Berlin már nem reménykedhet abban, hogy a kölcsönös gazdasági függés önmagában lefékezi az amerikai nyomásgyakorlást. A német kormány felmérte, hol lehetne az EU egységes piacát, technológiai súlyát és szabályozási erejét ellenlépésként használni egy újabb Trump-konfliktusban.

Az egységes piacból lenne geopolitikai fegyver

Berlin stratégiát váltott, belátva, hogy nincs komoly katonai képessége, csupán a gazdasági erejében bízhat. Vezető országa a 450 milliós EU egységes piacának, amihez a hozzáférés, valamint az uniós szabályozási környezet alakítása olyan tárgyalási nyomaték lehet, amelyet egy jövőbeli washingtoni konfliktusban mozgósítani lehet. A Bloomberg szerint a német kormány már azt vizsgálja, hol sérülékenyek az amerikai ellátási láncok, és mely területeken tudna az EU érdemi költséget okozni az Egyesült Államoknak.

Egy szemléleti fordulat tanúi vagyunk: Trump januári törekvése, miszerint el akarja venni Grönlandot Dániától, megváltoztatta az európai gondolkodásmódot.

Sokak számára ez az epizód bizonyította be, hogy a kölcsönös transzatlanti elkötelezettség korszaka lejárt.

Németország hosszú ideig abból indult ki, hogy a transzatlanti gazdasági összefonódás stabilizáló erő, ezért a kölcsönös függés majd megfékezi a konfliktusokat. A mostani tervezés viszont már abból fakad, hogy a zsarolhatóság kivédéséreBerlinnek fel kell mérnie a saját kitettségein kívül az amerikai sebezhetőségeket is. Ez a váltás Merz alatt illeszkedik ahhoz a keményebb német hanghoz, amely szerint az EU nem fogadhat el automatikusan rosszabb feltételeket egy amerikai alku érdekében.

Hol vannak az amerikai függések?

Úgy tűnik, a szabályozás szigorítása lehet az unió legerősebb gazdasági fegyvere. A Trumppal és J.D.Vance alelnökkel együttműködő nagy technológiai cégek különösen érzékenyek az EU közösségimédia-szabályozására irányuló erőfeszítéseire.

Egy másik nyomáspont a mesterséges intelligenciát futtató ellátási láncokban rejlik. Különösen érzékeny terület a csúcskategóriás chipgyártás, ahol az amerikai technológiai szektor továbbra is rá van utalva a holland ASML, valamint német partnerei, a Zeiss és a Trumpf litográfiai technológiájára. Az elmúlt években az Egyesült Államok nyomást gyakorolt ​​az európai kormányokra, hogy korlátozzák ugyanezen vállalatok kínai eladásait, megakadályozva ezzel, hogy Peking saját maga is hozzáférjen a legfejlettebb chipekhez.

Emellett a Bloomberg azt állítja, hogy

a német elemzés közel 300 olyan termékkategóriát azonosított, ahol az amerikai import teljes egészében európai beszállítókra épül, és több mint 700 olyat, ahol ez a függés legalább 90 százalékos.

A legfontosabb nyomáspontok a félvezetőipar, a gyógyszeripari hatóanyagok, az inzulin, a vegyipari inputok, a szerszámgépek és az ipari berendezések körül rajzolódnak ki.

A német logika alapján ezek a pontok azért értékesek, mert egy általános vámháború helyett/mellett szóba kerülhet a költségnövelés vagy az ipari zavarok előidézése. Az amerikai adatközpont- és MI-infrastruktúra-építés több európai ipari inputra támaszkodik, a gyógyszer- és vegyipar pedig olyan területek, ahol a beszállítói láncok átállítása lassú és drága lenne. Berlin tehát nem feltétlenül „büntetni” akar, inkább azt szeretné előre megmutatni Washingtonnak, hogy Európa képes fájdalmas költségeket okozni, ha az Egyesült Államok ismét egyoldalú nyomásgyakorlásba kezd.

Mi jöhet valóban, és mi marad inkább fenyegetés?

A politikailag reális ellenlépések elsősorban a szabályozás és a kereskedelempolitika felől érkezhetnek. Az Európai Unió gazdasági kényszerítés elleni eszköze (Anti-Coercion Instrument) 2023. december 27-én lépett hatályba, amely kifejezetten arra szolgál, hogy az EU reagálni tudjon, ha egy harmadik ország gazdasági nyomással próbálja befolyásolni a blokk vagy valamely tagállam szuverén döntéseit. Az eszköz elsődleges célja az elrettentés, de szükség esetén lehetőséget ad ellenintézkedésekre is.

A gyakorlatban ez szigorúbb feltételhez kötheti az amerikai cégek európai piacra jutását, lassíthat egyes engedélyezési vagy megfelelési eljárásokat, szűkítheti az érzékeny technológiák exportját, illetve célzott szabályozási nyomás alá helyezhet bizonyos ágazatokat.

Nem véletlen, hogy az Európai Parlament a március 26-án továbbléptetett amerikai megállapodásba külön védzáradékokat, felfüggesztési lehetőséget és lejárati klauzulát épített be. Ez arra utal, hogy Brüsszel már most olyan eszközökre támaszkodik, amelyeket egy későbbi konfliktusban gyorsan aktiválni lehet.

Vannak azonban olyan opciók is, amelyekről a Bloomberg ír, de tényleges bevetésük kevéssé valószínű. Ilyen az európai tőke amerikai kiáramlásának érdemi korlátozása.

Jelenleg az EU a legnagyobb külföldi közvetlen befektetési forrás az Egyesült Államokban. Bár a kormányok nem diktálhatják, hogy az európai vállalatok hová helyezzék el a tőkéjüket, módosíthatják a szabályozási kereteket vagy visszavonhatják az exportösztönzőket, hogy eltereljék az európai pénzt az amerikai piacról. Az előző berlini kormány hasonló eszközöket alkalmazott a Kínába irányuló külföldi közvetlen befektetések mennyiségének korlátozására.

Amit bizonyosan nem alkalmazna, az az amerikai pénzügyi eszközök nagyobb arányú leépítése.

Az európai kormányok és befektetők körülbelül 10,4 ezermilliárd dollár értékű amerikai részvényt birtokolnak, ami a piac nagyjából 15,3 százalékát teszi ki. Emellett 3,4 ezermilliárd dollár értékű amerikai állampapírt és 2,9 ezermilliárdos amerikai vállalati kötvényt is birtokolnak. Ez az összes, külföldi tulajdonban lévő amerikai részvény közel felét, illetve ugyanilyen államkötvények és ügynökségi értékpapírok nagyjából egyharmadát jelenti.

Hasonlóan ódzkodnának a biztonságpolitikai és gazdasági kérdések nyílt összekapcsolásától.

A németek becslése szerint az Egyesült Államoknak a világméretű hatalmi potenciál fenntartásában évi 100-200 milliárd dollárba kerülne, ha megszűnne a NATO, és nem használhatnák az európai katonai bázisokat. Az amerikai katonai jelenlét azonban alapvető szerepet játszik az EU saját biztonságának garantálásában is, és nehéz elképzelni, hogy az unió vezetői bármit is tennének, ami veszélyeztetné ezt, különösen az ukrajnai háború árnyékában, amely az orosz fenyegetést is mutatja.

Készülve a keményebb alkura

A német stratégia jelentősége nem az, hogy Európa frontális gazdasági háborúra készülne az Egyesült Államokkal. Sokkal inkább arról van szó, hogy Berlin már nem akarja pusztán elszenvedni az amerikai nyomásgyakorlást, ezért előre kijelöli azokat a pontokat, ahol az unió költséget tudna okozni. Ez lehet akár tárgyalási fegyver is. Az előzetes feltérképezés önmagában javíthatja az európai alkupozíciót, mert világossá teszi, hogy Washingtonnal szemben is léteznek használható elleneszközök.

A korlátok ugyanakkor változatlanul erősek. Az EU és az USA gazdasági kapcsolata továbbra is rendkívül mély; az amerikai piac tavaly rekord, 555 milliárd eurós uniós exportot szívott fel, miközben a politikai alku célja ma is a kereskedelmi háború elkerülése. Ezért nem fogják erőltetni a szakítást, a legvalószínűbb forgatókönyv az, hogy inkább feltételekhez kötik a transzatlanti viszonyt.

Kapcsolódó: