Hiába sokkolta a globális környezetet és piacokat az iráni háború, Kína gazdasága az idei év első negyedében így is a várakozásokat meghaladó, az előző év azonos időszakához képest 5 százalékos növekedést produkált. Az eredmény stabilnak tűnik, az azt tartó szerkezet azonban továbbra is törékeny.

Kína első negyedéves, az előző év azonos időszakához képest 5 százalékos GDP-növekedése felülmúlta a 4,8 százalékos piaci várakozásokat, sőt további gyorsulást jelent a tavalyi utolsó negyedéves 4,5 százalékhoz képest. Ez a szám még figyelemre méltóbb, ha az időzítését tekintjük: mindezt egy olyan globális környezetben produkálta, amit az iráni háború, az energiaárak megugrása és a Hormuzi-szoros forgalmának megbénulása határozott meg.

Az eredmény azt jelzi, hogy a kínai gazdaság rövid távon annál is ellenállóbb, mint amit előzetesen prognosztizáltak róla. Az energiaársokk hatása korlátozott maradt, részben strukturális okok miatt. A tartalékkészletek felhalmozása mellett az olaj a kínai energiamix kevesebb mint 20 százalékát adja, így a globális árrobbanás nem gyűrűzött be olyan erősen, mint más importfüggő gazdaságokban. Ráadásul a hazai ártranszmisszió is tompított, vagyis a nemzetközi drágulás csak mérsékelten jelent meg a belföldi árakban.

A fő adat azonban elfedi a növekedés szerkezeti problémáit, ugyanis a gazdaság motorjai továbbra is egyenlőtlenül működnek. Az ipari termelés stabil támaszt jelent, márciusban 5,7 százalékkal nőtt éves alapon, ami ugyan enyhe lassulás a január-februári 6,3 százalékhoz képest, de még mindig bivalyerős teljesítmény: a feldolgozóipar és az exportorientált szektorok képesek fenntartani a lendületet.

Ezzel szemben a fő probléma, a belső kereslet továbbra gyenge maradt. A kiskereskedelmi forgalom márciusban mindössze 1,7 százalékkal nőtt, ami minimálisan ugyan meghaladta a várakozásokat, de messze elmarad a korábbi évek dinamikájától. Ráadásul ez még az év első két hónapjában mért 2,8 százalékos növekedéshez képest is lassulást jelent. A fogyasztás tehát továbbra sem válik a növekedés stabil pillérévé, ami különösen problematikus egy olyan gazdaságban, amely évek óta próbál elmozdulni az exportvezérelt modelljétől. A beruházási adatok sem rózsásak: a magánberuházások 2,2 százalékkal csökkentek, ami a vállalati bizalom hiányára utal, a növekedést így továbbra is inkább az állami és félállami beruházások tartják életben.

Szépítenek a robotok

Az ingatlanszektor továbbra is a rendszer Achilles-sarka. Az ágazatba irányuló beruházások 11,2 százalékkal estek az első negyedévben, ami így kicsit rosszabb is az év eleji adatokhoz képest. Bár egyes elemzők már az alagút végi fényről beszélnek, a szektor még messze van attól, hogy ismét növekedési motorrá váljon. Márpedig az ingatlanpiac a közvetlen és közvetett hatásain keresztül a kínai gazdaság egyik kulcseleme marad.

A növekedés egyik legérdekesebb forrása a technológiai szektor. A mesterséges intelligencia gyors térnyerése konkrét makrogazdasági tényezővé vált, mellette pedig a gyártás szegmenseiben is kiugró bővülés tapasztalható: a 3D-berendezések termelése 54, a lítiumion-akkumulátoroké 40,8, az ipari robotoké pedig 33,2 százalékkal nőtt. Vagyis Kína egyre inkább a magas hozzáadott értékű iparágakban gondolkodik a saját növekedési szerkezete kapcsán.

A munkaerőpiac viszonylag stabil maradt, de nem problémamentes: a városi munkanélküliségi ráta márciusban 5,4 százalékra emelkedett az előző havi 5,3-ról, ami még nem drámai, de jól illeszkedik a belső dinamika lassulásának mintájába.

A GDP-mutató legfontosabb konklúziója az, hogy a vártnál erősebb növekedés csökkenti az azonnali beavatkozás kényszerét, nem véletlen, hogy a kínai vezetés jelenleg nem készül sem agresszív monetáris lazításra, sem nagyszabású fiskális élénkítésre. Az alapkamat csökkentése nincs napirenden, a hangsúly inkább a már eddig is világosan artikulált, célzott intézkedéseken lesz: a fogyasztásélénkítésen, a beruházásösztönzésen és a stratégiai iparágak támogatásán. A kiváró taktika ugyanakkor kockázatot is rejt magában. A második negyedévben várhatóan erősödnek a külső hatások: a globális kereslet gyengül, az export lendülete már most csökken, a geopolitikai feszültségek – különösen az energiaszektorban – pedig további bizonytalanságot okoznak. Nem véletlen, hogy a Nemzetközi Valutaalap már lefelé, 4,4 százalékra módosította Kína idei növekedési előrejelzését.

Összességében a kínai gazdaság rövid távon képes volt kivédeni a külső sokkot, és rajta tudott maradni az éves 4,5–5 százalékos növekedési célhoz vezető úton. Inkább a bővülés összetétele a kérdéses: az export és a technológiai szektor a hátán viszi a gazdaságot, viszont a fogyasztás, a magánszektor és az ingatlanpiac változatlanul képtelen tartósan erősödni.

***

Kapcsolódó:

Fotó: FISU