A Boston Consulting Group (BCG) napokban publikált elemzése alapjaiban változtatja meg azt a képet, amit az észak-európai energiapiacról alkottunk. A skandináv régió gazdasági motorjának számító energiaszektor

a térség bruttó hozzáadott értékének mintegy 10 százalékát adja, ami megegyezik a kiskereskedelem vagy az egészségügy gazdasági súlyával.

Ráadásul mindezt úgy érik el, hogy az európai átlagnál 50–90 százalékkal alacsonyabb szén-dioxid-kibocsátással működnek. A felszín alatt azonban egy egyre mélyülő strukturális válság jelei mutatkoznak, amelyek a teljes európai energiapolitika számára fontos tanulságokkal szolgálnak.

Zuhanó jövedelmezőség

A zöldberuházások eddig soha nem látott volumenű tőkét emésztettek fel, ám a befektetések megtérülése messze elmarad az elvárásoktól. A jelentésből kiderül, hogy az iparág szereplőinek a nyeresége az elmúlt tíz évben folyamatosan alulmúlta a feldolgozóipari vállalatokét. Különösen igaz ez a közműszolgáltatókra, amelyek tőkearányos megtérülése mindössze 7 százalék körül alakult, miközben a gyártóipar 26 százalékos átlagot produkált. A probléma gyökere nagyrészt magában a technológiában keresendő, hiszen

az időjárásfüggő megújuló energiaforrások térnyerése elkezdi felfalni a saját bevételeit.

A szélenergia sajátossága ugyanis, hogy a farmok általában egyszerre, azonos időjárási körülmények között termelnek maximumon, ami hirtelen túlkínálatot okoz a hálózaton, jelentősen lenyomva ezzel az árakat. Finnországban például a szélenergiának a BCG által számolt mutatója a 2021-es 93 százalékról 2024-re 66-ra zuhant.

Amikor tehát a legtöbb áramot termelik, akkor kapják érte a legalacsonyabb egységárat, ami veszélyezteti a jövőbeli fejlesztések finanszírozhatóságát és a befektetői bizalmat.

Stagnáló termelékenység

A profitabilitási nehézségek mellett egy lemaradás is rontja a szektor versenyképességét, méghozzá a termelékenységi problémák. Míg a feldolgozóiparban az elmúlt tíz év során a munkaerő termelékenysége 23 százalékkal emelkedett, addig az energetikai cégeknél ez a mutató szinte észrevehetetlenül, mindössze 2 százalékkal javult. Ez a teljesítmény sokkal közelebb áll az építőipar 15 százalékos visszaeséséhez, mint a modern, innovációalapú iparágakhoz.

A munkaóránként előállított energiát vizsgálva az Egyesült Államok ugyanebben az időszakban érdemi növekedést tudott felmutatni, ami bizonyítja, hogy az iparági hatékonyság megfelelő menedzsmenttel és technológiai adaptációval növelhető lenne – vélik a BCG szakértői.

Rendszerszintű problémák

Az európai piacok mélyülő integrációja és a szabályozható fosszilis kapacitások leépítése soha nem látott volatilitást hozott a mindennapi működésbe. Bár a 2022-es energiakrízis abszolút árcsúcsai már a múlté, a napi áringadozások tartósan magas szinten maradtak. Ezt a komplexitást pedig tovább fokozza a villamosenergia-kereslet várható gyorsulása, amit

az adatközpontok terjedése, a mesterséges intelligencia energiaéhsége, a közlekedés, valamint az ipar elektrifikációja hajt.

A jövőbeli kereslet ráadásul térben és időben is egyenetlenül jelentkezik, ami a hagyományos tőkeallokációs és kockázatkezelési modelleket szinte használhatatlanná teszi.

Szükséges irányváltás

A kilábaláshoz az elemzők szerint a fókuszt a kapacitásbővítésről az üzemeltetés fejlesztésére és a költséghatékonyságra kell helyezni. A decentralizált rendszerek nyújtotta komplexitást szoftveres vezérléssel és a flexibilitási kapacitások okos menedzselésével lehet csak mederben tartani. Eközben a BCG szerint

fel kell készülni arra, hogy az új típusú fogyasztók kiszolgálása jóval adaptívabb és rugalmasabb stratégiai tervezést követel meg a vállalatoktól.

Hiszen amelyikük képtelen a digitalizációra és a működési hatékonyság érdemi növelésére, az gyorsan alulmarad az élesedő nemzetközi versenyben.

Mit léphetünk?

Közép- és Kelet-Európa számára a skandináv helyzet egy intő jövőkép. Világosan megmutatja, hogy a sikeres zöldátállás infrastrukturális megvalósítása önmagában nem garantálja a szektor gazdasági sikerét és a makrogazdasági stabilitást. Bár hazánk és a régió a dekarbonizációs folyamat egy korábbi szakaszában jár, a megújuló energiák tömeges hálózati integrációja idővel nálunk is a skandinávhoz hasonló, vagy az itteni hálózatok állapota miatt akár komolyabb áringadozásokhoz és a rendszer túlterheltségéhez vezethet. Különösen igaz ez a napenergia hazai térnyerésének jelenlegi és kiváltképp a következő években várható ütemét elnézve.

Fotó: Freepik

Kapcsolódó: