A közel-keleti feszültségek olyan likviditási és árazási anomáliákat hoztak a felszínre, amelyek megkérdőjelezik a menedékeszközökről alkotott korábbi befektetői narratívákat. Míg a nagytőke már a globális aranypiac unciánkénti 6 ezer dolláros történelmi csúcsára készül, addig a feltörekvő piacokon – különösen Törökországban – felszínre törtek az elmúlt évek elhibázott, kizárólag a politikai túlélésre fókuszáló makrogazdasági kényszerpályáinak következményei.

Miért zuhan az arany a háború árnyékában?

A geopolitikai válságok kirobbanásakor a befektetők reflexszerűen a biztonságos menedéknek számító eszközök, jellemzően a nemesfémek és a svájci frank felé fordulnak. Az iráni konfliktus kezdete óta eltelt bő másfél hónapban azonban megtört az arany hagyományos válságálló szerepe, és a piac egy rendkívül intenzív tisztulási fázison megy keresztül.

Amíg a kockázatosabbnak ítélt amerikai részvénypiac (az S&P 500) alig 1 százalékot veszített az értékéből a háború első heteiben, addig az arany árfolyama több mint 10 százalékos zuhanást szenvedett el. A nemesfém számára a múlt hónap különösen fájdalmas volt a 11,5 százalékos havi értékvesztéssel, amihez az amerikai–iráni béketárgyalások eredménytelensége, valamint a Hormuzi-szoros amerikai blokádja is hozzájárult. Emögött azonban mélyebb, strukturális okok húzódnak.

A zuhanás hátterében egy globális likviditási szűkület, a megugró energiaárak miatti hirtelen inflációs és kamatfélelmek, valamint a kényszerértékesítések láncolata áll. A 2024-ben kétezer dollár alatti szintekről induló, majd a tavalyi kamatvágási várakozások által fűtött árfolyam-emelkedés év végén extrém mértékben felgyorsult, egészen az ötezer dollár feletti csúcsokig. Ezen hajsza miatt hatalmas mennyiségű spekulatív tőke lépett a piacra. A háborús sokk hatására kialakuló tőkepiaci feszültség miatt azonban a befektetőknek készpénzre volt szükségük más pozícióik fedezésére, ami pánikszerű eladási hullámot indított el az aranypiacon.

Fontos tisztázni, hogy az arany esése a korábban felépült buborék kipukkanását és a piac egészséges tisztulását jelzi, nem pedig az eszköz értékvesztését.

A svájci nagytőke már a csúcsra készül

Hogy az arany alapjai mennyire erősek, azt az intézményi tőke, valamint az arany árának a mozgásai mutatják meg a legtisztábban.

Az árfolyam a jelenlegi visszaesés ellenére a múlt év elejéhez viszonyítva még mindig megközelítőleg 80 százalékos többletet mutat. A svájci Union Bancaire Privée (UBP) nagybankban a háború elején, felismerve a likviditási kockázatokat, 10 százalékról gyorsan 3-ra csökkentették aranykitettségüket. Most, hogy az egyoldalú, spekulatív pozíciók kimosódtak a rendszerből, újra a vételi oldalon állnak.

A bank diszkrecionális portfólióiban 6 százalékra építették vissza a nemesfémkitettséget – főként a fizikai arannyal fedezett ETF-eken keresztül, illetve megerősítették a 6 ezer dolláros unciánkénti év végi célárukat. Az esésben a vásárlókat igazolja, hogy áprilisban a globális arany-ETF-ek már 20 tonnás beáramlást regisztráltak, miután márciusban az elmúlt öt év legnagyobb tőkekivonását szenvedték el.

A költségvetési hiányok, az inflációs nyomás és a tartós geopolitikai feszültségek hosszú távon az arany felértékelődését hajtják.

A hosszú távú kereslet legbiztosabb támaszát továbbra is az ázsiai jegybankok jelentik. A Kínai Népbank legfrissebb adatai szerint a múlt hónapban újabb 5 tonna aranyat vásárolt, ami 2025 februárja óta a legnagyobb havi bővülés. Ezzel zsinórban 17. hónapja növeli a tartalékait, amelyek már elérik a 2313 tonnát, valószínűleg a jüan globális tartalékvaluta-szerepének erősítése céljából.

A török kártyavár összeomlása

Amíg Kína és a nyugati intézményi befektetők stratégiai távlatokban gondolkodva halmozzák az aranyat, addig Törökország a makroökonómiai egyensúlyát tekintve a mesterséges növekedésösztönzés miatt értékesíti a készleteit.

A török vezetés magas rangú delegációi az elmúlt hetekben Washingtonban próbálták meggyőzni a nemzetközi partnereket arról, hogy az ország drasztikus jegybanki tartalékvesztése az iráni konfliktus és az elszálló olajárak következménye. A makroökonómiai adatok transzparenciája miatt azonban ez a geopolitikai magyarázkodás a piacok előtt azonnal hiteltelenné válik.

A számok szerint a válság nem a háborúval kezdődött.

Az év első két hónapjában – tehát jóval a fegyveres konfliktus és az olajársokk előtt – a török folyó fizetési mérleg hiánya már megközelítette a 15 milliárd dollárt. Ez az érték 2000 óta a második legrosszabb eredmény. Az egyetlen év, ami ennél is rosszabbnak bizonyult, 2023-as volt, amikor Erdoğan elnök a választások megnyerése érdekében egy jókora, államilag vezérelt hitelexpanziót indított el. Az akkori politikai hitelbuborék a választások után a líra hatalmas leértékelődéséhez vezetett. A jelenlegi rekordszintű hiány valódi oka tehát most is a gazdasági növekedés fenntarthatatlan, az ország teherbíró képességét meghaladó erőltetése.

Kényszerű aranyeladások

A jelentős kereskedelmi deficit finanszírozására és a líra védelmére a török jegybank fenntarthatatlan lépésekre kényszerült. A piaci adatok szerint az iráni háború kitörését követő időszakban a török líra meglepő módon jobban teljesített a dollárral szemben, mint a brazil real vagy a chilei peso, pedig utóbbiak nyersanyagexportőrként profitálhattak volna a magasabb energiaárakból. Ez a felszíni stabilitás azonban kizárólag a jegybank devizapiaci intervenciójának köszönhető.

Az intervenció mértéke felülmúlta a tavaly márciusi válságidőszakot, amikor az ellenzéki vezető, Ekrem İmamoğlu letartóztatása hatalmas tőkemenekülést váltott ki az országból. Hogy ezt a tempót tartani tudja, a török jegybank kénytelen volt az aranytartalékainak közel 20 százalékát készpénzzé tenni. A legfrissebb adatok szerint csak a múlt hónapban több mint 118 tonnányit mozgósítottak – ez a legnagyobb visszaesés a török aranytartalékokban 2013 óta. Egyetlen hét leforgása alatt a jegybank mintegy 50 tonnát adott el, illetve cserélt el swapügyleteken keresztül, nagyjából 8 milliárd dollár értékben, hogy lírát és devizát vásároljon a gazdaság megtámasztására. Ebből az összegből azonban az árfolyamhatások kiszűrése után csak mintegy 5 milliárd dollárnyi növekedés látszott a hivatalos devizatartalékokban, ami azt bizonyítja, hogy a háttérben a tartalékvesztés továbbra is súlyosbodik.

Törökország aranyeladása intő példa a devizatartalékok sebezhetőségére egy olyan helyzetben, ahol az állam a rögzített árfolyamrendszert próbálja fenntartani egy hirtelen külső sokk idején.

Fotó: Dreamstime

Kapcsolódó: