Mára köztudottá vált, hogy a mesterséges intelligencia (MI) radikálisan átalakítja a munkaerőpiacot – hol jó, hol rossz irányba. A közgazdászok gyakran mégis alábecsülik a hatásait, vagy nem veszik azokat figyelembe a különböző előrejelzéseik során. Néhány neves észak-amerikai egyetem, köztük a Stanford és a Yale, valamint pénzintézet, például a Federal Reserve of Chicago közös kutatásából azonban kiderült, nagyon is valószínűnek tartják, hogy a technológia felborítja a munkaerőpiaci egyensúlyt.

A megkérdezett szakértők szerint, ha az MI gyorsabban fejlődik a vártnál, akkor egy igencsak drámai forgatókönyv valósulhat meg, amelyben a gyorsabb növekedéssel együtt az egyenlőtlenségek is nagyobbak lehetnek, sőt több millió munkahely szűnhet meg. Bár a legtöbbjük úgy látja, jelenleg még nem tapasztalhatók ilyen jellegű hatások, attól tartanak, hogy amint a változás elkezdődik, a politikai döntéshozók nem lesznek felkészülve a helyzetre.

Az MI-forradalom gyorsabb, mint a korábbiak

Amikor az OpenAI 2022 novemberében nyilvánossá tette a ChatGPT-t, a legtöbb szakember még nem gondolta, hogy a technológia bármiféle változást hozhat, hiszen korlátozottak voltak a képességei, nagy volt a hibaaránya és alkalmatlan volt szakmai felhasználásra. Két évvel később azonban a vállalat előrukkolt az érvelésre képes modelljével, kiterjesztve azoknak a problémáknak és kérdéseknek a körét, amelyekre a ChatGPT-t alkalmazni lehet, ami így megbízhatóbbá is vált. Sokakat azonban még ez sem győzött meg.

Az azóta eltelt újabb két évben még tovább fejlődött az MI. Egyre-másra jelennek meg a különböző MI-ügynökök – olyan autonóm rendszerek, amelyek képesek egyedül elvégezni egyes feladatokat –, néhány hónapja pedig az Anthropic kiadta a Claude Code-ot, amely már képes egy teljes számítógépes program megírására. Ezek az innovációk megváltoztatták a kutatásokat is, hiszen az egyes feladatokat, amelyeket korábban a juniorokra vagy az egyetemi hallgatókra bíztak, már pillanatok alatt el lehet végeztetni az MI-vel.

Ha pedig a kutatói szférában alig négy év alatt ekkora átalakulást hozott az MI, akkor milyen hatásai lehetnek vagy lesznek a munkaerőpiacra? Ez a kérdés egyre jobban foglalkoztatja a közgazdászokat.

Az erre adandó válasz azért nehéz, mert a történelmi tapasztalatok azt mutatják, hogy számos technológiai újítás sokkal lassabban fejti ki a gazdaságátalakító erejét. Az adaptációját és az elterjedését ugyanis jogi és szabályozási akadályok lassítják. Az MI esetén például a vállalatvezetőknek új folyamatokat kell kidolgozniuk, illetve le kell küzdeniük a vonakodók és az óvatos informatikai részlegek ellenállását. Emellett egyre nagyobb a nyomás a meglévő munkaerő átképzésére vagy a technológia miatt átalakuló struktúrába jobban illeszkedők felvételére.

Az MI a jelek szerint gyorsabban terjedhet el, mint a korábbi innovációk. Az amerikai népszámlálási hivatal adatai szerint

a vállalatok közel húsz százaléka már heti szinten használja, egyes iparágakban pedig ez eléri a negyven százalékot is.

A munkavállalók ráadásul ennél is magasabb arányban alkalmazzák, ami arra utal, hogy sokan saját indíttatásból kísérleteznek.

Most lehet megzabolázni az átalakulást

A cikk elején idézett felmérés eredményei alapján 2030-ig az MI-képességek jelentős fejlődésére lehet számítani. A legoptimistább forgatókönyv szerint ez

a második világháború óta nem látott magasságokba, mintegy 4 százalékra lőheti az éves GDP-növekedést 2050-re,

ugyanakkor történelmi mélységekbe lökheti a munkaerőpiacon lévők arányát – a jelenlegi 62 százalékról 55-re. Emellett a gazdasági egyenlőtlenségek még szélsőségesebbek lehetnek: a háztartások felső egytizedénél koncentrálódna a globális vagyon 80 százaléka.

Az Anthropic vezérigazgatója, Dario Amodei korábban már figyelmeztetett, hogy a mesterséges intelligencia néhány éven belül a kezdő szintű irodai állások felét megszüntetheti. Egyes ágazati jóslatok szerint pedig 2030-ra a munkahelyek 80 százalékát felváltja, és a munkát – Elon Musk szavaival élve – opcionálissá teszi.

Sok közgazdász úgy véli, az MI körüli vitában nem arra kellene fókuszálni, hogy a folyamat végén mi vár ránk, sokkal inkább az átalakulás menetére, valamint azokra a problémákra és kihívásokra, amelyek eközben adódnak. A technológia elterjedése ugyanis szerintük nem hoz szükségszerűen hatalmas munkahelyvesztést. Egyes becslések szerint az állások akár 70 százaléka ki van téve az MI hatásainak, de ez nem jelenti azt, hogy ezeket a dolgozókat hamarosan elbocsátják, főleg úgy, hogy az MI adaptációja elég lassú. Ezen a téren is sokkal inkább az a kérdés, hogy miként alakulnak át a különböző munkakörök.

A kulcs a gyorsaság és a kiterjedtség, vagyis épp ezeknél lehet megfogni, felügyelni és korlátozni az esetleges negatív hatásokat.

Vagyis ha az MI átfogóan és gyorsan megváltoztatja a munkaköröket, akkor a munkavállalóknak kevesebb idejük lesz az alkalmazkodásra, és alig lesz olyan állás, ahová hová tovább tudnának menni. Ellenkező esetben viszont van idő felkészülni.

Időben kell lépni, hogy kezelni tudjuk az átalakulást

Bárhogyan is alakítja át az MI a munkaerőpiacot, a közgazdászok úgy gondolják, a döntéshozóknak már most lépniük kell: a jelenlegi támogatási és átképzési rendszerek ugyanis sok országban nincsenek felkészítve egy gyors és széles körű technológiai sokkra.

Az egyik leggyakrabban emlegetett probléma a munkanélküli-ellátások rendszere. Több szakértő arra figyelmeztet, hogy a friss diplomások közül sokan – akik az MI első hullámában különösen sérülékenyek lehetnek – könnyen kieshetnek a jogosultak köréből, pedig épp nekik lenne szükségük rá. Az átképzési programok ugyanakkor gyakran lemaradnak az aktuális trendektől, sőt alulfinanszírozottak.

Csakhogy még ha ezeket az eszközöket át is alakítják, nem biztos, hogy önmagukban elégnek bizonyulnak. A korábbi szociális védőháló ugyanis alapvetően átmeneti megrázkódtatások kezelésére épült: rövid ideig tartó munkanélküliségre, ciklikus visszaesésekre, egy-egy iparág átstrukturálódására. Az MI azonban tartós és rendszerszintű változásokat hozhat.

Európában különösen érzékeny kérdés az MI okozta munkaerőpiaci átalakulás,

hiszen az öregedő társadalmak, az egyre terheltebb jóléti rendszerek és a mérsékelt növekedési kilátások mellett a mesterséges intelligencia által kiváltott „csendes kivonulás” súlyos fiskális és társadalmi terheket róhat a tagországokra. Az aktív népesség arányának tartós csökkenése pedig egyre szűkebb réteg felé terelheti a gazdasági teljesítményt.

Az alkalmazkodás csak részben oldható meg tagállami szinten: az MI szabályozása, a tőkepiaci és technológiai koncentráció kezelése, valamint a versenyfeltételek alakítása uniós koordinációt igényel.

Kapcsolódó:

Címlapfotó: Microsoft Copilot