Moszkvai olvasatban a Hormuzi-szoros körüli válság jóval több egy átmeneti olajársokknál: felértékeli Oroszország szerepét az energia- és a nyersanyag szárazföldi szállítása terén Eurázsiában. A Vzgljad szerint ebből a fő nyereség a pillanatnyi többletbevétel helyett az, hogy a világgazdaság ismét a földrajzi biztonságot tekinti elsődlegesnek.

A Vzgljad értelmezésében a perzsa-öbölbeli válság rövid távon javította Oroszország export- és költségvetési pozícióját. A közel-keleti kínálat sérülékenysége egyszerre emelte az olaj, a gáz és több ipari nyersanyag árát, így Moszkvának azonnal nagyobb lett a mozgástere az energiahordozók és az alapanyagok piacán.

A lap által idézett Reuters-számítás szerint Oroszország olajadó-bevétele áprilisban közel megduplázódhatott, mintegy 9 milliárd dollárra. Az Urals ára márciusban 77 dollár körül alakult hordónként, ami februárhoz képest 73 százalékos emelkedés. Moszkva ebből azt a következtetést vonja le, hogy egy közel-keleti válság még a mostani szankciós környezetben is jelentős bevételt termelhet az orosz energiaszektornak.

Hasonló logika rajzolódik ki a gázpiacon is. A Reuters adatai alapján az LNG ára a válság alatt több mint 80 százalékkal emelkedett, majd a piac a tűzszünet után sem tért vissza a korábbi nyugalmi állapothoz. Az oroszok szerint ez Ázsiában javítja az LNG-jük versenyképességét, mert a Perzsa-öbölre épülő szállítások megbízhatósága kérdésessé vált.

Fókuszban az ipari nyersanyagok

A Vzgljad szerint a válság javította az orosz ipari nyersanyagok helyzetét is. Az alumínium ára a londoni fémtőzsdén február közepe és április eleje között 3067,5 dollárról 3531,5-re emelkedett tonnánként, majd a korrekció után is 3455 körül maradt. A moszkvai értelmezésben a piac ezzel már beárazta a tartósabb közel-keleti ellátási kockázatot.

A japán piacon az árprémium korábban is létezett, a válság azonban extrém szintre emelte azt. A második negyedévre kialkudott 350–353 dollár/tonnás felár 195 dollárról ugrott fel, így a szigetországban az alumínium beszerzési ára 3805 dollár/tonna közelébe került, ami 11 éves csúcs. Mivel a Közel-Kelet tavaly mintegy 7 millió tonna elsődleges alumíniumot termelt, vagyis a világkínálat körülbelül 9 százalékát adta, Moszkva úgy látja, hogy bármilyen tartós zavar automatikusan növeli a szállítóik jelentőségét.

Hasonló a kép a műtrágyapiacon. A Vzgljad szerint a világ műtrágya-kereskedelmének nagyjából egyharmada halad át a Hormuzi-szoroson, ezért az útvonal sérülékenysége azonnal megjelent az árakban. A Reuters azt írja, hogy a karbamid ára a háború előtti, mintegy 470 dollár/tonnás szintről körülbelül 80 dollárral emelkedett, miközben a Világbank február és március között közel 46 százalékos havi drágulást jelzett. Moszka ezt úgy értelmezi, hogy Oroszország és részben Belarusz helyettesítő szállítóként léphet elő India, Ázsia és a fejlődő piacok felé.

Moszkva szerint a fő nyereség nem az árrobbanás

A cikk legerősebb állítása az, hogy

a valódi nyereség az eurázsiai gazdasági pszichológia változása, ami túlmutat a pillanatnyi árprémiumon.

A válság ugyanis bebizonyította, hogy a tengeri útvonalak olcsósága és kiszámíthatósága bármikor eltűnhet egy hirtelen geopolitikai kockázat következtében. Ilyenkor ugyanis felértékelődik minden olyan szárazföldi, csővezetékes vagy politikailag kontrollálható ellátási útvonal, amely nagyobb biztonságot kínál.

Ezért lett Moszkva számára egyre fontosabb a Szibéria Ereje vezeték is. A Vzgljad szerint Oroszország tavaly 38,8 milliárd köbméter gázt szállított Kínába ezen az útvonalon, ami a teljes kínai gázfogyasztás mintegy 8,5, az importigény hozzávetőleg 20 százaléka. Ez is mutatja, hogy a szárazföldi energiaszállítás már ma is kiváló alternatíva. Ebből a szempontból a válság a Szibéria Ereje 2 politikai és gazdasági esélyeit is javítja, mert Peking számára minden Eurázsián belüli vezeték a hormuzi kitettség elleni biztosíték lehet.

Ugyanez érvényes a héliumpiacra is. Az amuri gázfeldolgozó teljes kapacitás mellett évente 60 millió köbméter héliumot termelhet, ami megközelíti Katar tavaly becsült, nagyjából 63 millió köbméteres kibocsátását. Mivel a dél-koreai chipgyártók készleteiről a Reuters megjegyzi, hogy mindössze 4-6 hónapra elegendők, a Vzgljad ebből azt a következtetést vonja le, hogy a közel-keleti zavar már technológiai ellátásbiztonsági kérdés is.

Moszkva látja a korlátokat is

A hajózási és biztosítási díjak emelkedése a többletbevétel egy részét felemészti, a háborús biztosítási prémiumok a térségben 0,25 százalékról 3-ra ugrottak. Ez azt jelenti, hogy a drágább nyersanyag nem hoz tiszta nyereséget, mert a logisztikai lánc minden elemének egyre nagyobb a kockázati felára.

Ez pedig leginkább a keresleti oldalon jelenik meg.

Ha a Perzsa-öböl válsága tartósan lassítja India, Kína, Törökország vagy Dél-Ázsia növekedését, az gyengítheti az orosz exportpiacokat is.

Vagyis bár a nyersanyagársokk rövid távon javítja Oroszország pozícióját, középtávon vissza is üthet, ha a partnergazdaságok drágább energiával, magasabb inflációval és gyengébb ipari kereslettel szembesülnek.

A földrajz újra gazdasági tényezővé válik

A Hormuz-válság nem egy jelentősebb szerkezeti átrendeződés előjele. Moszkva ebben a helyzetben Eurázsia egyik nélkülözhetetlen energia-, nyersanyag- és tranzitcsomópontjaként próbálja pozicionálni magát, amely a tengeri sérülékenységgel szemben a szárazföldi szállítás biztonságát kínálja.

Európai és magyar szemmel ennek a fő tanulsága az, hogy a világgazdaság egyre kevésbé szerveződik pusztán költségalapon. A biztonság, a földrajzi elérhetőség, a készletezés, a regionális iparpolitika és az ellátási kontroll ismét elsőrendű gazdasági tényezővé válik.

Kapcsolódó: