A Council on Foreign Relations (CFR) legfrissebb elemzését David M. Hart vezető elemző jegyzi, aki rávilágít arra a makrogazdasági paradigmaváltásra, amit a közel-keleti geopolitikai feszültség indított el, miután a Hormuzi-szoros lezárása és a kibontakozó iráni háború energiaválságba taszította a közel-keleti kőolajtól és cseppfolyósított földgáztól függő nemzeteket. Szerinte ez azt hozza magával, hogy

az azonnali fogyasztáscsökkentés mellett az érintett országok kénytelenek felgyorsítani a megújuló energiákra és az elektromos közlekedésre való átállást.

A Fülöp-szigetek esete példázza ezt leginkább, ahol a kőolajigény 98 százalékát a Közel-Keletről fedezték, így most rendkívüli állapotot hirdetve rohamtempóban engedélyezik a zöldberuházásokat.

Irán miatt gyorsul a zöldátállás

Ez a kényszerű adaptáció pedig egyetlen globális szereplő, Kína malmára hajtja a vizet. Az ázsiai nagyhatalomnak eleve domináns pozíciói vannak a napenergia, az akkumulátorok és az elektromos járművek piacán, a válság pedig megsokszorozza ezt a versenyelőnyét. A pekingi vezetés által új trióként emlegetett iparágak mögött egy komplex gyártási ökoszisztéma áll.

A Nemzetközi Energiaügynökség adatai szerint – ahogy oldalunkon mi is felhívtuk erre a figyelmet – az ázsiai országnak a tizenkilenc legfontosabb kritikus ásványi anyag finomításában átlagosan 70 százalékos a piaci részesedése, ami behozhatatlan előnyt jelent a nyugati versenytársaival szemben.

Képbe kerül az alumínium

Az alumíniumipari folyamatok kiválóan illusztrálják ezt az átrendeződést – emeli ki a CFR kutatója, mivel ez a könnyűfém elengedhetetlen az új energetikai infrastruktúrához, a távvezetékektől az akkumulátorokig. Az alumínium gyártása pedig rendkívül energiaigényes folyamat, amit eddig javarészt a stabil áramellátású Öböl menti államok végeztek.

Csakhogy a háború miatti exportleállás következtében a globális alumíniumtermelés 60 százalékát már ellenőrző Kína pozíciója tovább erősödik

mint az egyetlen megbízható és alacsony költségű beszállító.

Hálózatok és infrastruktúra

Az elektromos közlekedésre és a megújulókra való átállás ugyanakkor az amerikai nemzeti villamosenergia-hálózatok azonnali fejlesztését is megköveteli – teszi hozzá a szakértő. Nyilvánvaló, hogy az új rendszerekhez nagy kapacitású távvezetékekre, hálózati szintű akkumulátorokra és kiterjedt töltő-infrastruktúrára van szükség.

Kína ebben is élen jár, hiszen az elmúlt két évtizedben hatalmas léptékben építette ki a saját rendszerét, így

készen áll arra, hogy transzformátorokat, szoftveres vezérlőrendszereket és hardvereket exportáljon a világ minden tájára.

Az ázsiai állami vállalatok ma már komplett regionális hálózatokat építenek és üzemeltetnek Dél-Amerikában és Dél-Európában, kiterjesztve ezzel a pekingi befolyási övezetet. Kína ráadásul a zöldhidrogén és a tiszta alumínium területén is gőzerővel fejleszti a jövő technológiáit.

Petro- vs. elektroállamok

Az Egyesült Államok geogazdasági pozíciói ugyanakkor romlanak. Bár a világ legnagyobb cseppfolyósítottföldgáz-exportőreként a háború előtt már a kapacitásai megduplázásán dolgozott, a fosszilis energiahordozókra épülő petroállam modellje hosszú távon fenntarthatatlannak bizonyul. Az elemzés szerint a Trump-adminisztráció

zsarolásra épülő diplomáciája bizalmatlanságot szül a szövetségesei körében, emellett a technológiai kutatás-fejlesztési források jelentős megvágása és a megújulókat támogató adókedvezmények leépítése rontja az amerikai versenyképességet.

Ha a jövő geopolitikáját a kínai elektro- és az amerikai petroállam küzdelme határozza meg, akkor a jelenlegi washingtoni irányvonal visszalépést jelent.

Európa lehetőségei

Az Európai Unió és benne Magyarország az amerikai petro- és a kínai elektroállam közötti egyre élesedő globális rivalizálás kereszttüzében találta magát, ezért sürgősen meg kell(ene) teremtenie a saját stratégiai önállóságát a zöldenergetikai átállás során,

elkerülve azt, hogy az orosz gázfüggőséget egy teljes körű kínai technológiai kiszolgáltatottságra cseréljük.

A magyar gazdaság számára az elsődleges feladat a megváltozott globális értékláncokba való integrálódás, miközben fenn kell tartani a geopolitikai egyensúlyt a keleti technológia és a nyugati szövetségi rendszer között. Az elektromosság korszakának hajnalán csak azok a nemzetek maradhatnak talpon, amelyek képesek modernizálni a hálózataikat és innovatív megoldásokkal alkalmazkodnak a tartósan átalakuló globális energiapiachoz.

Fotó: Freepik

Kapcsolódó: