Dánia politikai földrengés előtt állhat: összeomlottak Mette Frederiksen koalíciós tárgyalásai, és minden eddiginél közelebb került egy jobboldali fordulat. Az utóbbi erősödése és a szociáldemokraták történelmi gyengülése új korszakot nyithat az ország politikájában, ami egész Európának üzenhet.
Heteken át tartó tárgyalások után Mette Frederiksen dán miniszterelnöknek nem sikerült kormányt alakítania, ezért X. Frigyes király Troels Lund Poulsent, a liberális Venstre párt elnökét kérte fel a tárgyalások vezetésére.
A királyi udvar pénteki nyilatkozatában közölte, hogy az uralkodó több jobboldali és radikális párt kérésére felkérte Poulsent, hogy kezdje meg a kormányalakítási tárgyalásokat.
A pártelnöknek most várhatóan egy olyan kormány megalakítását kell megvizsgálnia, amely kizárja mind a szociáldemokratákat, mind a mérsékelteket, jelezve ezzel a dán politika erőteljes jobbra tolódását.
Szociáldemokraták: 1903 óta a leggyengébb eredmény
Az országban márciusban tartottak előre hozott parlamenti választásokat, amelyet ugyan a Frederiksen vezette szociáldemokraták nyertek meg, de – a dán politikától nem idegen módon – a voksolás egy fragmentált törvényhozást eredményezett: 12 párt jutott be a parlamentbe, de közülük csak három szerezte meg a szavazatok több mint 10 százalékát. Bár a jelenlegi miniszterelnök szociáldemokratái 1903 óta a leggyengébb választási eredményüket érték el, mindössze 21,9 százalékot szerezve, a párt kezdetben továbbra is abban a helyzetben volt, hogy vezesse a koalíciós tárgyalásokat, mivel a palamenti hagyományok szerint az uralkodó a legerősebb formáció vezetőjét kéri fel kormányalakításra.
A jobboldalon Koppenhága szeme
A tárgyalások azonban megszakadtak, mivel Frederiksen nem tudta összehangolni a baloldali és a mérsékelt pártok érdekeit. A fordulópont akkor következett be, amikor Lars Løkke Rasmussen, a centrista Moderates párt vezetője visszalépett a megbeszélésektől, és helyette Poulsent támogatta.
Rasmussen jobbközép pártja kulcsfontosságú szerepet játszott és játszik majd a tárgyalásokban, mivel sem a bal-, sem a jobboldali blokk nem szerzett elegendő mandátumot a márciusi választásokon a koalíció kialakításához: a baloldali/vörös blokk (Szociáldemokrata Párt, Zöld Baloldal, Vörös-Zöld Szövetség, Szociálliberális Párt, Alternatíva) 86, a jobboldali/kék blokk (Venstre, Liberális Szövetség, Dán Néppárt, Konzervatívok, Dán Demokraták, Polgárok Pártja) 78 képviselői helyet szerzett, így a Moderates a maga 15 mandátumával a mérleg nyelve szerepbe került, ugyanis a többség eléréséhez 90 szükséges.
Az európai jobbra tolódási hullám Dániát is elérte
A dán eredményeken is érezhető volt az, ami szerte Európában: a hagyományos politikai erők veszítenek a támogatottságukból, míg a tőlük jobbra, illetve balra álló pártok előretörnek. Ennek példája a Patrióták Európáért EP-frakcióhoz tartozó Dán Néppárt, amelynek most van esélye a kormánykoalícióban való szerepvállalásra, hiszen ez a formáció tudta a legnagyobb mértékben, illetve számban növelni mind a szavazatarányát, mind a képviselőinek a számát: a 2022-es 2,6 százalékos eredményét 6,5 százalékkal, 9,1 százalékra növelte, míg a négy évvel ezelőtti 5 képviselői helyét 11 hellyel, 16-ra növelte.
A királlyal való péntek délutáni találkozója után Frederiksen kijelentette, hogy úgy alakították ki a parlamentet, hogy valóban létrejöhet egy jobboldali kormány, és a szombati közösségi médiás bejegyzésében elismerte a kudarcot.
A minisztelnök tavaly egyébként súlyos csapást szenvedett el az önkormányzati választásokon is, amikor pártja, amely hagyományosan Dánia másik legnagyobb politikai tömörülése, a második helyen végzett, és elvesztette az általa irányított önkormányzatok közel felét, beleértve Koppenhágát.
A népszerűsége azonban az idei év elején megugrott, amikor szembeszállt Donald Trump Grönland iránti törekvésével. Frederiksen ezt kihasználva február végén előre hozott választásokat hirdetett.
A miniszterelnök a hagyományosan kemény bevándorláspolitikát a hazai és a nemzetközi közbeszédbe is bevezette, átalakítva a balközép politikát azzal a céllal, hogy szűkítse a politikai alternatívák terét. Az, hogy nem sikerült koalíciót alakítania, egy újabb visszalépés az európai szociáldemokráciának, amely hosszú ideje hanyatlik: ez a legutóbbi franciaországi és németországi regionális, valamint helyi választásokon elszenvedett súlyos veszteségekben is tetten érhető volt.
Kapcsolódó:
Borítókép: Wikimedia Commons

