Az Irán előretolt bástyájaként azonosított jemeni húszik fegyveres bekapcsolódásával az iráni konfliktus kiszélesedett. Az Izraelre lőtt rakétáik nem is annyira a zsidó államot, sokkal inkább a világkereskedelmet fenyegetik. A húszik belépésével

a világkereskedelem egyik újabb fontos ütőere került közvetlen és azonnali veszélybe.

Bár a Vörös-tenger déli kapuját jelentő Báb el-Mandeb-szorost egyelőre nem zárták le teljesen, a lázadócsoport és Teherán immár totális tengeri blokáddal fenyeget. Ez a lépés több mint egy lokális erődemonstráció, egy olyan fegyver bevetése, amely hetek alatt térdre kényszerítheti a globális logisztikát, és elvághatja a világkereskedelem másik fontos ütőerét, a Vörös-tengert és a Szuezi-csatornát.

A tengeri szállítmányozás útvonalainak bizonytalansága azonnali reakciókat váltott ki az ázsiai és európai nyersanyagpiacokon, hiszen egy esetleges lezárás megbénítaná az Ázsia és Európa közötti áruforgalom döntő részét. A hajóknak csak Afrika megkerülésével lenne lehetőségük az Ázsia és Európa közti szállításokra, ami legalább 2-3 hetes csúszásokat okozna, amihez képest a Covid–19-hez kapcsolódó ellátási bizonytalanságok apróbb kellemetlenségnek tűnnének.

Láncreakció a logisztikában

A geopolitikai kockázatok növekedése már most is elképesztő hullámokat vet a világgazdaságban. Az energiasokk, amely a közel-keleti kitermelés és szállítás fenyegetettségéből fakad, csupán az első dominó a sorban. A Hormuzi-szoros blokádjának rémképe azonnal hatott az élelmiszer-ellátási láncok miatt aggódó piaci szereplőkre, hiszen

például India műtrágya- és ammóniaexportjának mintegy 20-30 százaléka ezeken a tengeri folyosókon halad át.

A mezőgazdaság számára elengedhetetlen kemikáliák hiánya és az ellátási útvonalak drágulása azonnali árfelhajtó hatású, ezáltal különösen a szegényebb régiókat fenyegeti egy újabb élelmiszer-ellátási sokk a következő hónapokban.

A helyzet súlyosságát illusztrálja, hogy Indiában már most kétségbeesetten keresnek alternatív műtrágyaforrásokat. A mezőgazdasági termények árának globális emelkedése pedig a világ több táján újabb inflációs hullámot szabadíthat az amúgy is rendkívül törékeny makrogazdasági környezetre.

Miért maradhat el a szárazföldi offenzíva?

A fenti gazdasági apokalipszis kockázata alapjaiban írja felül a hagyományos katonai doktrínákat és megköti a washingtoni adminisztráció kezét is. Logikus katonai lépésnek tűnne egy határozott amerikai válaszcsapás, egy szárazföldi offenzíva, vagy az iráni fosszilis export 90 százalékát bonyolító Kharg-sziget elfoglalása és semlegesítése. Csakhogy a Pentagon és a Fehér Ház stratégái nyilvánvalóan pontosan tudják, hogy egy ilyen léptékű támadás azonnal kiváltaná a húszik és az iráni erők legpusztítóbb válaszát.

Ha egy amerikai katonai akció hatására Irán és a húszik még jobban bekeményítenének, és a Báb el-Mandeb-szorost tartósan lezárnák, a globális kereskedelmi összeomlás szinte elkerülhetetlen lenne.

Magyarán a Nyugat egyszerűen nem engedhet meg magának egy olyan háborús eszkalációt, amelynek az ára a nemzetközi áruforgalom és olajpiac fontos bástyáinak ledőlése. Ez a gazdasági zsarolási potenciál az, ami jelenleg a leghatékonyabb elrettentő fegyver Teherán és szövetségesei kezében.

A zsarolások új korszaka

Ez a helyzet rávilágít a 21. századi geopolitika egy rendkívül sebezhető pontjára, a tengeri fojtópontok feletti ellenőrzés jelentőségére, azaz nem szükségesek hatalmas, modern hadiflották ahhoz, hogy egy regionális szereplő globális válságot idézzen elő.

Elegendő a létfontosságú kereskedelmi szorosok földrajzi közelsége, néhány drónraj és a hajózás biztonságának megzavarására alkalmas rakétarendszer.

A nyugati hatalmaknak hiába van nyomasztó katonai technológiai fölényük, ha az ellenség egyetlen lépéssel el tudja vágni a világgazdaság ütőerét. Jelenleg ez a felismerés bénítja meg a nemzetközi együttműködéseket, és kényszeríti őket egy olyan defenzív, reaktív stratégiára, amely próbálja elkerülni a legrosszabb forgatókönyvet, vagyis a teljes tengeri blokádot.

Európa sebezhetősége

A közel-keleti patthelyzet és a szorosok fenyegetettsége ráirányítja a figyelmet Európa strukturális sebezhetőségére.

Az öreg kontinens az elmúlt években megpróbálta leválasztani magát a vezetékes keleti energiahordozókról, ám az alternatívaként horribilis összegekből felépített tengeri cseppfolyósítottföldgáz- és a közel-keleti olajimport most egyetlen geopolitikai döntés miatt veszélybe kerülhet.

Európaiként ennek a tanulsága rendkívül fájdalmas, hiszen a tengeri logisztikai zsarolással szemben nincs gyors és hatékony védelmünk, azaz az ellátásbiztonságunk törékenyebb, mint valaha.

A kialakult helyzet bebizonyította, hogy az energiabiztonság megteremtése és az ellátási láncok diverzifikációja immár nemzeti prioritás, ezért fel kell készülnünk egy olyan tartósan instabil világrendre, ahol a létfontosságú szorosok szabad átjárhatósága és a tengeri áruforgalom zavartalansága többé nem garantált adottság, hanem napról napra megvédendő rendkívül sérülékeny stratégiai érték.

Kiemelt illusztráció: Freepik

Kapcsolódó: