A NATO halott, éljen az amerikai franchise-hadsereg. A régi szövetség túl puhának bizonyult – jöhet a keményebb, de engedelmesebb változat. Washington új katonai térképet rajzol, Európát azonban ceruza helyett radírral veszi kezelésbe.
A NATO tagállamai gyávának bizonyultak, egyáltalán nem reagálnak megfelelően a globális biztonsági kihívásokra, ezért Washingtonnak egy új védelmi szövetségre lenne szüksége. Ezt a gondolatot maga Keith Kellogg nyugalmazott altábornagy, az Egyesült Államok korábbi ukrajnai elnöki megbízottja mondta egy a napokban adott interjúban, utalva a katonai tömb alapító okiratának 13. cikkelyére is, amely a tagállamoknak egy év türelmi idő után ad lehetőséget a kilépésre a szövetségből.
A gondolat mögöttesét gyakorlatilag Trump második elnökségének kezdete óta hallhatjuk a Fehér Ház részéről, azonban ennyire nyíltan most először fogalmazódott meg olyan valakitől, aki az elnök legszűkebb köréhez tartozott. Az amerikaiak az iráni háború kapcsán ábrándultak ki végképp az európai szövetségeseikből, a „nem a mi háborúnk” mondat mögötti támogatási visszautasítás tehát valóban kezdi megbosszulni magát. A kilépés az Egyesült Államok számára valóban nehézkes lenne, ugyanis Joe Biden 2023-ban, készülve a lehetőségre, hogy Trump újra megszerzi a hatalmat, megszavaztatott egy törvényt, amely szenátusi kétharmadhoz köti a szövetségből való kilépést, vagyis garantálja azt, hogy a mindenkori amerikai elnök egy személyben ne dönthessen az ilyen horderejű kérdésben.
A trumpi tranzakciós logika azonban egyszerűen át tudja ugrani ezt az akadályt. A „ha a régi nem működik, vegyünk egy újat” gondolat merész lépés, de ahogyan azt a Béketanács kapcsán is megmutatta, nem habozik egy multilaterális egyezménynek hátat fordítani azért, hogy egy az Egyesült Államoknak sokkal megfelelőbbre cserélje le azt. Mégpedig nem atlantira, hanem globálisra, ahol a kritérium a hajlandóság és a washingtoni irányítás elismerése. „Meg kell változtatni a védelmi struktúrát. Talán létrehozunk egy egységes rendszert Japánnal, Ausztráliával és néhány olyan európai országgal, amely hajlandó konfliktusba lépni, például Németországgal vagy Lengyelországgal. Még Ukrajnával is, amely szintén megbízható szövetségesnek bizonyult” – mondta Kellogg, az ötlet pedig elég őrültnek tűnik ahhoz, hogy ne foglalkozzanak vele komolyan.
Nem mást jelent ez, mint hogy az Egyesült Államok az általa gründolt új katonai tömbbel párhuzamosan sorsára hagyja a ma ismert NATO-t.
Nem lép ki belőle, de nem is tesz hozzá semmit, vagyis hagyja csendben kivérezni.
Feltűnő, hogy mely országokat nem említette Kellogg mint a belső mag lehetséges tagjait. Franciaországnak kezd egyre feszültebb viszonya lenni Washingtonnal, Macron ugyanis Európa tekintetében folyamatosan a gazdasági és katonai szuverenitást, valamint az Egyesült Államoktól való függés felszámolását hangsúlyozza, ami nyilván kizáró tényező. Olaszország a másik nagy falat: Meloni ugyan szövetségese Trumpnak, de jó patrióta lévén nagyon is figyel országa közvéleményére, amely alapból utasítja el az új háborúkat. Spanyolország szóba sem jöhet, hiszen ha van politikus Európában, aki zsigerből gyűlöli a trumpi politikát, az éppen Sánchez miniszterelnök. A skandináv államokkal, elsősorban Dániával és Norvégiával a Fehér Ház viszonya enyhén szólva is zűrzavaros, amióta Trump bejelentette az igényét Grönlandra, majd nem kapta meg a hőn áhított Nobel-díjat. Nagy-Britanniára igen nagy szükség lenne, látva azonban a brit politika egyre nyíltabb közeledését az EU-hoz, emellett az egyre nyilvánvalóbb óvatosságát az Egyesült Államokkal kapcsolatban, túl nagy tétet senki nem tenne egy ilyen csatlakozásra.
A lényeg mégis a két, a hadiiparát és a fegyverkezési tempóját csúcsra pörgető nagy állam, Németország és Lengyelország igenlő válasza lenne. Ha az amerikai fél mellé bekerülne Ukrajna is amely egész biztos bólintana az ötletre, ha már a NATO kapui bezárultak előtte, a Berlin–Varsó–Kijev-tengely egy amerikai biztonsági garanciával megtámogatva gyakorlatilag létrehozná az Oroszország elrettentésére szolgáló tömböt.
Az ötlet bőven belefér a Trump-féle tranzakciós politikai eszköztárba – de csak oda. Egy új katonai tömb létrehozása, amely az Egyesült Államok külpolitikai pörölyeként funkcionálna, és immár védelmi szempontból is szétszaggatná Európát, egyáltalán nem állna senki érdekében a kontinensen.
Mindenki utál mindenkit
A Kellogg által felvázolt ötletroham azt feltételezné, hogy a két legbrutálisabban fegyverkező európai ország sorsára hagyja az EU-s, egyre nyíltabban egységre törekvő védelmi politikát. A katonai unió ötlete nem új, de az ukrajnai háború, valamint Trump Grönlanddal és a szövetség európai szárnyával kapcsolatos folyamatos fenyegetései törvényszerűen felpörgették a közös, tömbszerű védelem kialakításának folyamatát. Jobbára azok is óvatosabban fogalmaznak, akik eddig a NATO-ra és az amerikai biztonsági garanciákra mutogattak, amikor feleslegesnek tartották a gondolatot – épp ez a két tényező lett ugyanis a legbizonytalanabb.
Az alternatív NATO amerikai ötlete azt jelentené, hogy a csatlakozásra felkért európai államok hátat fordítanának a közösségüknek, amivel kvázi az amerikai biztonsági érdekeket kezdenék el képviselni Európában a sajátjuk helyett. Nemet kellene mondaniuk a közös európai védelmi politikára és meg kellene tagadniuk a NATO alapító okiratában foglalt legfontosabb cikkelyeket, helyettesítve a kollektív védelemre vonatkozó szabályrendszert annak a Washingtonnak az utasításaival, amely jól láthatóan teljesen elvesztette az érdeklődését az európai eseményekkel kapcsolatban, és minden figyelmét a Közel-Keletre, a saját hátsó udvarára, Dél-Amerikára, illetve a csendes-óceáni régióra fordítja.
Mindezt abban az időszakban, amikor (éppen az Egyesült Államok elutasítása miatt) Németország egyre inkább vezető katonai hatalomként és Európa jövőbeli fő védelmezőjeként igyekszik pozicionálni magát, természetesen Oroszország ellenében – vagyis a Kijevnek a Washington helyett immár az európaiak által nyújtani kívánt (homályos) biztonsági garanciák fő letéteményeseként. A helyzetet végképp bonyolítaná, hogy a közös európai védelmi tervek helyett Berlin hirtelen egy szűk európai táborban találná magát Lengyelországgal és abszurd módon Ukrajnával, amely nyilvánvalóan vérszemet kapna a hirtelen lehetőségtől, így az európai, illetve amerikai ígéretekkel a háta mögött esze ágában sem lenne befejezni a saját háborúját.
Túl azon, hogy az USA éppen utálja az európaiakat, azok zöme pedig Washingtont, van még egy elég súlyos tényező, ami bármilyen NATO-alternatíva esetén azonnal akadállyá válik: Oroszország. A ma ismert NATO óvatos vélemények szerint is az összeomlás szélén áll, az Európai Unió tehát a saját biztonsága érdekében (és nem is nagyon tehet mást) egy külön, saját határait biztosító védelmi szervezetet, és ellentmondásos módon egy Egyesült Államok nélküli NATO-t lesz kénytelen létrehozni. Ez oroszra lefordítva azt jelenti, hogy az egész háború kezdődhetne elölről. A konfliktus alapvetően az Ukrajnának tett egykori NATO-tagság ígérete miatt tört ki, ám Moszkva eddig egyetlen szóval sem tiltakozott szomszédja EU-s csatlakozási tervei ellen. Amennyiben azonban az unió politikai és katonai tömbbé is akarja kovácsolni magát, az egész helyzet megváltozik, amivel Oroszország a kiindulóponton, elméletben ismét egy nyugati, Ukrajnát a soraiban tudó fegyveres tömbbel találná szembe magát. Egy ilyen szövetség (amely minden bizonnyal Nagy-Britanniát is magában foglalná) egyrészt új konfliktusforrást teremtene, másrészt szinte kikövetelné a ma ismert NATO egyben tartását mint az európai stabilitás egyetlen garanciáját.
***
Kapcsolódó:
Fotó: MI
