Tokió történelmi fordulattal elindította a hadihajók, a rakéták és más fegyverrendszerek exportját, ami enyhítheti az amerikai hadiipar túlterheltségét, erősítheti Japán védelmi iparát, csakhogy újabb feszültséggel terheli a Kínával való viszonyát.

Japán április 21-én évtizedek óta a legnagyobb védelmi exportpolitikai fordulatát hajtotta végre a védelmi ipar területén, miután eltörölte azt az öt korlátozó kategóriát, amely addig a legtöbb katonai kivitelt a nem harci célú eszközökre szűkítette, valamint megnyitotta az utat a hadihajók, a rakéták és más fegyverrendszerek külföldi értékesítése előtt. Bár az exportot továbbra is kormányzati és nemzetbiztonsági jóváhagyáshoz kötötték, a konfliktuszónákra vonatkozó tilalom formálisan megmaradt.

A kormány hivatalos indoklása a regionális fenyegetések fokozódása, a hazai védelmi ipari bázis megerősítése, illetve az volt, hogy a szövetséges országok részéről nő az igény új beszállítók iránt. Tokió 17 partnerország felé nyithat, és már többek között a Fülöp-szigetek, az Egyesült Államok és Németország is figyeli a japán lehetőségeket. Ez azt jelzi, hogy túlléptek az elvi kétségeken, ehelyett a gyorsan megköthető üzletekre koncentrálnak.

Az amerikai túlterheltség nyitotta meg az ajtót

A japán fordulat mögött ott van az amerikai hadiipar túlterheltsége is. Washington fegyvergyártását ugyanis egyszerre feszíti az ukrajnai háború, a közel-keleti konfliktusok és az Indo-Csendes-óceánon való elrettentés igénye, ezért a partnerei egyre inkább diverzifikálni akarják a beszerzési és utánpótlási csatornáikat. Japán ebben a helyzetben azért értékes, mert technológiailag fejlett, szövetségesi szempontból megbízható és iparilag is képes bekapcsolódni a nyugati készletek pótlásába.

A helyzet történelmi iróniája, hogy Japánt a második világháború után épp az Egyesült Államok kényszerítette demilitarizációra, ami a hadsereg és a fegyverexport visszaszorítását jelentette. A hidegháború előrehaladtával azonban Washington felpuhította a korábbi elveket, mert egy önmagát megvédeni alig képes szövetséges a Csendes-óceánon egyre inkább teher volt.

Míg Németország rég beépült a globális fegyverpiacba, Japán csak most lép be, ráadásul rögtön a magas hozzáadott értékű kategóriákban: hadihajókkal, rakétákkal, vadászgépprogramokkal és rakétaelhárító rendszerekkel.

Ezt jól mutatja a Patriot-program is. A Reuters 2024-es beszámolója szerint a Mitsubishi Heavy Industries jelenleg évi mintegy 30 PAC–3 rakétát gyárt Lockheed Martin-licenc alapján Japánban, sőt ezt az ütemet elvileg meg tudná duplázni. Ez a bővítés ugyan egy kulcsfontosságú Boeing-alkatrész hiánya miatt akadozik, de maga a példa így is beszédes: Japán már a mostani nagy exportfordulat előtt is azon kevés külső ipari pontok egyike volt, amelyekre az Egyesült Államok a Patriot-készletek felfuttatásánál támaszkodni próbált.

A japán exportnyitásnak van egy prózaibb, de nagyon fontos belső gazdasági indoka is.

Már a 2024-ben jóváhagyott brit–olasz–japán közös vadászgépprogram esetén is az volt az egyik legfőbb érv, hogy exportlehetőség nélkül a fejlesztés és a gyártás fajlagos költségei emelkednének, mert a fejlesztési kiadások kevesebb gépre oszlanának szét.

Ugyanez most szélesebb körben is érvényes, hiszen a nagyobb exportsorozatok fenntarthatóbbá tehetik a japán védelmi ipart, csökkenthetik a fajlagos költségeket, illetve közvetve enyhíthetik a hazai haderőfejlesztés költségeit.

Peking rendszerszintű fenyegetést lát

Kína a döntést jóval tágabb összefüggésben értelmezi. A reakciójuk azért is ennyire heves, mert a japán exportnyitást a militarizmus felé tett újabb lépésnek tartja. Ez pedig nem csak az aktuális erőegyensúly szempontjából fontos, hiszen a japán megszállás emléke máig él Kínában, így Tokió katonai nyitása túlmutat önmagán. Szerint ez esetben nem néhány különálló fegyverügyletről szól, mivel a nyitás által Japán jelentősebb katonai szereplővé válik az Egyesült Államok és ázsiai partnerei oldalán. Ez pedig a Kelet-kínai-tenger, Tajvan és az első szigetláncra vonatkozó stratégia egyik nagy kihívásának látszik.

A kínai aggodalom abból a szempontból is érthető, hogy a japán nyitás épp azon országoknak lesz fontos, amelyekre Peking kvázi ellenségként tekint.

Tokió már mintegy 7 milliárd dolláros üzletet kötött Ausztráliával az ország hadihajóprogramjával kapcsolatban, miközben a Fülöp-szigetekkel is partnerségre lépne. Ezeket a lépések azt jelzik, hogy a japán hadiipar a regionális elrettentés részévé vált.

Moszkva inkább az ukrajnai hatást figyeli

Az orosz olvasat ennél rövidebb távú és operatívabb, hiszen úgy vélik, hogy Japán nem jelent közvetlen katonai veszélyt Oroszországra. Bár a japán jobboldali pártok szerint a katonai konfrontáció Kínával elkerülhetetlen, nem lenne jó egyszerre konfliktusba kerülni a kínai–orosz szövetséggel.

Ugyanakkor Oroszország arra különösen figyel, hogy a japán exportnyitás mennyiben javítja a nyugati fegyverellátási lánc rugalmasságát. Ha Tokió amerikai vagy más szövetséges készleteket tölt fel, esetleg olyan rendszereket és alkatrészeket szállít, amelyek tehermentesítik az amerikai gyártókat, az javíthatja Ukrajna utánpótlását is. Bár formálisan Japán kizárja Ukrajnát azon országok listájáról, ahová fegyvereket szállíthatnak, ez nem zárja ki azt, hogy úgy tegyen, mint az USA, amely az európai szövetségesein keresztül adja el azokat az ukrán fegyveres erőknek. Vagyis az ettől való orosz félelem nem alaptalan, bár esetükben figyelembe kell venni azt, hogy hajlamosak mindent az ukrajnai hadszíntér felől nézni.

Japán ezen döntésével az euroatlanti és az indo-csendes-óceáni biztonsági tér ipari értelemben is közelebb került egymáshoz.

A következő években a fegyverellátás egyre kevésbé marad tisztán amerikai–európai tengelyű, hiszen Japán kapacitási pólusként léphet be a készletpótlásba, a modernizációba és részben az exportversenybe. Ez Európa számára is fontos üzenet, ugyanis a védelmi ipari stratégia többé nem kizárólag kontinensen belüli kérdés.

Foto: Dreamstime

Kapcsolódó: