Az idei év eddigi adatai alapján a jegybankok aranypolitikája kettévált: amíg egyes országok rekordtempóban halmoznak fel készleteket, addig mások kénytelenek eladni azokat. A háttérben mindkét esetben a geopolitikai bizonytalanság áll.

A legfrissebb adatok szerint az idén a jegybankok aranypolitikája jelentős különbségeket mutat: ugyanaz az eszköz eltérő gazdasági és geopolitikai helyzetekben teljesen más funkciót tölt be.

A vásárlói oldalon a feltörekvő piacok dominálnak. Lengyelország 20,23 tonnás növekménye kiemelkedik, és nem is egyszeri lépés: egy többéves stratégia része, amelynek célja a 700 tonnás tartalékszint elérése. Ez a döntés kapcsolódik a NATO keleti szárnyán érzékelt biztonsági kockázatokhoz, vagyis az arany itt klasszikus geopolitikai fedezeti eszközként jelenik meg. Üzbegisztán (16,48 tonna) és Kazahsztán (6,51) folyamatos felhalmozása azt mutatja, hogy Közép-Ázsia tudatosan építi ki a dollártól részben független tartalékszerkezetét. A listán Malajzia (4,98), Csehország (3,36) és Kína (2,18) is megjelenik, és az utóbbi különösen fontos, mert egy hosszabb távú, rendszerszintű diverzifikáció részeként növeli az aranykitettségét.

A kisebb vásárlók – például Kambodzsa, Szerbia vagy Indonézia – szerepe első ránézésre marginális, az összképet tekintve azonban nagyon is fontos: azt jelzi, hogy az arany iránti bizalom egy szélesebb körben is terjedő tartalékkezelési logika része.

A másik oldalon egy kifejezetten markáns eladói blokk rajzolódik ki. Oroszország a 15,55 és Törökország a 8,08 tonnás értékesítésével technikai korrekciós kényszerpályán mozog. Az előbbi esetén a háborús kiadások és a szankciók által beszűkített finanszírozási tér teszi szükségessé az arany eladását, míg az utóbbi belső gazdaságpolitikai okokból – elsősorban a líra stabilizálása és a hazai aranykereslet kezelése érdekében – nyúl a tartalékaihoz.

A háttérben meghúzódó fordulópont egyértelműen egy 2022-es esemény: amikor mintegy 300 milliárd dollárnyi orosz jegybanki devizatartalékot fagyasztottak be a szankciók részeként, az a globális tartalékkezelés logikáját is átírta. Azóta az arany egyre inkább egy „joghatóságon kívüli” eszköz, amelyet nem lehet külföldi döntéssel zárolni. Ez pedig különösen vonzóvá teszi azok számára, akik geopolitikai kitettséget érzékelnek a nyugati pénzügyi rendszerrel szemben.

***

Fotó: Dreamstime