Az Európai Bizottság egyelőre csak „önkéntes” tagállami takarékoskodásról beszél, de a hangnem ismerős: a 70-es évek olajválságának a logikája tér vissza, amikor a kormányok a kínálati sokk miatt a keresletet kezdték szabályozni.

Az Európai Bizottság levélben figyelmeztette az uniós tagállamokat, hogy ideje felkészülni arra a forgatókönyvre, amelyben az iráni háború tartósan megzavarja a globális energiaszállításokat. Más szavakkal: a pánik a küszöbön áll egy tartós és brutális olajválság miatt.

A levél szerzője, Dan Jørgensen energiaügyi biztos világosan fogalmaz, amikor rámutat, hogy a problémát az árrobbanás mellett a fizikai ellátás bizonytalansága fogja okozni. Ez azonban egyértelmű szintlépést jelent majd az egyébként is pusztító hatású olajkereskedelmi leállásban: amíg egy energiaválság „csak” inflációs kérdés, addig monetáris és fiskális eszközökkel így-úgy kezelhető. Amikor azonban kínálati sokkról van szó, a pénzügyi fegyverek már nem sokat érnek. Ekkor kerül elő a kétségbeesés szülte leghatásosabb és társadalmilag leglelombozóbb eszköz: a fogyasztás korlátozása.

Jørgensen szavai pontosan erre utalnak, amikor azt írja, hogy a nemzeti kormányoknak fontolóra kellene venniük az „önkéntes keresletcsökkentő intézkedéseket, különös tekintettel a közlekedési ágazatra”. Ez utóbbi szektor kiemelésének az oka egyértelmű: az EU importfüggősége ezen a területen a legnagyobb, különösen a Perzsa-öböl térségéből származó dízel és kerozin esetében. Az, hogy ez az arány meghaladja a 40 százalékot, olyan strukturális sebezhetőséget jelent, amely rávilágít egyrészt a diverzifikációs lehetőségek hiányára, másrészt egyetlen óriási csapásban bosszulja meg az orosz energiahordozókra kivetett szankciókat. A helyzetet súlyosbítja az európai finomítói infrastruktúra hiányossága, amely nem képes gyorsan átállni más típusú nyersolaj feldolgozására. Ez azt jelenti, hogy még ha lenne is globális kínálat, annak az európai hasznosítása egyáltalán nem lenne egyértelmű.

Beint a történelem

Brüsszel tehát már most a klasszikus válságkezelési irányba, a kereslet visszafogása felé mozdul. Az „utazz kevesebbet” javaslata első blikkre nem tűnik veszélyesnek, de ez az első lépés azon az úton, amelyen a Bizottság felméri, hogy mennyire elfogadható az EU-s társadalmak számára az életmód korlátozása egy energiaválság idején. Minta épp van a közelmúltból: a Covid-járvány agresszív korlátozó intézkedései erősen feszegették az EU-s állampolgárok tűrőképességét, ám ott egészségügyi vészhelyzet állt fenn, amit nehezebb összehasonlítani egy kínálati piaci összeomlás miatt hozott esetleges tiltó rendelkezésekkel.

Az EB-s ajánlások között – egyelőre udvariasan hangos gondolkodásként – szerepelhet a távmunka ösztönzése, a sebességkorlátozások csökkentése, a nem létfontosságú finomítói karbantartások elhalasztása és a bioüzemanyagok arányának növelése.

A mostani brüsszeli gondolkodásmód erősen emlékeztet az 1970-es években egymást követő olajválságok intézkedéseire, amikor a kormányok a kínálati sokk miatt közvetlenül a fogyasztást kezdték szabályozni. Európa több országában bevezették az úgynevezett autómentes vasárnapokat. Hollandia, Nyugat-Németország és Belgium útjai időszakosan kiürültek, a kormányok ugyanis bizonyos napokra leállították a magánközlekedést, emellett számos ország kvótákat vezetett be az üzemanyag-vásárlásra. Olaszország és Franciaország például rendszám alapján korlátozta, hogy ki mikor tankolhat, míg a fogyasztás mérséklése érdekében csökkentették az autópályák sebességhatárait, ami az egyik legegyszerűbb, de azonnali hatású eszköznek bizonyult. Ezek mellett kormányzati kampányok indultak a lakossági energiafogyasztás csökkentésére, az üzletek korábban zártak, a közvilágítást mérsékelték és korlátozták a fűtést. Bizonyos energiaigényes iparágak működését ideiglenesen visszafogták vagy leállították, hogy az energiát a stratégiai ágazatokba irányítsák. A válság egyik hosszú távú következménye egyébként az volt, hogy egyes országok onnantól fordultak kiemelten az atomenergia és más alternatív energiaforrások felé.

A levél egy másik fontos eleme szintén a pánikra utal, csak éppen már a különutas megoldásoknak próbálja elejét venni. A Bizottság figyelmezteti a tagállamokat, hogy ne hozzanak olyan intézkedéseket, amelyek torzíthatják a belső piacot vagy növelhetik a fogyasztást. Vagyis Brüsszel már most attól tart, hogy válsághelyzetben a tagállamok reflexből protekcionista megoldási intézkedésekkel próbálkoznak majd, ami csak súlyosbítja a problémát.

***

Kapcsolódó: