A német Die Welt cikke szerint több százezer szíriai tér vissza a hazájába a fő befogadó országokból, Németország azonban kivétel, és az ottani gyakorlat ellentétes a menekültügyi rendszer egyik alapelvével. A kormány az ország legnagyobb menedékkérői csoportján keresztül jól láttatja, hogy mennyirekövetkezmények nélkül marad a védelem biztosításának egyik alapelve. A nagy menekültválság óta Németországba érkezett mintegy egymillió szíriai – néhány kivételtől eltekintve – a mai napig ott tartózkodik, pedig a legtöbbjük számára a menedékkeresés fő oka, a polgárháború, az Aszad-rezsim vagy az Iszlám Állam (ISIS) terroristaszervezet általi üldözése már régóta nem áll fenn.

A német menekültügyi rendszer alapelve szerint az is védelmet kaphat, aki számos biztonságos országon keresztül utazva illegálisan lép be az országba.

A védelmet azonban csak ideiglenesen biztosítják, és elvileg véget ér, amint a menekülés oka megszűnik. Angela Merkel kancellár, aki a politika, a média és a társadalom nagy részének támogatásával lehetővé tette a történelem legnagyobb, Európán kívülről Németországba irányuló illegális migrációját, 2016-ban egy pártkongresszuson kijelentette: „Arra számítunk, hogy ha újra béke lesz Szíriában, és ha az ISIS-t legyőzik Irakban, akkor ti is visszatértek a hazátokba azzal a tudással, amit most nálunk szereztetek.”

Úgy tűnik azonban, hogy a nagy bevándorlási hullám kritikusainak a félelmei valóra válnak: néhány kivételtől eltekintve szinte minden menekült Németországban marad, közülük körülbelül 300 ezret már honosítottak.

Tíz évvel a Merkel-szelfi után

„Néhány szíriai azt mondja nekem: miért dolgozzak a McDonald’snál, ha a munkaügyi központ szinte ugyanannyit fizet?”

A többi fontos befogadó országból viszont milliók mentek vissza Szíriába: ahogyan az ENSZ menekültügyi szervezete, az UNHCR közölte, az Aszad-rezsim 2024. december 8-i bukása óta már több mint 1,5 millióan tértek vissza Szíriába. Törökországból 634 ezer, Libanonból 621 ezer, Jordániából pedig 284 ezer fő ment haza ez év április 16-ig. Németországot ebben a listában nem említik külön, hanem az „Egyéb országok” csoportban szerepel, mintegy 6100 visszatérővel.

Ahhoz, hogy Németország előkelőbb helyen szerepelhessen ezen a listán, néhány alcsoportot, amelynél alacsony veszélyt feltételeznek a még mindig instabil hazájában, úgynevezett visszavonási vizsgálatnak kellene alávetni.

Ezekkel a Szövetségi Migrációs és Menekültügyi Hivatal (BAMF) megállapíthatja, hogy egy elismert menedékkérőnek még mindig szüksége van-e a korábban kapott védelmi státuszára, vagy sem. Csakhogy eddig a BAMF nem kezdte meg ezeket széles körű visszavonási vizsgálatokat, ehelyett, mint már évek óta, ezek csak „eseti alapon” zajlanak, vagyis engedély nélküli hazautazások vagy súlyos bűncselekmények esetén.

A BAMF érvelése szerint a „visszavonási eljáráshoz az kell, hogy a származási ország helyzetében bekövetkezett változás jelentős, ne csak átmeneti, hanem tartós legyen”. Ez a kritérium azonban szerintük „csak egy bizonyos idő elteltével és a viszonyok állandósulása után” állapítható meg. A hivatal legfrissebb, novemberi országjelentésében ugyan „a szíriai kormányváltás óta a konfliktusok teljes számának folyamatos csökkenő tendenciáját”, ezáltal a halálesetek számának csökkenését állapítják meg, az ottani „gazdasági és humanitárius helyzet továbbra is katasztrofális”. Kérésre a BAMF a következőket közölte: „nem lehet előre jelezni, hogy a helyzet mikor teszi lehetővé a visszavonási vizsgálatok kiterjesztését.”

Daniel Thym menekültjogi professzor viszont mindezt lehetségesnek tartja: „A Külügyminisztérium, az EU Menekültügyi Ügynöksége és a BAMF helyzetértékelései már régóta indokolnák a visszavonási vizsgálatokat. Az egyedülálló, szunnita, arab származású férfiak esetében, akiknél nincsenek egyéb súlyosbító tényezők, egyes esetekben meg lehetne vizsgálni, hogy visszavonható-e a menekültstátusz.”

Ennek ellenére érthető, hogy a német kormány még nem kezdett bele ebbe, mivel a túlterhelt BAMF-nak valószínűleg először arra kell koncentrálnia, hogy elutasítsa azoknak a szíriaiaknak a menedékjog iránti kérelmét, akik az Aszad-rezsim bukása előtt vagy után érkeztek az országba. „A jogi helyzetünk már most is lehetővé tenné a szíriaiak visszavonási vizsgálatainak lefolytatását és a menekültstátusz megvonását, de a tényleges kapacitásaink nem elegendők.”

Méghozzá azért, mert a BAMF döntése után érkező számos panasz miatt a közigazgatási bíróságok évekre túlterheltek lennének. „Hogy a szövetségi kormány vonakodik elindítani a visszavonási vizsgálatokat, annak valószínűleg az az oka, hogy a kitoloncolások nem lennének elég hatékonyak, ha a több ezer, kiutazásra kötelezett szíriai elutasítaná a támogatott hazatérés ajánlatát.”

Alexander Throm CDU-s politikus szerint „az Aszad-rezsim bukása után sok szíriai menekültnek megszűnt a védelemre való jogosultsága”. Mivel sokak számára ismét biztonságos a visszatérés, felszólítja a kormányt, hogy „haladéktalanul meg kell kezdeni a visszavonási vizsgálatokat. Elsősorban a fiatal, egyedülálló és szunnita férfiak esetében, akik jövedelmet kapnak vagy csak rövid ideje tartózkodnak Németországban”. Ehhez pedig szerinte nincs is szükség új törvényre.

Az SPD részéről azonban visszafogottabban nyilatkoztak. Sebastian Fiedler képviselő, a Bundestag belügyi bizottságának a tagja szerint „a visszavonási vizsgálatok megkezdése számunkra nem prioritás, először is vissza kell hoznunk a bűnelkövetőket”. Szkeptikus azzal kapcsolatban, hogy a BAMF-nek van-e elegendő kapacitása ahhoz, hogy nagyon sok szíriai menekült jogállását újravizsgálja. „Senki sem hiszi, hogy százezreket lehet az országunk elhagyására kötelezni, mi az önkéntes visszatérés támogatására koncentrálunk.”

A fő kérdés a hitelesség

Mindez egyrészt megrendíti az európai menekültügyi rendszer hitelességét, mivel ha a védelem ideiglenességének az elve a gyakorlatban nem érvényesül, az ösztönzőleg hat a további migrációra, és gyengíti a szabályozás visszatartó erejét. Másrészt a német különutas gyakorlat feszültséget okoz az EU-n belül, mert a tehermegosztás és a visszatérési politika nem egységes. Németországban ez hosszú távon megerősíthet olyan társadalmi és gazdasági kihívásokat, mint a társadalmi és munkaerőpiaci integráció, valamint a jóléti rendszer terhelése, miközben politikailag polarizálja a közvéleményt. A helyzet üzenete, hogy a migrációkezelésben Európában főként nem a jogi keretek, inkább a végrehajtási kapacitás és a politikai akarat a döntő.

Kapcsolódó:

Borítókép: Wikimedia Commons