Az iráni háború gazdasági következményei messze túlmutatnak az olajár emelkedésén. A geopolitikai sokk már a devizapiacokon, az államok válságkezelésében, a logisztikában, a turizmusban és a fogyasztói hangulatban is megjelent, vagyis a konfliktus egyre inkább begyűrűzik a hétköznapokba.

Az iráni háború következményeit a pénz- és energiapiacok árazták be a leggyorsabban, de a folyamat ma már jóval szélesebb körű ennél. Az olaj drágulása, a szállítási útvonalak sérülékenysége és a fokozódó kockázatkerülés egyszerre rontja a növekedési kilátásokat és emeli az inflációs nyomást. Nem véletlen, hogy az euróövezetben már az Európai Központi Bank döntéshozói is arra figyelmeztetnek, hogy a közel-keleti konfliktus tartóssá válása egyszerre hozhat csökkenő növekedést és tartósabb inflációt.

A háborús sokk gyorsan átlépett a piaci árfolyamok világából a reálgazdaságba. Ilyenkor a klasszikus lánc ugyanaz: előbb drágul az energia, utána gyengülnek a sérülékeny devizák, emelkednek a finanszírozási költségek, végül romlik a fogyasztói és vállalati hangulat. A mostani konfliktusban ez a mechanizmus feltűnően rövid idő alatt lezajlott.

Ahol a geopolitika makrogazdasági kényszerré válik

India jó példa arra, hogyan lesz egy közel-keleti háborúból deviza- és kötvénypiaci történet. A rúpia március 30-án 95,21-es történelmi mélypontot ért el a dollárral szemben, majd 94,83-on zárt; a 2025–26-os pénzügyi évben így 11 százalékot gyengült, ami 2011–12 óta a legrosszabb teljesítmény. Ennek a hátterében több mint nettó 19 milliárd dollárnyi külföldirészvény-eladás, a magasabb olajár és a romló külső egyensúly állt. Nem csoda, hogy India devizavédelmi akcióra kényszerült, a Reuters szerint a jegybank mintegy 12 milliárd dollárt mozgatott meg a rúpia stabilizálására.

A kötvénypiacon ugyanez a nyomás jelent meg, kicsit más formában. Az indiai tízéves állampapír hozama 7,0345 százalékra emelkedett, éves alapon 45 bázisponttal nőtt, ez 2023 óta a legnagyobb mérték, ami azt jelzi, hogy a konfliktus a pénzügyi stabilitást is megingatta. Vagyis a drágább import, a gyengébb deviza és a magasabb hozamkörnyezet egyszerre szűkíti a gazdaságpolitikai mozgásteret.

Egyiptom példája még jobban szemlélteti, miként fordul át egy távoli konfliktus napi államigazgatási kérdéssé. A kormány legalább két hónapra jegeli a nagy, sok üzemanyagot és dízelt igénylő állami projekteket, 30 százalékkal csökkenti a kormányzati járművek üzemanyagkeretét, és áprilisban minden vasárnap (náluk az munkanap) távmunkát rendel el a köz-, illetve a magánszféra egy részében. A jegybank várhatóan 19 és 20 százalékon tartja az irányadó kamatokat, miközben a februári infláció 13,4 százalékra emelkedett.

A fogyasztói hangulat gyorsabban romlik

A háborús sokk következő területe a fogyasztói bizalom és az árérzékenység erősödése Európában. Az euróövezetben márciusban 2,7 százalékra gyorsulhatott a pénzromlás üteme, Németországban pedig a harmonizált infláció 2,8 százalékra emelkedett a februári 2-ről, ezen belül az energiaárak 7,2 százalékkal nőttek éves alapon. Az Európai Bizottság arra figyelmeztette a tagállamokat, hogy készüljenek fel az energiapiaci zavarok elhúzódására, hiszen az európai gázárak a konfliktus kezdete óta több mint 70 százalékkal megugrottak. Ez azért fontos, mert a költségsokk így már az energiaimporton kívül a fuvarozásban, a termékek árában és a fogyasztói kosárban is megjelenik. A német vállalati felmérések már most arra utalnak, hogy a cégek áremelésre készülnek a magasabb termelési és szállítási költségek miatt, vagyis a geopolitikai feszültség Európában is egyre közvetlenebbül szivárog át a lakossági fogyasztásba.

A lakosság hangulata pedig rendszerint hamarabb romlik, mint ahogy azt a hivatalos makrogazdasági adatok megmutatják.

A fogyasztó először bizonytalanná válik, utána elhalasztja a nagyobb kiadásait, végül körültekintőbb lesz a mindennapi vásárlásai során. A geopolitikai konfliktus így előbb pszichológiai, utána inflációs, végül növekedési történetté válik. Ezt a mintázatot látni most Európában.

A fogyasztói bizalom csökkenése vállalati oldalon a luxusiparban jelenik meg először, ahol 100 milliárdnyit estek a részvények. Emellett szenvednek a logisztikai zavaroktól is, a Ferrari például a konfliktus miatt ideiglenesen felfüggesztette a közel-keleti szállításait, majd csak alternatív tengeri útvonalakkal és szükség esetén légi fuvarral tudta újraindítani azokat. A Maserati szintén leállította a régiós kiszállításokat.

Japánban a bizonytalanság különös formát öltött: a kormány arra kérte a lakosságot, hogy ne kezdjen pánikszerű vécépapír-felhalmozásba a háborús félelmek miatt, a Japan Times pedig arról számol be, hogy a közösségi médiában terjedő híresztelések újra előhozták a pandémiás reflexeket. Ez a jelenség azért beszédes, mert több, mint egy ellátási hiányra adott válasz, inkább a válságpszichológia mutatkozik meg, miszerint a fejlett fogyasztói társadalmakban sokan a megszokott komfortjukat próbálják biztosítani, azaz nem a tényleges kockázatok szerint rangsorolják a szükségleteiket.

A turizmusban elkezdődött az átrendeződés

A konfliktus egyelőre az általános kereslet-összeomlást helyett térbeli átrendeződést okoz. A Reuters szerint az idén 23–38 millióval kevesebb utazó érkezhet a Közel-Keletre, ami 34–56 milliárd dollárnyi költés kiesését jelentheti. Ez különösen érzékeny veszteség egy olyan régióban, amely az elmúlt években tudatosan építette a turizmust az olajon túli növekedés egyik pillérévé.

A kelet-mediterrán térségben a hatás már a foglalási adatokban is mérhető. Cipruson a rövid távú szállások lemondási rátája a konfliktus utáni napokban 100 százalékra ugrott, és még március 21-én is 45 százalék körül volt, a szállodaszövetség pedig márciusra és áprilisra közel 40 százalékos foglalásesést jelzett. A jegybank emiatt 3-ról 2,7 százalékra vágta az idei növekedési előrejelzését.

A nyertesek ezzel szemben azok a desztinációk lehetnek, amelyek közel vannak ahhoz, hogy helyettesítsék a kieső közel-keleti vagy kelet-mediterrán célpontokat, de elég távol ahhoz, hogy biztonságosnak tűnjenek.

A Reuters úgy látja, a kereslet egy része ezért Spanyolország, kisebb részben Olaszország és más nyugat-mediterrán úti célok felé terelődik. A turizmusban tehát ez nem egy visszaesés, hanem a biztonságérzet alapján újrarajzolódó térkép.

Az orosz Vzgljad szerint a közel-keleti háború átrendezi az oroszok külföldi utazásait is, és a cikk sajnálkozva állapítja meg, hogy a kieső úti célok helyét a belföldiek helyett más külföldi lehetőségek foglalják el.

A háború már rátelepszik a hétköznapokra

Az iráni háború legfontosabb gazdasági tanulsága, hogy a geopolitikai sokk messze túllépett az olajár kérdésén, és egyszerre több szinten fejti ki hatását. Ahogy említettük, Indiában devizavédelmi intézkedéseket és a hozamok megváltozását, Egyiptomban költségvetési és adminisztratív intézkedéseket, Európában költségoldali inflációs nyomást, Japánban pánikfogyasztást, a turizmusban pedig regionális keresletátrendeződést látni. Ezek közös nevezője az, hogy a konfliktus az energián, a logisztikán, a biztonságérzeten és a várakozásokon keresztül egyre inkább beleszól a hétköznapi gazdasági döntésekbe.

A következő időszak döntő kérdése az, hogy a mostani sokk megmarad-e a jelenlegi szinten, vagy mélyebben beépül a növekedési kilátásokba, az inflációs pályákba és a fogyasztók döntésekbe.

Az első jelek arra utalnak, hogy a világgazdaság abban a szakaszban van, amikor egy regionális háború hatása többé nem marad regionális. A piacok után most a társadalmak reakciói következnek, és ez rendszerint hosszabb történet.

Foto: Dreamstime

Kapcsolódó: