A nyugati ember számára a bankrendszer alapja az időérték, avagy a kamat. Ha betesszük a pénzünket, kamatot kapunk, ha hitelt veszünk fel, kamatot fizetünk. Mégis, hogyan lehetnek versenyképesek azok az államok, ahol a pénzből pénzt csinálni bűn?
A fenti kérdésre a válasz az iszlám bankrendszer, amely ma már a globális pénzügyi piacok egyik legdinamikusabban növekvő szegmense.
A szektor globális volumene a tavalyi 8,94 milliárd dollárról, idén 10 milliárd fölé duzzadt, és ezt az elképesztő, 11,8 százalékos éves növekedési ütemet egy olyan globális gazdasági környezetben érte el, ahol a hagyományos nyugati piacok stagnálnak és recesszió jeleit mutatják.
A piacvezetőnek számító iszlám kötvények és a digitális pénzügyi platformok gyors terjedése miatt a szektor mérete 2030-ra várhatóan eléri a 15,47 milliárd dollárt, stabilan tartva a 11,5 százalék feletti éves bővülést.
Bár a tőke központja továbbra is a Közel-Kelet, a leggyorsabb növekedést immár az ázsiai térség produkálja. Ehhez az elképesztő ütemben bővülő 15 milliárd dolláros piachoz csatlakozik több közép-ázsiai ország, aki viszont nem tanulja meg a saríakonform finanszírozás játékszabályait, az a következő évtized legdinamikusabban növekvő tőkepiacáról zárja ki magát.
Saría a profit felett
Az iszlám pénzügyi rendszer alapvető különbsége a nyugatival szemben az, hogy a gazdaságot az élet velejárójaként kezeli, vagyis az önmagában egyáltalán nem fontos.
Az iszlám felfogás szerint a pénznek nincs belső értéke, így nem is válhat árucikké. A profitnak ehelyett gazdasági tevékenységből, fizikai eszközökből vagy szolgáltatásokból kell származnia.
Ne add el azt, ami nincs a birtokodban!
Az iszlám pénzügyeket öt alapszabály alapján bonyolítják
- A riba (uzsora) tilalma: a kötelmi jog szerint tilos a tőke időbeli átengedéséért fix, garantált felárat követelni. A nyugati típusú, alá-fölé rendelt hitelező-adós viszony helyett az iszlám jog egyenrangú partnerséget követel meg. A tőkésnek és a vállalkozónak kockázat- és nyereségmegosztáson alapuló társasági szerződést kell kötnie.
- A garar (bizonytalanság) tilalma: az iszlám szerződésjog megköveteli, hogy az ügylet tárgya létező, pontosan meghatározott minőségű és átadható legyen. Minden olyan tranzakció, amely túlzott bizonytalanságra vagy spekulációra épül – mint a modern nyugati opciós ügyletek, a shortolás vagy a származtatott ügyletek –, a jog szerint érvénytelen.
- A maysir (szerencsejáték) tilalma: érvénytelen minden olyan vagyonszerzés, amely valós gazdasági teljesítmény vagy árucsere helyett a puszta véletlenen, elvont eseményeken vagy zéróösszegű fogadásokon alapul.
- Kötelező eszközfedezettség: mivel a pénz nem bérelhető áru, a finanszírozásnak minden esetben valós tulajdonátruházási jogügylethez (például egy gép vagy ingatlan tényleges adásvételéhez) kell kapcsolódnia. A pénzügyi tranzakciókhoz szükség van a gazdaság fizikai eszközeihez.
- A szerződés tárgyának legitimitása: mivel az iszlám jog nem választja el a jogi normákat a valláserkölcsi parancsoktól, az ügylet tárgya csak megengedett dolog lehet. Szigorúan tilos a társadalomra károsnak ítélt tevékenységek – például az alkohol, a szerencsejáték, a fegyverkereskedelem vagy a pornográfia – finanszírozása.
Mit jelent ez a gyakorlatban?
Mivel a bankok nem adhatnak egyszerű, kamatozó hitelt, alternatív saríakonform szerződéseket hoztak létre.
A leggyakoribb eszköz a murabaha (költség, plusz finanszírozás).
Ha egy vállalkozó gépet akar venni, de nincs rá pénze, a nyugati bank ad neki egy kamatozó hitelt. Az iszlám ezzel szemben megveszi a gépet, majd továbbadja a vállalkozónak egy előre egyeztetett magasabb áron (költség + haszonkulcs). A vállalkozó pedig ezt az összeget törleszti részletekben. Bár a végeredmény gazdaságilag hasonló, a bank egy fizikai eszközt adott el, nem pedig pénzt kölcsönzött, ezáltal viselte az eszköz birtoklásának kockázatát a tranzakció során.
Még jelentősebb a sukuk (az iszlám kötvény).
A nyugati állam- vagy vállalati kötvény jogilag egy tartozáselismerő nyilatkozat, amely a gazdaság teljesítményétől függetlenül fix kamatot garantál a hitelezőnek. A sukuk ezzel szemben egy tulajdonostársi viszony. A befektetők megvásárolják egy konkrét projekt (például egy autópálya vagy egy erőmű) osztatlan eszmei hányadát, így az általa megtermelt nyereségből (például az útdíjakból) részesülnek. Mivel a klasszikus iszlám jog tiltja a tőkegaranciát, ha a projekt veszteséges, a befektetők is elveszítik a pénzüket – ez a társasági szerződések és a kötelező kockázatmegosztás (musaraka) elve.
A „szakemberhiány”
Bár a globális iszlám pénzügyi eszközállomány rohamosan bővül, egy sajátos rendszerszintű deficittel küzd.
Az iszlám pénzintézetek működésének alapja a Saría Igazgatóság, ezek a testületek auditálják és engedélyezik a pénzügyi termékeket. Csakhogy a tradicionális vallási iskolák hiába képeznek mélyreható saríatudással felvértezett tudósokat, azok nem értik a modern vállalatfinanszírozást, a nemzetközi számviteli standardokat vagy a komplex kockázatkezelést. A modern egyetemek ezzel párhuzamosan ontják magukból a pénzügyi szakembereket, akiknek viszont az iszlám jogi tudásuk hiányos.
Kettős képzettségű, a számvitelhez és a saríához egyaránt értő szakemberek nélkül a bankok belső hatékonysága sérül, ráadásul a legkisebb szabályozási hiba azonnal megingatja a befektetői bizalmat, ami a jövedelmezőség legfőbb tartópillére. Az iszlám pénzügyek sikeres integrációja tehát hatalmas oktatási és szabályozási beruházást igényel az érintett államoktól.
Likviditási sokkok
A humán tőke mellett a másik sebezhetőség a likviditáskezelés. Jól példázza ezt Banglades, ahol az iszlám bankok a teljes banki eszközállomány hatalmas szeletét adják, ám sokáig nem vehettek fel rövid távú hitelt. Amikor egy hagyományos bank átmeneti likviditási hiánnyal küzd, a bankközi piacon vesz fel egynapos kölcsönöket az irányadó jegybanki kamatlábak mellett.
Az iszlám bankok ezt az uzsora tilalma miatt nem tehetik meg.
A Bangladesi Központi Bank júniusra maláj és bahreini mintára létrehozza a dedikált Iszlám Bankközi Pénzpiacot. Ez lehetővé teszi, hogy a hitalapú pénzintézetek egymás között saríakonform eszközökkel (rövid távú murabahaügyletekkel) egyenlítsék ki a likviditási hiányokat anélkül, hogy nyugati típusú jegybanki mechanizmusokra szorulnának. Ezzel egy zárt, önellátó és a globális kamatciklusoktól egyre inkább függetlenedő pénzügyi ökoszisztéma jön létre.
Küzdelem az arab tőkéért
Míg Bangladesben a meglévő iszlám bankrendszer finomhangolása zajlik, Közép-Ázsiában egy teljes paradigmaváltásnak lehetünk tanúi. Üzbegisztánban ugyanis júniusban lép hatályba az a törvény, amely legalizálja és szabályozza az iszlám pénzügyeket.
Miért dönt így egy posztszovjet állam?
Az üzbég lakosság jelentős része vallási okokból elutasítja a kamatalapú bankrendszert, így a megtakarításaik nincsenek becsatornázva a gazdaságba. Viszont az iszlám pénzügyi szolgáltatások, amelyeket a törvény személyijövedelemadó-mentességgel ösztönöz, ezt a hatalmas belső tőkét mozgósíthatják.
De az igazi nagy hal a Közel-Kelet. A szaúdi, katari és emírségekbeli vagyonalapoknak óriási a likviditása, de a befektetéseiknél elvárják a saríakonform környezetet. Azzal, hogy Üzbegisztán – például az áfamentességet biztosító sukukkötvény-kibocsátásokkal – tiszta jogi környezetet teremt, azonnal vonzó célponttá válik az Öböl Menti Együttműködési Tanács befektetői számára.
Ráadásul Taskent lépéskényszerben volt, Kazahsztán ugyanis már évek óta építi az iszlám pénzügyi központját, és Oroszország is elindította a saját kísérleti programját 2023-ban. Üzbegisztán most egy államilag garantált, a Központi Bankhoz rendelt Iszlám Pénzügyi Tanáccsal (amely a doktrinális tisztaság felett őrködik) próbálja elhódítani a régió vezető pénzügyi központjának a szerepét.
A többpólusú bankrendszerek kora
Az iszlám pénzügyek térnyerése nem egy elszigetelt lépés, hanem a globális pénzügyi rendszer átalakulásának a tünete. Az olyan feltörekvő gazdaságok, mint Üzbegisztán, ugyanis megértették, hogy a nyugati és az iszlám bankrendszer együttes működtetése jelentős versenyelőnyt biztosíthat a globális tőkéért folytatott küzdelemben.
Ezen a területen ráadásul Kína is nyomul.
Peking felismerte, hogy az Új Selyemút hatalmas infrastrukturális költségeit képtelen egyedül finanszírozni, ezért a helyi tőke felé fordult. A kínai állami gigavállalatok ma már egyre gyakrabban használnak saríakonform eszközöket (például sukukkötvényeket vagy musarakatársulásokat) arra, hogy arab tőkéből építsenek infrastruktúrát a muszlim világban.
Mindez stratégiai kihívás elé állítja az Európai Uniót, hiszen míg a kontinens a saját, adósságalapú növekedési modelljének a korlátaival küzd, a keleti szomszédságában egy teljesen új, a nyugati kamatlogikától független, eszközközpontú pénzügyi rendszer épül ki. Ha az európai nagyvállalatok és az uniós pénzintézetek nem tanulják meg a saríakonform finanszírozás játékszabályait, kiszorulhatnak az eurázsiai térségből.
Fotó: Wikimedia Commons
Kapcsolódó:
