Az elmúlt hónapok fejleményei alapján a Barátság vezeték egyre inkább geopolitikai eszközként működik. A magyar–szlovák tranzitvita és a német ellátást érintő orosz döntés ugyan külön ügyként jelent meg, szerkezetükben és politikai következményeikben azonban feltűnő hasonlóságot mutatnak.

Németország az ukrajnai háború kitörése után az orosz olajat részben kazah nyersolajjal váltotta ki a keletnémet finomítókban, elsősorban a schwedti PCK létesítményben. A szállítás volumene tavaly meghaladta a 2 millió tonnát, az idei első negyedévében pedig 730 ezer körül alakult. Ez országos szinten mérsékelt mennyiség, regionálisan azonban kulcsfontosságú,

mivel a schwedti finomítóban a kazah olaj a feldolgozás mintegy 17 százalékát adta, az üzem így meghatározó szerepet játszik Berlin és Brandenburg üzemanyag-ellátásában.

Ez év elején a Barátság déli ága – amely Magyarországot és Szlovákiát látja el – hónapokra leállt az ukrán fél technikai és biztonsági okokra való hivatkozása miatt, habár Budapest és Pozsony inkább politikai nyomásgyakorlást érzékelt, amit tovább erősített, hogy sem a két érintett ország, sem az Európai Unió szakértői nem kaptak lehetőséget a vezeték állapotának helyszíni felmérésére. A szállítás végül április 23-án indult újra, közvetlenül a magyarországi választás után, illetve abban az időszakban, amikor az Európai Unió egy jelentős ukrán finanszírozási csomagról döntött.

Néhány nappal később jött új fejlemény: Moszkva jelezte, hogy május 1-jétől leállítja a kazah olaj tranzitját Németország felé a Barátság északi ágán. A hivatalosan technikai korlátokra hivatkoztak, a kazah fél pedig megerősítette, hogy a májusi szállítási menetrendben már nem szerepel a Németország felé tartó export. A döntés politikai jellegét erősítette Alekszandr Novak orosz miniszterelnök-helyettes megjegyzése is, aki a következményeket firtató kérdésre úgy reagált, hogy „a németek lemondtak az orosz olajról, vagyis náluk minden rendben van”.

Kicsi mennyiség, koncentrált hatás

A kieső volumen – napi mintegy 40-45 ezer hordó – Németország teljes olajfelhasználásához képest nem meghatározó, a probléma a földrajzi koncentrációból adódik. A schwedti finomító ugyanis kulcsszerepet játszik Berlin és Brandenburg üzemanyag-ellátásában, és az alternatív logisztikai útvonalai korlátozottak. Bár Berlin szerint Gdańsk és Rostock irányából biztosítható a pótlás, előfordulhat a finomító kihasználtságának a csökkenése és a regionális árnövekedés.

A német helyzetet nem önmagában a kieső mennyiség teszi érzékennyé, inkább a drágulás jelent komoly kockázatot.

Idén tavasszal az üzemanyagárak 2 euró/liter körül vagy felett alakulnak, mivel a globális olajpiacot a közel-keleti feszültségek, különösen a Hormuzi-szoros körüli bizonytalanság terheli. Ebben a helyzetben pedig egy mérsékelt kínálati zavar is aránytalanul erős politikai hatást válthat ki.

A német kompenzációs rendszernek ráadásul nem része a közvetlen árbeavatkozás. Németország ugyanis – több más uniós állammal szemben – nem az üzemanyagok adótartalmának csökkentésével igyekszik mérsékelni a terheket. A munkába járók számára elérhető adókedvezmény, az ez évtől egységesen alkalmazott 38 cent/km-es átalány ugyan enyhítheti a háztartások terheit, de a kiskereskedelmi árakat nem csökkenti.

Ráadásul a kedvezményt azok tudják kihasználni, akiknek van olyan adóköteles jövedelmük, amelyből az átalány levonható.

Vagyis a kútnál minden autós a teljes árat fizeti meg, a teher enyhülése csak később, az adóbevalláson keresztül jelentkezik.

Így ez politikailag kevésbé látható eszköz, ezért az elégedetlenséget is kevésbé képes tompítani.

Magyar–német párhuzam

A magyar és a német eset hasonlósága, hogy mindkét helyzetben egy harmadik ország ellenőrzi a kulcsfontosságú tranzitszakaszt: a déli ágon Ukrajna, az északin Oroszország. Itt is, ott is a technikai indoklás a hivatalos kommunikáció, emellett mindkettőnél jelentkezik a politikai hatás.

A közös pont az, hogy az energetikai infrastruktúra a döntéshozatal befolyásolásának az eszközévé válik, különbség viszont, hogy Magyarország esetén Kijevé, Németországnál Moszkváé ez az eszköz. Mindez egy mélyebb problémára mutat rá, miszerint az európai energiaellátás forrásdiverzifikációja nem szünteti meg a tranzitfüggőséget.

Választási dimenzió

A német belpolitikai kontextus különösen érzékennyé teszi a fejleményeket.

Ősszel ugyanis három fontos választás következik: Sachsen-Anhaltban, Mecklenburg–Elő-Pomerániában és Berlinben.

Kelet-Németország gazdasági szerkezete és politikai hangulata miatt az energiaárak és az ipari bizonytalanság kiemelt kampánytémává válhatnak. A magas árak, az ellátási zavarok és a külpolitikai feszültségek pedig könnyen befolyásolhatják a választói döntéseket.

Egy ilyen helyzetben a CDU könnyen védekező pozícióba kerülhet, miközben a protestszavazatok erősödése várható. Ráadásul ősszel jön a párt számára egy nehéz terep: Sachsen-Anhaltban szeptember 6-án, Mecklenburg–Elő-Pomerániában és Berlinben pedig 20-án tartanak választást. A jelenlegi mérések alapján az előbbiben az AfD 38-39, a CDU pedig 25-26 százalék körül mozog; Mecklenburg–Elő-Pomerániában pedig a PolitPro trendje szerint az AfD 34,6 százalékkal vezet, az SPD 25,4, a CDU pedig mindössze 12,2 százalékon áll.

Az értékelések szerint ezek a választások Merz kormányának egyik legnehezebb belpolitikai tesztjei lehetnek.

Európai kitekintés

A folyamat nem kell, hogy megmaradjon nemzeti szinten.

A német kereszténydemokrácia helyzete ugyanis hatással van az európai politikai egyensúlyra is. Ursula von der Leyen és Manfred Weber politikai súlya részben arra épül, hogy a német centrumjobb stabil, kormányképes erőként jelenik meg.

Egy gyengébb keleti CDU-eredmény azonban ezt a képet ronthatja.

Mindez három kérdést vet fel:

• a centrumjobb politikai modell hitelességét,

• az Ukrajna-politika társadalmi elfogadottságát,

• a német politikai súlyát az Európai Unióban.

A jelenlegi helyzet értelmezéséhez érdemes elválasztani a szándékot és a hatást, mivel egyik esetben sincs bizonyíték arra, hogy az energiaszállítások korlátozása a választások befolyásolására irányulna. Ugyanakkor a politikai következmények egyértelműen jelentkeznek majd a választások eredményében. A Barátság vezeték ma már nem csupán egy energiaszállítási infrastruktúra, olyan eszközzé vált, amelynek a hatása – ahogy említettük – nem a csővezetékben, hanem a politikai döntésekben és a választási eredményekben mérhető.

Forrás Reuters, Vzgljad, Astana Times

Foto: Dreamstime

Kapcsolódó: