A Perzsa-öböl pénzügyi stratégiája évek óta egyetlen elvre épült, az olajból származó vagyon globális diverzifikációjára. Amíg a térség országainak vagyonalapjai MI-startupokba és infrastrukturális beruházásokba költöztették a petrodollárokat, addig a háború visszakényszeríti őket a klasszikus szerepbe. Újra válságfinanszírozó állami pénztárként fognak működni.

Az Öböl Menti Együttműködési Tanács hat tagállamának (Bahrein, Kuvait, Omán, Katar, Szaúd-Arábia és az Egyesült Arab Emírségek) szuverén vagyonalapjai az elmúlt években globális befektetési nagyhatalommá tették az országokat. Az utóbbi öt esztendőben több mint 430 milliárd dollárt helyeztek ki különféle eszközökbe, nem mellékesen minden egyes befektetett petrodollárból körülbelül 75 cent külföldre ment. A kezelt vagyonuk összesen meghaladja az 5 ezermilliárd dollárt, ami óriási ugrás a 2021-es 3 ezermilliárdról. A növekedést azonban az üteme mellett a minősége is meghatározta: az új stratégia többek között az MI-startupok, a csúcstechnológiai infrastruktúra, a magánhitelpiac és a turizmus területén hódított, vagyis tudatosan készült az átállásra, az olaj utáni világra.

Ebbe az idillbe robban be a háború. Az iráni megtorló csapások már most 25 milliárd dollár értékű olaj- és gázinfrastruktúrát semmisítettek meg. A helyreállítás önmagában hatalmas összeg lesz, de mellé jön egy kényszerprojekt: a Hormuzi-szoros kockázata miatt 30–50 milliárd dollárnyi új vezetékrendszer kiépítésére lehet szükség. Közben folyamatosan nőnek a védelmi kiadások, a gazdasági aktivitás viszont lassul az exportzavarok miatt.

Ebben a nehéz szituációban a szuverén alapok passzív befektetőkből kvázi állami kasszákká válnak. A Covid idején például a világ legnagyobb állami befektetési alapja, az Abu Dhabi Investment Authority 24 milliárd dollárt vont ki (ami az eszközeinek a 3-4 százalékát jelentette), az emírségekbeli és katari alapok pedig 4 milliárd dollárral mentették meg a saját légitársaságaikat. A mostani helyzetben szinte biztos, hogy újra hasonló tőkekivonások lesznek, csak nagyobb léptékben.

A problémát az okozza, hogy a portfóliók szerkezete azóta megváltozott – és természetesen nem válságsokkokra készülve. Az elmúlt öt évben az alapok erősen az illikvid eszközök felé mozdultak el: az emírségekbeliek és a szaúdiak például közel 100 milliárd, illetve 40 milliárd dollárt fektettek MI-startupokba és adatközpontokba. 2021 és 2025 között további 140 milliárd ment ingatlanba és infrastruktúrába, valamint körülbelül 80 milliárd magánhitelekbe. Ezeket válság idején nem lehet gyorsan és veszteség nélkül pénzzé tenni, vagyis a likviditási pufferek pont ott vékonyodtak el, ahol most a legnagyobb szükség lenne rájuk.

Vissza az olajhoz

A helyzetet tovább bonyolítja, hogy sok befektetés geopolitikai célokat szolgált, mint az élelmiszer-biztonság vagy a kritikus nyersanyagok ellátási láncainak biztosítása. Az emírségek pénzei így afrikai bányákban hevernek, míg a szaúdi Public Investment Fund (PIF) tőkéje többek között brazíliai bányászati és délkelet-ázsiai agrárprojektekben fekszik.

A háború közvetlen gazdasági hatása már látható. A légi forgalom visszaesése rontja a repterek és légitársaságok bevételeit, a luxushotelek kihasználtsága és napi árai hetente csökkennek, az ingatlanpiac zuhanó eladásokat és a bérletők aktivitását tapasztalja. Ráadásul ott vannak azok a grandiózus projektek, amelyek már békeidőben is ingatagok voltak. A rijádi 50 milliárd dolláros negyed központi eleme, a Mukaab építését már januárban felfüggesztették, márciusban pedig Szaúd-Arábia visszavágott a Trojena és a The Line projektjein. Ezek mögött döntően a PIF áll, így a pénzügyi csonkolások elkerülhetetlenek.

A befektetések hangsúlya a jövőben még inkább eltolódik. A külföldi, stabil bevételt termelők felértékelődnek, a kockázatos, jövőorientált projektek pedig háttérbe szorulhatnak. Belföldön a pénzt pedig mindinkább a régi, olajalapú infrastruktúra helyreállítására fordítják. Nem mást jelent ez, mint hogy a több ezermilliárd dolláros befektetési gépezet hirtelen kénytelen visszatérni oda, ahonnan elindult. Minél tovább tart a konfliktus, annál kevésbé tartható az az elgondolás, hogy ezek az alapok pusztán globális, hosszú távú befektetők. Egyre inkább úgy tűnik, hogy a legklasszikusabb szerepet fogják betölteni, és az állam végső pénzügyi védőhálója lesznek.

***

Fotó: Fehér Ház