Az iráni háború az olaj- és devizapiacokon kívül megmozgatta a globális kötvénypiacok erőviszonyait is. Miközben a nyugati állampapírokat inflációs félelmek gyengítik, a kínai kötvények iránt nő a kereslet. Ezt még nem nevezhetjük pénzügyi rendszerváltásnak, de figyelmeztető jelnek igen.

Az iráni konfliktus egyik legérdekesebb következménye, hogy a befektetők egy része a kínai állampapírok felé fordult. A háború és az olajár-emelkedés nyomán a piac sok helyen ismét magasabb inflációt és tartósabb kamatnyomást kezdett beárazni, ami gyengítette a hagyományos kötvénypiacokat. Kína azonban kivételnek tűnik. A Reuters szerint

idén márciusban 2,5 milliárd dollárnyi külföldi forrás áramlott a kínai kötvénypiacra, más feltörekvő piacokról viszont 16,7 milliárd távozott.

Ez azt jelzi, hogy a befektetők egy része immár relatív menedékként tekint Kínára a jelenlegi válságban.

A mozgás mögötti piaci logika az, hogy a háború az Egyesült Államokban, Európában és Japánban is erősítette azt a félelmet, hogy az energiaársokk újra inflációs nyomást hoz, ami magasan tarthatja a hozamokat. Kínában viszont alacsonyabb az infláció, gyengébb a belső kereslet, a likviditási környezet stabilabb és a piac kevésbé számít arra, hogy a jegybanknak szigorítania kellene. A Reuters szerint a rövidebb lejáratú kínai állampapírhozamok többhavi mélypontra estek, az egynapos repo kamat pedig két és fél éves mélypontra süllyedt. A befektetők tehát arra játszanak, hogy Kína ebben a konfliktusban pénzügyi értelemben nyugodtabb terep maradhat.

Miért működhet most menedékként?

A kínai kötvények felértékelődését az is segíti, hogy az ország energiahelyzete kevésbé sérülékeny, mint azt első ránézésre sokan feltételeznék. Bár jelentős olajimportőr, nagy stratégiai tartalékai vannak, emellett az energiaszerkezetében a szénnek, illetve a megújulóknak is meghatározó a súlya. Ez mérsékli annak a kockázatát, hogy az olajár-emelkedés azonnal monetáris pánikot váltson ki.

A piac ezért láthatja azt, hogy Pekingnek nagyobb a mozgástere, mint a nyugati jegybankoknak.

Ezt erősítette a kínai pénzügyminisztérium ultrahosszú államkötvény-kibocsátási terve körüli piaci reakció. A 2026-os költségvetés 1,3 ezermilliárd jüannyi ilyen kibocsátással számol, noha a 30 éves kínai államkötvény hozama 2,27 százalékra csökkent. Az 1 és 30 éves papírok közötti hozamkülönbség 1,16 százalékpontra nőtt, ami 2023 augusztusa óta a legnagyobb eltérés. Ez arra utal, hogy a piac egyszerre keresi a biztonságot és árazza a hosszabb távú kínai állampapírok növekvő szerepét.

Ez még nem szerepcsere, de már erős jelzés

Mielőtt túlértelmeznénk a fejleményeket, leszögezhetjük, hogy a kínai kötvények nem vették át az amerikai állampapírok globális szerepét, ahogy nem váltak egyik napról a másikra a világgazdaság első számú menedékeszközévé sem. Inkább arról van szó, , hogy az iráni háború alatt a kínai kötvények relatív menedékfunkciója nagymértékben erősödött.

Egy olyan környezetben váltak vonzóbbá, amikor több fejlett piaci kötvényt épp gyengített az energiaársokk és az inflációs aggodalom.

Mégis, ennek a változásnak van némi geopolitikai súlya. Ha a jövő válságaiban a nyugati kötvénypiacok egy részét az inflációstól való félelem sérülékennyé teszi, miközben Kína pénzügyi stabilitást, alacsonyabb inflációt és lazább monetáris mozgásteret tud felmutatni, az fokozatosan növelheti Peking pénzügyi vonzerejét. Ez pedig már túlmutat a napi piaci zajon, hiszen azt jelzi, hogy a globális biztonsági menedékek rendje repedezni kezdett. Az iráni háború egyik következménye a háttérben így az lehet, hogy a kínai állampapírpiac a jövőben egyre gyakrabban jelenik meg részleges menedékként a nemzetközi tőke szemében.

Kapcsolódó: