Az Európai Bizottság annak a lehetőségét vizsgálja, hogy 1,5 milliárd eurónyi EU-s forrást is visszatartson Szerbiától a demokrácia hiányára, az igazságszolgáltatás függetlenségének problémáira, a tüntetők elleni fellépésre, valamint a „független” média helyzetére hivatkozva. Mindez komoly nyomásgyakorlás Szerbia irányába, és fokozza a bővítési fáradtságot, valamint a szerbek euroszkepticizmusát.

Szerbia 2014 óta tagjelölt ország, amelynek az EU pedig 2021 és 2024 között több mint 586 millió euró vissza nem térítendő támogatást juttatott. Most azonban háromszor ennyi pénzről van szó.

Zsákutcába jutott bővítési politika

A Bizottság kemény fellépése magyar szemszögből annyira nem meglepő, ugyanakkor Szerbia aspektusából, ha lehet, egy ijesztőbb tendenciára utal. Bár a szerb belpolitika eddig is jó néhány bírálatot kapott Brüsszel részéről, az országba áramló pénzek és az uniós integráció lehetősége megmaradt.

Most viszont úgy tűnik, a korábbi kompromisszumos helyzetet Marta Kos EU-s bővítési biztos felrúgni készül, mivel minden bizonnyal nyomásgyakorlásként akarja felhasználni a visszatartandó összeget.

Az EU és Szerbia közötti ellentétek dacára a csatlakozás felé tartó folyamat eddig azért is haladhatott, mivel az EU próbálta reálisan látni a balkáni érdekeket,

ami nem más, mint a stabilitás.

Ennek a korábbi helyzetnek a felrúgása azonban nemcsak az unió gazdaságának tenne rosszat, a többi tagjelölt országban élőket is elbizonytalaníthatja, azt a képet mutatva, hogy

bármelyik uniós ország zsarolhatóvá válhat.

Az is kulcsfontosságú lehet a folyamatban, hogy milyen véleményt alkot majd a liberális Velencei Bizottság a vitatott szerb igazságügyi törvénycsomagról. Amennyiben elítéli azt, az megalapozza a kifizetések felfüggesztését.

Brüsszelben elfogyott a türelem

Az uniós források befagyasztása, ahogy arra utaltunk is, nem jogállami kérdésekről szól, inkább ideológiai, politikai nyomásgyakorlási eszköz.

Erre példa a lengyel és a magyar eset, miszerint brüsszeli szempontból ez egy működő megoldás egy számukra kevésbé megfelelő politikai erő megbuktatásának érdekében. Természetesen Kos nem erre hivatkozik, hanem a demokrácia hiányára, a tüntetések leverésére, az igazságügyi reformra, illetve a hasonló jogállamisági kérdésekre. Mindezek mögött azonban az állhat, hogy a szerb vezetést megbuktassák, és helyette egy Brüsszel-barát erő vegye át az ország irányítását, amivel hirtelen felgyorsulhat Szerbia uniós integrációja.

A gazdasági paradoxon

Szerbia ezer szállal kötődik az Európai Unióhoz, amely 2024-ben az ország összkereskedelmének közel az 59 százalékát adta, a szerb EU-export megközelítette a 19 milliárd eurót, illetve

2010–2024 között a közvetlen külföldi befektetések több mint 56 százaléka is uniós eredetű volt.

A mostani események fényében jól látható ellentmondás, hogy Brüsszel az elmúlt időszakban még folyósított forrásokat Szerbiának: tavaly júniusban egy 111 millió eurós előfinanszírozás érkezett, az idén januárban pedig jóváhagyták az első, 56,5 milliós részletet. Ez arra utal, hogy az EU még röviddel ezelőtt is az együttműködés fenntartásában volt érdekelt.

Csakhogy amint említettük, a forrásmegvonás az unióra is visszahat.

Ha ugyanis a szerb növekedés lassul, a beruházási kapacitás gyengül, az infrastruktúra-fejlesztések csúsznak, akkor az nem csupán Szerbia, hanem az uniós tőke, export és regionális gazdasági integráció számára is kedvezőtlen.

Ez a folyamat a jelenlegi szerb vezetés további gyengülését okozná, és Aleksandar Vučić elnök hívei körében felerősítenié az euroszkepticizmust. Ahogy arra utaltunk, gazdasági szempontból mind az EU-nak, mind Szerbiának károkat okozna ez a lépés, mint ahogy ez történt Magyarország, illetve Lengyelország esetén is.

Kapcsolódó:

Borítókép: Mesterséges intelligencia (Chat GPT) által készített kép