb zavarát idézte elő, ami azért különösen súlyos, mert a világ olajforgalmának mintegy 25-30, valamint a globális LNG-kereskedelem 20 százaléka halad át ezen az útvonalon.

Az IMF szerint az üzemanyag-importőr országok számára ez egy hirtelen és jelentős jövedelemcsökkenést jelent.

A regionális következmények ennek megfelelően eltérők: az energiaimportáló afrikai, közel-keleti és latin-amerikai országok magasabb árakkal szembesülnek, sok esetben úgy, hogy közben eleve korlátozott a fiskális mozgásterük. Ázsia nagy ipari gazdaságaiban a drágább energia emeli a termelési költségeket és rontja a háztartások vásárlóerejét, sőt több helyen az árfolyamokra is nyomást helyez. Európában pedig újra felidéződik a 2021–22-es energiaválság: Olaszország és az Egyesült Királyság különösen kitett a gáztüzelésű áramtermelése miatt, míg Franciaországot és Spanyolországot részben védi a nagyobb nukleáris és megújuló kapacitása.

Az exportőrök helyzete összetettebb: azok az országok, amelyek továbbra is képesek piacra juttatni az energiahordozóikat, profitálhatnak a magasabb árakból, ezáltal javulhat a költségvetési és a külső egyensúlyuk. Az IMF ugyanakkor figyelmeztet: ahol a szállítás korlátozott vagy megszakad, ott a magasabb ár önmagában nem jelent valódi nyereséget. Sőt, a tranzit helyreállása után is megmaradhatnak a magasabb kockázati felárak, amelyek visszafoghatják a beruházásokat és a növekedést.

Az ellátási láncokban is új törésvonalak jelennek meg

A konfliktus a nem energetikai piacokon is komoly fennakadásokat okoz, hiszen a tankerhajók és a konténerszállítók átirányítása növeli a fuvardíjakat és a biztosítási költségeket, a szállítási időket pedig meghosszabbítja. A Perzsa-öböl körüli légi közlekedési zavarok a turizmust és a légi áruszállítást is terhelik, azaz a háború nem csak az energiaszektort érinti: a kereskedelmi és logisztikai zavarok az ipar, az élelmiszerpiacok és a szolgáltatások működését is befolyásolják.

Különösen érzékeny pont a műtrágyapiac, mivel a globális műtrágyaszállítás körülbelül egyharmada halad át a Hormuzi-szoroson, ráadásul a fennakadások épp az északi félteke vetési szezonjának kezdetén jelentkeznek. Ez az idei terméshozamokra és az év közbeni élelmiszerárakra is kedvezőtlenül hathat. A szervezet arra is emlékeztet, hogy az alacsony jövedelmű országokban az élelmiszer a fogyasztás átlagosan 36 százalékát teszi ki, szemben a feltörekvő gazdaságok 20, illetve a fejlettek 9 százalék körüli arányával. A műtrágya- és élelmiszerárak emelkedése ezért ezekben az államokban társadalmi és politikai feszültségeket is gerjeszthet.

Az IMF további példákat is említ az ipari láncok sérülékenységére. A Perzsa-öböl jelentős héliumforrás, amely többek között a félvezetőiparban és az orvostechnikai képalkotásban fontos. Indonézia, amely a világ nikkelkínálatának nagyjából a felét adja, kénhiánnyal nézhet szembe, ami akadályozhatja a feldolgozóiparát. Kelet-Afrika több gazdasága pedig a Perzsa-öbölhöz kapcsolódó kereskedelem és a hazautalások gyengülése miatt kerülhet nehezebb helyzetbe, vagyis

a háború következményei az ipari alapanyagoktól az agráriumig több ponton egyszerre érvényesülnek.

Az infláció újra makacsabbá válhat

A tartósan magas energia- és élelmiszerárak világszerte elkerülhetetlenül felhajtják az inflációt, és emlékeztetnek arra, hogy a hosszan fennmaradó olajársokkok rendszerint magasabb inflációval és gyengébb növekedéssel jártak együtt. A szállítási és inputköltségek idővel beépülnek a feldolgozóipar és szolgáltatások árába, ami újabb árnyomást okoz azokban a gazdaságokban is, amelyek közel kerültek az inflációs céljukhoz.

Európában ez különösen nagy problémát okozhat, mert egy újabb energiaalapú drágulási hullám ráépülhet az amúgy is egyre nehezedő megélhetési helyzetre.

A Valutaalap szerint a nagyobb veszély az, ha az inflációs várakozások is romlanak. Ázsia és Latin-Amerika több országában, ahol korábban viszonylag alacsony volt a pénzromlás, a mostani sokk próbára teheti az árstabilitásba vetett bizalmat, különösen a gyengébb devizájú és nagy energiaimportőr gazdaságokban. Ha a háztartások és a vállalatok tartósan magasabb inflációra rendezkednek be, és azt beépítik a bérekbe és az áraikba, az a jegybank számára sokkal nehezebbé teszi a pénzromlás megfékezését. Éppen ezért a háború az aktuális inflációs veszélyen kívül a várakozások teljesülését is veszélyezteti.

A pénzügyi feltételek is szigorodnak

A háború nyomán estek a globális részvényárak, emelkedtek a kötvényhozamok a nagy fejlett gazdaságokban és sok feltörekvő piacon, a volatilitás pedig nőtt. A piaci eladás eddig mérsékeltebb maradt, mint néhány korábbi globális sokk esetén, összességében mégis szigorodtak a pénzügyi feltételek, ami azt jelenti, hogy drágábbá válik az államok és a vállalatok finanszírozása, illetve nehezebbé a meglévő adósság refinanszírozása.

Ahogy említettük korábban, a legsérülékenyebbek a kisebb tartalékokat felhalmozó és gyengébb piaci hozzáférésű országok, ezek közé tartoznak a szubszaharai Afrika, illetve a Közel-Kelet és Dél-Ázsia egyes alacsony jövedelmű gazdaságai. Itt a növekvő importköltségek, az emelkedő külkereskedelmi hiány és az árfolyamokra nehezedő nyomás együtt jelentkezik. Ezzel szemben a mély hazai tőkepiacot működtető fejlett gazdaságok, valamint néhány, jelentős puffereket biztosító nyersanyagexportőr, például Szaúd-Arábia, az Egyesült Arab Emírségek, Brazília vagy Ecuador könnyebben képes elviselni a piaci változásokat.

Az IMF a saját szerepét is kijelölte

A Valutaalap szerint a jelenlegi helyzetet az teszi különösen veszélyessé, hogy sok országnak már eleve rekordközeli az adósságszintje és korlátozott válságtűrő képessége. Emiatt a gazdaságpolitikai válaszoknak országonként eltérőknek és pontosan meghatározottnak kell lenniük, főként ott, ahol kevés a devizatartalék és csekély a fiskális mozgástér.

A szervezet a saját feladatát abban látja, hogy szakpolitikai tanácsadással, kapacitásfejlesztéssel és szükség esetén a nemzetközi közösséggel összehangolt pénzügyi támogatással segítse a legsérülékenyebb tagállamokat. Összegzésük szerint a közel-keleti háború gazdasági jelentősége túlmutat az olajárak rövid távú ingadozásán, hiszen ahogy utaltunk rá, a növekedést lassítja, az inflációt újraélesztheti, az ellátási láncokat terheli és a finanszírozást drágítja. A következő időszak kulcskérdése ezért az lesz, hogy mely országok milyen tartalékokkal, intézményi erővel és gazdaságpolitikai fegyelemmel néznek szembe ezekkel az új kockázatokkal.

Foto: Dreamstime

Kapcsolódó: