Az orosz Vzgljad úgy ír a svájci semlegességi kezdeményezésről, mint az Oroszország elleni európai szankciós rendszer első megbontásáról. A referendumot szinte biztosan kiírják, a végeredménye kérdéses, de a vita így is túlmutat Svájcon, mert az iráni konfliktus aktualitást adott neki.

Az orosz Vzgljad portál a svájci eseményeket úgy értelmezi, mintha azokkal az iráni háború miatt megbomlana az Oroszország elleni európai szankciós rendszer egysége.

Washington az olajárak emelkedése miatt már engedett, Svájcban pedig a vezető jobboldali erő kezdeményezése felszámolná az EU-szankciókat másoló korlátozásokat, mégpedig a vásárlóerő védelmére hivatkozva.

A cikk szerzője abban reménykedik, hogy egy svájci fordulat precedenssé válhat a kontinensen, amivel elhozná a szankciós rezsim első európai repedését.

Bár ez a moszkvai olvasat előrefut a tényekhez képest, mégis igaza van, ugyanis az iráni konfliktus új aktualitást adott az ország semlegességét illetően. Miután a háború nyomán a gázolaj ára Svájcban 22 százalékkal, 2,13 frankra ugrott, a fogyasztók éves többletenergia-költsége közel 4,9 milliárd frankra nőhet, a SECO (a svájci szövetségi kormány gazdaságpolitikai központi szakapparátusa) pedig a megugró energiaárak miatt lefelé módosította az idei növekedési várakozását. Így a semlegességről, a szankciókról és a vásárlóerőről szóló vita Bernben már közvetlen gazdasági kérdés.

A svájci kezdeményezés valódi tartalma

A történet jóval mélyebb rétegeket érint annál, mint amit a Vzgljad sugall, hiszen ami 2022 óta a szuverenista tábor programadó vitája volt, abból 2024-re politikai ügy lett. A Wahrung der schweizerischen Neutralität (a svájci semlegesség megőrzése) kezdeményezést 2024. április 11-én nyújtották be, május 28-án hivatalosan érvényesnek nyilvánították, a parlament pedig idén március 20-án az elutasítását ajánlotta.

Ezzel a kérdés megérett egy népszavazásra, így ősszel a választók elé is kerülhet.

Maga a javaslat tartalma túlmutat az orosz szankciókon. Az alkotmány szövege „örök és fegyveres” semlegességet írna elő, kizárná a katonai és védelmi szövetségekhez való csatlakozást – leszámítva a közvetlen támadás esetét –, továbbá megtiltaná a hadviselő államokkal szembeni nem katonai kényszerintézkedéseket, kivéve az ENSZ-kötelezettségeket és a kijátszás elleni fellépést. Ez azt jelentené, hogy érvényes ENSZ-határozat nélkül Svájc egyetlen országgal szemben sem alkalmazhatna gazdasági szankciókat. A kezdeményezés azt is előírná, hogy az ország aktívan ajánlja fel jószolgálatait közvetítőként. Ha ezt a svájciak elfogadják, Bern jövőbeli, az Európai Unióval összehangolt szankciós politikája – benne az Oroszországgal szembeni jelenlegi gyakorlattal – alkotmányos korlátba ütközne.

A kezdeményezés hívei szerint mindez nem jelentene új svájci külpolitikai fordulatot, csupán egy történelmileg bevált reflex alkotmányos rögzítését. Az ország ugyanis a második világháború során végig őrizte a semlegességét, majd csak 1945 februárjában, amikor a háború kimenetele már aligha volt kérdéses, zárolta a német vagyonokat.

A mostani kezdeményezés mögött a Pro Schweiz mozgalom és az SVP, vagyis a Svájci Néppárt áll. A kezdeményezők között megtalálható Thomas Aeschi frakcióvezető, Pierre-André Page, Walter Wobmann, Hans-Ueli Vogt és Stephan Rietiker. Christoph Blocher, a Svájci Néppárt egykori vezető arca és az ottani szuverenista politika ikonikus alakja kiemelten támogatta a kampányt, ám formálisan nem tagja a bizottságnak.

A háttér sem mellékes: a Pro Schweiz a Blocher-féle szuverenista, EU-kritikus hagyományból nőtt ki, így a kezdeményezés egyszerre szól az orosz szankciókról, a NATO-közeledésről és a Bern–Brüsszel-viszony újrarendezéséről.

Az SVP súlya érdemi, viszont önmagában kevés az áttöréshez, pedig a svájci parlament legnagyobb frakciója az SVP-csoport Thomas Aeschi vezetésével: 74 tagot számlál, ebből 68 az SVP-é, a többi a kisebb jobboldali szövetségesé. A 2023-as választás után az SVP 62 mandátummal a Nemzeti Tanács legerősebb pártja lett, ugyanakkor a svájci rendszerben egyik erőnek sincs többsége szövetségi szinten, és ez most is megmutatkozik. A Szövetségi Tanács nem támogatja a kezdeményezést, a parlament mindkét háza elutasító ajánlást fogalmazott meg, a Nemzeti Tanácsban pedig az igen mögé egyedül az SVP állt be.

A népszavazás tétje túlmutat az országon

Az esélylatolgatás óvatos, hiszen mivel alkotmánymódosításról van szó, a referendumon egyszerre kellene népi és kantoni többséget szerezni. A mostani felmérések azonban nem ezt ígérik. A svájci közszolgálati média szerint két kutatás is azt mutatta, hogy a jelenlegi svájci semlegességpolitikának az orosz szankciókkal együtt megvan a társadalmi támogatottsága, egy januári felmérésben pedig 75 százalék pártolta a nemzetközi jogot sértő államokkal szembeni gazdasági szankciókat. Árulkodó az is, hogy parlamenti források szerint Blocher egy ponton már a kezdeményezés visszavonását is felajánlotta volna egy ellenjavaslatért cserébe.

Mégis hiba lenne lebecsülni a tétet. Svájc ugyanis február végén még átvette az EU Oroszország elleni tizenkilencedik szankciós csomagjának további elemeit, tehát a külpolitikai fordulat nincs napirenden.

Azonban egy sikeres népszavazás az első nyugat-európai példa lenne arra, hogy választói felhatalmazás korlátozza egy állam csatlakozását a Brüsszellel összehangolt szankciós politikához.

Ez Európa-szerte muníciót adhatna azoknak a szuverenista, a költségekre érzékeny erőknek, amelyek a geopolitikai lojalitás, a vásárlóerő és az alkotmányos önkorlátozás háromszögében szeretnék újranyitni a szankciós vitát.

Fotó: Dreamstime

Kapcsolódó :