A cikk szerzője Devecsai János.

A magyarországi 3D-nyomtatási szektor túlnőtt a hobbicélú felhasználáson: az elmúlt bő két évtizedben a garázsokban zümmögő készülékektől eljutottunk az orvosi implantátumok és a gépalkatrészek precíziós gyártásáig. Az úgynevezett additív gyártásnál a tárgy nem egy anyagtömbből kivágva születik meg, hanem digitális terv alapján, vékony rétegekből épül fel.

A módszer kevesebb hulladékot termel, és olyan íves, üreges vagy bonyolult formákat is megenged, amelyek a hagyományos eljárásokkal korábban szinte elérhetetlenek voltak.

Milliméterpontos orvoslás

Az egyik legnagyobb sikertörténet az egészségügyben mutatkozott, Magyarország pedig a nemzetközi szinten is erős fogászati bázisát kihasználva gyorsan integrálta a technológiát: a korszerűbb fogtechnikai laborok ma már digitális rendszerekkel, a korábbinál gyorsabban és pontosabban készítenek személyre szabott koronákat vagy műfogsorokat. A fejlődés az orvostechnika más ágaiban is jelentkezett, a pécsi Klinikai Központban például olyan egyedi mellkasimplantátumokat alkalmaznak, amelyekkel a műtéti idő 30 százalékkal csökkent. A beültetett eszköz milliméterpontos illeszkedése egyrészt a beavatkozás biztonságát növeli, másrészt gyorsabb felépülést is biztosít a betegnek.

Okosmegoldások a gyártósorok mellett

A 3D-nyomtatással foglalkozó cégeknél az üzleti modell is alapvető változáson ment keresztül: míg 10-15 éve a nyomtatók eladása dominált, mára a súlypont áttolódott a szolgáltatásokra és a speciális alapanyagok fejlesztésére. Globális szinten a szektor tavaly már 24,2 milliárd dolláros bevételt termelt, ami 10 százalék feletti növekedés az előző évhez képest. A hazai kis- és középvállalkozások saját gépberuházás nélkül is hozzáférhetnek a technológia előnyeihez, mivel itthon is működnek professzionális bérnyomtatási és ipari 3D-nyomtatási szolgáltatók. Ilyen például a Varinex Zrt., amelynek a 2024-es nettó árbevétele a nyilvános cégadatok szerint meghaladta az egymilliárd forintot.

A járműiparban is alapvetővé vált a technológia, ahol például a BMW évente több mint 400 ezer nyomtatott alkatrészt állít elő, köztük gyártást segítő eszközöket is.

Az ipari felhasználás ott válik igazán fontossá, ahol a hagyományos gyártás túl lassú, drága vagy merev lenne: kis szériás alkatrészeknél, gyártósori segédeszközöknél vagy akár már nem gyártott komponensek reprodukálásánál. A „digitális raktár” koncepciója – amit például az Admasys HU vagy a 3Dee Magyarország képvisel – lehetővé teszi, hogy a már nem gyártott alkatrészeket digitalizálják, majd visszatervezés segítségével gyorsan pótolják, akár akkor is, ha az eredeti terv már nem áll rendelkezésre.

Épületek rétegről rétegre

Az építőiparban is új távlatok nyílnak: a rétegről rétegre építő technológia nagyobb formai szabadságot ad, így az íves vagy organikus formák előállítása bizonyos esetekben nem jár olyan aránytalan többletköltséggel, mint a hagyományos eljárásoknál.

Texasban már száz házból álló lakónegyed épült fel így, rétegről rétegre, itthon viszont a technológia még korai szakaszban van. A piaci példák között említhető a dvb Kft., amely ipari léptékű betonnyomtatóval készít egyedi elemeket olyan helyeken, ahol a zsaluzás geometriai szempontból nehéz lenne. Hasonló irányt képvisel a PREbeton Zrt., amely a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemmel együttműködve fejleszt saját megoldásokat.

A magyar 3D-nyomtatás nem önálló ágazat, hanem az autóipart, a gépgyártást és az egészségügyet támogató, magas hozzáadott értékű technológia.

Pontos ágazati számok nem állnak rendelkezésre, az viszont látható, hogy a hazai cégek a nemzetközi 3D-nyomtatási piacon a volumen helyett inkább a gyors prototípusgyártásban, a kis szériás alkatrészekben és a komplex tervezői tudást igénylő specializált megoldásokban lehetnek versenyképesek.

Kép forrása: Dreamstime

Kapcsolódó cikk: