A modern pénzhamisítás leginkább egy klasszikus „rabló-pandúr” játékra hasonlít. A hamisítók és a jegybankok között folyamatos a technológiai verseny: amíg az egyik oldal egyre kifinomultabb módszereket fejleszt, addig a másik erősíti a védelmet.

A különbség a múlt és a jelen között az alapelvek helyett inkább az eszközökben rejlik. A hamisítók ma ugyanazokat a technológiákat használják, mint a legális ipar: nagy felbontású szkennereket, professzionális grafikai szoftvereket, sőt mesterséges intelligenciát is. Az MI ugyanis már képes részletgazdag bankjegyelemek (például portrék, mikrofeliratok) újragenerálására, ami korábban csak speciális nyomdai technológiával volt lehetséges.

Ennek az egyik fontos következménye, hogy már nem szükséges évtizedes szakmai tapasztalat ahhoz, hogy valaki meggyőző hamisítványt készítsen.

Gyorsabb, olcsóbb, skálázhatóbb

A technológiai fejlődés egyszerűbbé, gyorsabbá és olcsóbbá is tette a hamisítást. A 3D-nyomtatás és a fejlett gravírozási technikák lehetővé teszik, hogy a bankjegyek fizikai tulajdonságait – például a biztonsági szálakat vagy bizonyos textúrákat – is utánozzák.

Sőt, a terjesztés is új szintre lépett: ma már működik egy illegális „e-kereskedelmi modell”, mivel a hamis bankjegyeket titkosított üzenetküldő platformokon lehet megrendelni, kriptóval fizetni, majd postai úton kiszállítani. Egy tavalyi Europol-akció például egy olasz hálózatot számolt fel, amely több európai országba küldött hamis pénzt online rendelés alapján.

Mégsem árasztják el a piacot

Mindezek ellenére az Európai Központi Bank adatai szerint 2024-ben mindössze 18 hamis bankjegy jutott egymillió valódi euróra. Ez rendkívül alacsony arány, bár abszolút értékben így is több százezer hamis bankjegy fordul elő évente. Érdekes módon a hamisítványok többsége kisebb címletű (10, 20, 50 eurós), hiszen ezeket kevésbé alaposan ellenőrzik.

A védelem több szinten működik

A jegybankok célja egyrészt megnehezíteni a hamisítást, másrészt minél korábban kiszűrni a hamisítványokat a pénzügyi rendszerből. Ennek érdekében a modern bankjegyek számos biztonsági elemet tartalmaznak:

• vízjel,

• biztonsági szál,

• hologramok,

• színváltó festék,

amiket rendkívül nehéz tökéletesen reprodukálni. Emellett a készpénzforgalom jelentős része ma már automatizált rendszereken keresztül zajlik, amelyek egyszerre több biztonsági jellemzőt vizsgálnak – gyakran mesterséges intelligencia segítségével.

A leggyengébb láncszem az ember

Bármennyire is fejlett a technológia, a rendszer legsebezhetőbb pontja továbbra is az ember. A végső „ellenőr” ugyanis sokszor nem egy gép, hanem egy pénztáros vagy egy vásárló.

Erre kínál egyszerű megoldást az úgynevezett feel-look-tilt módszer:

• Tapintás (feel): a bankjegy felülete nem sima, egyes elemek dombornyomottak.

• Megfigyelés (look): fény felé tartva láthatóvá válik a vízjel és más rejtett elemek.

• Megdöntés (tilt): a hologramok és az optikai elemek változnak.

A probléma nem az, hogy ez bonyolult lenne, inkább az, hogy a legtöbben egyszerűen nem használják, ráadásul a digitális fizetések terjedése miatt egyre ritkábban használunk készpénzt, így „kiesünk a gyakorlatból”. Ehhez társul egyfajta hamis biztonságérzet: sokan úgy gondolják, hogy velük ez úgysem történhet meg.

A csalók fókusza már máshol van

A beszélgetés egyik legfontosabb tanulsága, hogy a pénzhamisítás klasszikus formája háttérbe szorul, méghozzá azért, mert léteznek ennél hatékonyabb módszerek. A csalók ma már sokkal inkább az embert célozzák, például adathalászattal, átutalásos csalások révén vagy social engineeringgel.

Egy különösen aggasztó trend a deepfake alapú hangklónozás, amelynek során a csalók néhány másodperces hangminta alapján képesek lemásolni egy családtag hangját, majd sürgős pénzkéréssel hívják fel az áldozatot. Egy 2024-es brit kutatás szerint a lakosság 28 százaléka már találkozott ezzel a módszerrel.

Erre a megoldás meglepően egyszerű. Egyre többen alkalmaznak családi „biztonsági jelszavakat”, olyan kifejezéseket, amelyeket csak a közeli hozzátartozók ismernek. Ha pedig egy sürgős pénzkérés során ez nem hangzik el, az intő jel lehet. Ez a módszer tulajdonképpen a digitális korban újraértelmezett változata a régi idők titkos jeleinek.

Merre tartunk?

A jövőben egyértelműen az MI-k közötti verseny fog dominálni, mivel a mesterséges intelligencia egyszerre eszköz a védekezésben és a támadásban. A jegybankok fejlettebb rendszereket építenek, ám a csalók is egyre kifinomultabb módszereket alkalmaznak.

A kérdés azonban nem az, hogy lehet-e tökéletesen hamisítani pénzt, hanem az, hogy érdemes-e egyáltalán. A válasz egyre inkább az, hogy nem, ugyanis a digitális csalások gyorsabbak, olcsóbbak és kevésbé kockázatosak.

A teljes adás az alábbi Spotify-linken elérhető.