Washingtonban egyre nyilvánvalóbb, hogy a fegyverkészletek újratöltése már nem oldható meg a hagyományos hadiipari körön belül. A Pentagon ezért a civil ipar felé nyit: autógyártókat és nagyipari szereplőket vonna be abba a stratégiai kapacitásépítésbe, amely a nagyhatalmi korszakváltás egyik kulcstényezőjévé válik.

Az Egyesült Államokban új szintre lépett a felismerés, hogy a katonai erő mögött ismét a teljes ipari hátországra van szükség. A Pentagon a The Wall Street Journal értesülése szerint a General Motorsszal, a Forddal, a GE Aerospace-szel és az Oshkoshsal tárgyal arról, miként lehetne a civil gyártókapacitásokat a fegyvergyártás és a katonai utánpótlás szolgálatába állítani. Ez már nem egyszerűen bevásárlási ügy – Washington azt méri fel, hogyan lehet a szélesebb amerikai ipari rendszert részben hadigazdasági logikára átállítani.

A kérdés sürgősségét az adja, hogy az amerikai készleteket egyszerre terheli az ukrajnai háború, a közel-keleti műveletek és a többfrontos elrettentési kényszer. Donald Trump április elején 1,5 ezermilliárd dolláros védelmi költségvetési igényt vázolt fel a 2027-es pénzügyi évre, a kormányzat pedig külön kapacitásbővítési programokkal is támogatja a hadiipari háttér mélyítését. Már nem elég több fegyvert rendelni, ki kell szélesíteni a gyártási bázist, amit gyorsabban lehet mozgósítani.

A válsághelyzeti ipari átállásnak már van amerikai előképe

A Pentagon számára a civil ipar bevonásának előképe már a Covid-járvány idején is megjelent. A GM és a Ford 2020-ban átállította az egyes gyártósorait, hogy lélegeztetőgépeket gyártson a Trump-adminisztráció megrendelésére, vagyis a washingtoni kormányzatnak már van tapasztalata, hogy milyen az, amikor az autóipari tömegtermelési képességeket kihasználják a közegészségügyi válságkezeléshez. Ez a logika jelenik meg most a biztonságpolitika világában.

A kérdés már csak az, képes-e a civil ipar ismét gyorsan stratégiai funkciót váltani.

Ez a fordulat azonban nem automatikus. A hadiipari átállás ma sokkal összetettebb feladat, mint a XX. század tömegtermelési modellje idején. A klasszikus gépipari kapacitás mellett elektronikai mélységre, precíziós megmunkálásra, szoftveres integrációra és rugalmas beszállítói láncokra is szükség van. A Pentagon szóvivője ezért hangsúlyozta, hogy a tárca a kereskedelmi technológiák és az innováció felhasználásával akarja fenntartani az amerikai erők stratégiai előnyét. Vagyis Washington a civil ipart már a haderejét kiegészítő technológiai ökoszisztémaként kezeli.

A polgári és a katonai gazdaság határa elmosódik

A folyamat nem csak Amerikában figyelhető meg. A Volkswagen tárgyalásokat folytat arról, hogy az osnabrücki, jelenleg a T-Roc Cabriolet gyártásához kötődő üzemében a jövőben az izraeli Rafael számára az Iron Dome rakétavédelmi rendszerhez kapcsolódó komponensek készüljenek, illetve a konszern másik opcióként vizsgálódik a katonai járműgyártás irányában. Ez még nem végleges döntés, de már önmagában azt mutatja, hogy az európai autóipar egy része is elkezdte keresni a belépési pontot a védelmi termelésbe.

A fő narratívaküzdelem itt valójában arról szól, hogy a nyugati iparpolitika képes-e a békeidős hatékonysági logikát stratégiai mozgósításira cserélni.

Az egyik oldalon ott van a hadiipari kapacitások gyors felfuttatásának kényszere, a másikon a munkaügyi, politikai, szabályozási és vállalatirányítási kötöttségek rendszere, amelyek lassíthatják az átállást.

Ebben az összefüggésben a legnagyobb akadály az, hogy a fejlett ipari gazdaságok hosszú ideig békeüzemmódban optimalizálták magukat, most pedig ismét a tartalékok, a redundancia és az átállíthatóság válik értékké. Ezt mutatja az is, hogy az L3Harris 1,27 milliárd dolláros rakétahajtómű-beruházását közvetlen állami ösztönzők segítik.

Magyarországnak ebből iparpolitikai következtetést kell levonnia

Hazánk szemszögéből a tanulság egyértelmű: a geopolitikai korszakváltásban a járműipar, az elektronika, az anyagtechnológia és a speciális gyártási tudás stratégiai jelentősége nő. Azok az országok kerülhetnek kedvezőbb helyzetbe, amelyek az összeszerelő kapacitáson kívül gyorsan átállítható, magasabb hozzáadott értékű ipari ökoszisztémát tudnak felmutatni. Az amerikai és a német példák együtt azt jelzik, hogy a következő évek nyertesei azok lehetnek, akik a civil ipar és a védelmi gazdaság közötti átjárást új szervezési elvnek tekintik. A nagyhatalmi verseny korszakában az iparpolitika ezzel ismét a szuverenitás egyik központi kérdésévé válik.

Foto: Dreamstime

Kapcsolódó: