A globális pénzügyi rendszer lassú, de visszafordíthatatlan átrendeződése zajlik, és ha hinni lehet Kenneth Rogoffnak, a következő öt év kulcsszerepet játszik ebben. A Harvard közgazdásza szerint a jüan hamarosan tartalékvalutává válhat a dollár repedező dominanciája mellett.

Kenneth Rogoff, a Harvard Egyetem közgazdászprofesszora a South China Morning Postnak adott interjújában egy globális pénzügyi rendszerváltás körvonalait rajzolta meg, melyben a dollár dominanciája ugyan nem omlik össze, de jelentősen gyengül, a második helyre pedig igen gyorsan a jüan kerül.

Az IMF volt vezető közgazdásza (aki nem mellesleg sakknagymester) a folyamatot a dollár legitimitási válságaként jellemzi. A probléma ugyanis egyszerre gazdasági és geopolitikai: az Egyesült Államok túl gyakran használja a pénzügyi infrastruktúráját – elsősorban a SWIFT-rendszert – politikai eszközként, ami hosszú távon az alternatívák kiépítését ösztönzi. Ebben a folyamatban eddig a BRICS-országok, elsősorban Kína lépett a legnagyobbat, és Rogoff szerint fordulópont, hogy Hszi Csin-ping a jüan tartalékvalutává tételét szorgalmazza, vagyis a politikai akarat végre találkozott a kínai technokraták régóta dédelgetett ambícióival.

Az egyik legmarkánsabb állítása az időzítésre vonatkozik, miszerint „A következő öt évben megtörténik”, ugyanakkor ez nem azt jelenti, hogy a jüan átveszi a dollár helyét, csupán azt, hogy belép a tartalékvaluták klubjába. A közgazdász úgy véli, ehhez sincs szükség teljes pénzügyi liberalizációra, elég a kötvénypiacok megnyitása, és – ez a legfontosabb – egy önálló tranzakciós infrastruktúra kiépítése. Kína pedig épp ezen dolgozik. A dollár dominanciája a gazdasági méreten túl abból is fakad, hogy a globális tranzakciók döntő része amerikai rendszereken fut. Peking épp ezt próbálja megtörni a SWIFT alternatívájaként létrehozott CIPS-rendszerrel és a digitális fejlesztésekkel.

Több összetevő, több lehetőség

Rogoff szerint az amerikai szankciós politika és a geopolitikai feszültségek – beleértve a Grönland körüli vitákat és a vámháborúkat – ráébresztették az európai döntéshozókat a pénzügyi függőség kockázataira. Az euró jelenleg ugyan a második számú tartalékvaluta, a globális szerepe azonban korlátozott, mert a háttérrendszerek továbbra is amerikai dominanciájúak.

A közgazdász egy szemléletes hasonlattal írja le a jövőt: „Olyan, mintha három vagy négy hitelkártyád lenne egy helyett”. Vagyis a dollár megmarad vezető valutának, de elveszíti a kizárólagosságát.

A digitális pénzek kérdésében árnyaltabb válaszokat ad. A kriptovaluták már most komoly kihívást jelentenek, de kizárólag a szürkezónában, és úgy becsli, a „földalatti gazdaság” a világgazdaság mintegy 20 százalékát teszi ki, ebben a térben pedig a kriptók már „jelentős piaci részesedést” vettek el a dollártól. A hivatalos gazdaságban azonban más a helyzet. „Soha nem fogják felváltani a dollárt, hacsak nem kezdődik el egy disztópikus, harmadik világháború utáni világ” – jelentette ki, rámutatva, hogy az államok egyszerűen nem engedik ki a kezükből a monetáris kontrollt.

A jövő szerinte inkább a hibrid modelleké, a stablecoinok és a jegybanki digitális valuták egymáshoz közeledéséé. Rogoff úgy látja, hosszú távon a két rendszer szabályozása és működése konvergál, ami csökkenti a jelenlegi különbségeket. Ami a jüan digitalizációját illeti, hangsúlyozza: többről van szó, mint egy új fizetőeszközről: „egy teljes banki és pénzügyi architektúra” kiépítéséről. Ez a rendszer – ha működőképes lesz – jelentősen csökkenti majd a dollár szerepét a nemzetközi tranzakciókban.

Hosszabb távú perspektívában gondolkodva a sztárközgazdász már visszafogottabb. Emlékeztet arra, hogy a domináns valuta lecserélődése történelmileg évtizedeket, akár fél évszázadot is igénybe vehet, ráadásul gyakran jelentős krízishelyzetekhez, például hosszú háborúkhoz kötődik. A jüan felemelkedése tehát forradalom helyett lassabb fejlődés eredménye lehet, amely a hatalmi átrendeződéssel együtt valósul meg.

Kenneth Rogoff A mi dollárunk, a ti problémátok című könyvében a dollár világhatalmának történetét és törékenységét elemzi. Bemutatja, hogyan vált az amerikai valuta a második világháború után globális tartalékvalutává, részben gazdasági erőből, részben „történelmi szerencséből”. A kötet egyik kulcsállítása, hogy a dollár dominanciája nem természetes állapot, hanem kivételes történelmi konstrukció, amely idővel elkerülhetetlenül meggyengül. A szerző szerint az Egyesült Államok „egészségtelen privilégiuma” – vagyis hogy a saját valutájában adósodhat el globálisan – egyszerre előny és kockázat: torzítja a világgazdaságot, ugyanakkor belső instabilitást is okozhat.
Rogoff hangsúlyozza, hogy a dollárra leselkedő legnagyobb veszélyek belülről érkeznek: a növekvő államadósság, a politikai nyomás a jegybankra és a geopolitikai fegyverként használt pénzügyi rendszer mind megrengetik a bizalmat. A végkövetkeztetése így nem a dollár gyors bukása, csupán egy lassú átalakulás: a jövőben a jüan, az euró és az új digitális pénzügyi formák fokozatosan csökkenthetik az amerikai valuta egyeduralmát.

***

Kapcsolódó:

Fotó: MI