Azonnali korlátozásokat vezettek be négy észak-olaszországi repülőtéren, mivel Milánó-Linate, Bologna, Velence és Treviso légikikötőjében a kerozinkészletek kritikus szintre süllyedtek – derül ki az Euronews friss anyagából. A British Petroleum csoporthoz tartozó Air Bp Italia szerint a rövid távú járatok kiszolgálását szigorúan korlátozzák, hogy a megmaradt tartalékokat az alapvető fontosságú szolgáltatások, azaz az egészségügyi, a kormányzati járatok és a hosszabb távú légi útvonalak számára tartsák fenn.

Elkaszált belföldi járatok

A kríziskezelés tehát most azt jelenti, hogy a fenti kiemelt repülések, valamint a három óránál hosszabb menetidejű járatok elsőbbséget élveznek. A rövid távú utakra 2000 literes tankolási plafont határoztak meg, ami azért teremt súlyos helyzetet, mert például egy Boeing 737-es vagy egy Airbus A320-as esetében ez a mennyiség kevesebb mint egyórás útra elég. Így pedig az említett repterek esetében az olasz belföldi útvonalak és a legközelebbi, szomszéd országok városainak elérése köztes tankolás nélkül teljesíthetetlenné vált.

A repülőtereket üzemeltető vállalatok igyekeznek tompítani a pánikot.

Velence és Treviso reptereit irányító Save Group közleményében hangsúlyozta, hogy a fennakadás csupán egyetlen beszállító logisztikai problémájához köthető, az interkontinentális forgalom egyelőre zavartalan.

Hasonlóan megnyugtató üzenetet fogalmazott meg a perugiai repülőtér vezetése. A hivatalos előrejelzések szerint a feszültség már csütörtökön, április 9-én enyhülhet, amikor befuthat az európai kikötőkbe az utolsó, még az iráni háború kitörése előtt útnak indult nagyobb kerozinszállítmány. A kérdés csak az, mi lesz utána.

Ázsiában már nagyobb a baj

Érdemes megjegyezni, hogy a globális légi közlekedést megbénító üzemanyagválság hetek óta tart, ám eddig elsősorban az ázsiai és csendes-óceáni régiót sújtotta. A krízis kezdeti szakaszában a keleti térség légitársaságai kényszerültek drasztikus lépésekre: az Air New Zealand májusra és júniusra a járatai 4 százalékát törölte, míg fő riválisa, a Jetstar 12 százalékos kapacitásvágást hajtott végre a belföldi piacon, érintve az ausztrál és új-zélandi csomópontokat, valamint Vietnám, Malajzia, Mianmar, Pakisztán és Indonézia reptereit.

A Cathay Pacific 34 százalékkal emelte az üzemanyagpótdíjat, ami a Hongkongból induló hosszú távú nemzetközi járatokon utanként mintegy 72 ezer forintos többletköltséget jelent az utasoknak, az AirAsia X jegyárai pedig akár 40 százalékkal is megugrottak, ezért a cég olyan kényszermegoldásokhoz folyamodik, mint a tankolási nehézségekkel küzdő országokba irányuló extraüzemanyag szállítása. Közben London-Heathrow repülőtere jó ideje kénytelen alternatív forrásokból, például Indiából és az Egyesült Államokból pótolni a kieső kerozint,

a SAS skandináv légitársaság áprilisra mintegy ezer járatának törlését jelentette be, a Lufthansa pedig negyven repülőgépének kényszerű leállítását fontolgatja a készletek szűkössége miatt.

Mivel a válság várhatóan áprilisban és májusban éri el az európai csúcspontját, a járatok ritkítása és a folyamatos áremelések a teljes nyári utazási szezont veszélyeztetik.

Geopolitikai fojtófogás

A felszíni logisztikai zavarok mögött egy sokkal mélyebb, strukturális makrogazdasági válság húzódik meg. A szűk keresztmetszet egyértelmű eredője a fokozódó nemzetközi feszültség, elsősorban a Hormuzi-szoros blokádja, és az sem váratlan, hogy a tartályhajók megbénítása azonnali láncreakciót indított el az energiapiacokon.

Ám a fenyegetés mára konkrétan érezhetővé vált, mert a hajóforgalom kényszerű lassulása és az alternatív útvonalak választása a kínálat jelentős csökkenését eredményezte.

Ezzel párhuzamosan a piac is beárazta a megnövekedett geopolitikai kockázatokat. A fuvardíjak emelkedése és a biztonságosabb forrásokért induló kiélezett globális verseny a kerozin árának jelentősebb növekedését generálta, ami egyes régiókban a 100 százalékot is meghaladta az elmúlt hetekben.

Láncreakció

A meghatározó európai légitársaságok reakciói egyértelműen jelzik, hogy a probléma nem korlátozódik az észak-olaszországi régióra. A Lufthansa közlése szerint a válság előszele az ázsiai piacokon máris érzékelhető, és

minél tovább marad zárva a Hormuzi-szoros, annál kritikusabbá válik az európai kerozinellátás biztonsága.

A Ryanair már a nyári járatok jelentős törlését és a szektor ellátásbiztonságának megingását prognosztizálja arra az esetre, ha a tengeri blokád tartósan fennmarad. Az utóbbi napok fejleményei, néhány tanker átengedése reményt keltő, de az szinte bizonyos, hogy a fennakadások egy része fennmarad, mert pozitív fejlemények esetén is lassan állhat helyre a nyugalom. Ami pedig szinte biztosra vehető:

az idén a nyári repülős utazások jelentősen megdrágulnak, sőt a repülős utak hosszabb távon is drágák maradhatnak.

Különösen érdekes az a makrogazdasági paradoxon, amely az olasz eset kapcsán rajzolódik ki az elemzők előtt. Bár Olaszországnak elméletben mintegy hét hónapra elegendő makroszintű nemzeti stratégiai tartalékai vannak finomított kőolajtermékekből, mégis, a beszállítói láncok helyi szűk keresztmetszetei azonnali operatív zavarokat okoznak. Ez pontosan megmutatja, hogy a papíron létező tartalékok nem nyújtanak teljes védelmet a napi üzletmenetben, ha a finomhangolt elosztási hálózatok megsérülnek.

Illúzió a biztonság

Ez az incidens messze túlmutat Olaszországon, rávilágít az európai gazdaság sebezhetőségére a globális ellátási láncokkal és a geopolitikai folyamatokkal szemben. Kontinensünk ugyanis az elmúlt években a gázpiaci sokkok során már megtanulta, hogy az olcsó energia kora lezárult. Ám

a légi közlekedés ilyen szintű fizikai megbénulásának a réme teljesen új dimenziót nyit a gazdasági kockázatok értékelésében.

Az európai turizmus szempontjából is rendkívül komoly figyelmeztető jelzés, ami most történik. Egy széles körű járatritkítás vagy akár a drágulás miatti turisztikai visszaesés a nyári főszezonban felbecsülhetetlen károkat okozhat a szolgáltató szektornak, a vendéglátásnak és a szállodaiparnak, amely erősen támaszkodik a külföldi látogatókra és a diszkont-légitársaságok folyamatos pörgésére.

A kontinens belső összeköttetéseinek lassulása gazdasági veszteséggel járna az európai konjunktúra számára.

A logisztikai költségek és a kerozinárak tartós, 100 százalék körüli emelkedése tehát villámgyorsan beépül a repülőjegyek árába, valamint a légi szállítmányozási díjakba. Ez pedig erős inflációs nyomást jelenthet egy olyan időszakban, amikor a jegybankok épp csak kezdtek fellélegezni a korábbi árhullámok csillapodása után.

Nyitó illusztráció: Pixabay

Kapcsolódó: