Szlovénia új vezetése népszavazást készít elő a NATO-tagságról, miközben Moszkvával sürgeti a párbeszédet. Ez egyszerre tűnik szuverenitási demonstrációnak és geopolitikai hazardírozásnak. Csakhogy a NATO nem svédasztal.

A szlovén politikai térben egy eddig marginálisnak vélt gondolat, a NATO-tagság felülvizsgálata lépett elő globálisan is meghökkentő témává. Zoran Stevanović, az új parlamenti elnök a napokban jelentette be, hogy népszavazást kezdeményez az ország kilépéséről a szövetségből, valóra váltva ezzel egy kampányígéretét.

A kezdeményezés mögött a klasszikus szuverenista narratíva húzódik: Szlovéniának független külpolitikát kell folytatnia, amely nem igazodik sem a keleti, sem a nyugati hatalmi centrumokhoz. Stevanović igyekszik elhárítani az oroszbarátság vádját, hangsúlyozva, hogy álláspontja kizárólag nemzeti érdekeken alapul.

A probléma, amely egyébként rímel a Trump által igen agresszív formában megfogalmazott NATO-ellenes kijelentésekre, sokkal nagyobb Szlovénia számára, mint a szövetség egészére nézve. Az ország ugyanis 2004 óta tagja a NATO-nak, a biztonsági felépítése, a katonai integrációja és a politikai mozgástere ezért ennek megfelelően alakult. A kilépés a politikai gesztuson túl intézményi és stratégiai újrarendeződést igényelne, az ország önálló védelmi képességei viszont igen korlátozottak.

Precedenst teremtene

A kezdeményezés időzítése természetesen nem véletlen, hiszen a transzatlanti kapcsolatok körül kialakuló bizonytalanság újra megnyitotta a szövetség kohézióját érintő vitákat. Ebbe a mintába illeszkedik a szlovén lépés, amely azonban nem még mindig nem rendszerszintű gond, inkább egy helyi politikai tervezet túlhangsúlyozása.

Viszont külön figyelmet érdemel Stevanović tervezett moszkvai látogatása, amit sokan „hídépítésnek” tartanak, hiszen ez a gesztus a jelenlegi kelet–nyugati feszültségek közepette inkább politikai jelzés. A szlovén vezetés ezzel párhuzamosan ugyanis gyorsan világossá tette, hogy az ország EU-tagsága nem kérdőjeleződött meg, ami így arra utal, hogy a NATO-kritika nem jelenti a Nyugattól való teljes elfordulást, csupán egy (igaz, annál fontosabb) terület újrapozicionálását célozza.

Az események hátterében egy meglehetősen széttöredezett belpolitikai helyzet áll: a márciusi választások után létrejött koalícióban kisebb, rendszerkritikus pártok kerültek kulcsszerepbe, ez a „királycsináló” pozíció pedig lehetővé teszi számukra, hogy aránytalanul nagy hatást gyakoroljanak a stratégiai irányokra. Bár a népszavazás kimenetele egyelőre nyitott, már a puszta bejelentés is bizonytalanságot visz a szlovén külpolitikába. Egy esetleges kilépés precedensértékű lenne, ami új lendületet adhatna azoknak az európai politikai erőknek, amelyek a szuverenitást és annak védelmét a kollektív biztonság elé helyezik.

***

Kapcsolódó:

Fotó: MI