Az iráni háború hatása Indiára túlmutat a globális olajválságon és a kereskedelmi zavarokon. Újdelhi a Közel-Keletet már régóta a kiterjesztett szomszédságának tekinti, és kapcsolatokat ápol a konfliktus valamennyi kulcsfontosságú szereplőjével, Iránnal, az Egyesült Államokkal, Izraellel és az Öböl menti államokkal. Akárcsak a hidegháború idején, Narendra Modi miniszterelnök kormánya most is azzal a klasszikus stratégiai kihívással szembesül, hogy egyensúlyt kell teremtenie a szembenálló felekkel való kapcsolataiban anélkül, hogy bármelyikük mellé állna.

Csakhogy Újdelhi manőverezési területe szűkült, amióta az Egyesült Államok és Izrael Irán elleni támadásai iráni válaszcsapást váltottak ki az Öböl menti államok ellen. Ez a régió azért kulcsfontosságú India számára, mivel az ország nyersolaj- és kondenzátumimportjának mintegy 45, LNG-behozatalának 66, valamint LPG-importjának 90 százalékát biztosítja.

Több mint 9 millió indiai él az Öböl Menti Együttműködési Tanács (GCC) hat országában, akik India éves, mintegy 135 milliárd dolláros átutalásainak közel 40 százalékát adják.

A közvetlen ellátási zavarok mellett a globális energiapiac volatilitása növelte a bizonytalanságot India importköltségeit illetően, ami komoly nyomást gyakorol a támogatásokra és a kormányzati kiadásokra. Az energiahiány a társadalom minden rétegét érinti, ami fokozza az inflációs nyomást és korlátozza a kiadásokat. .

Az LPG-palackok hiánya több kis üzlet bezárásához vezetett, és az autóipar, az elektronika, a kerámiaipar, a műtrágyagyártás, valamint a gyógyszeripar is szenved az üzemanyaghiány miatt. Mivel a fő mezőgazdasági szezon júniusban kezdődik, a műtrágyahiányt okozó elhúzódó konfliktus komoly fenyegetést jelent az ország élelmiszer-ellátására.

Az öbölháborút és az 1991-es olajválságot követően India megkezdte a stratégiai kőolajkészleteinek felhalmozását. Jelenleg a teljes fedezete 21 millió hordó, ami messze alacsonyabb, mint Japán 263 és Kína 1397 milliója. A jelenlegi válság pedig rávilágít egy kulcsfontosságú sebezhetőségre: India stratégiai tartalékai, amelyek célja a rövid távú zavarok kezelése, nem alkalmasak arra, hogy kibírjanak egy hosszabb ideig tartó geopolitikai instabilitást. Március közepén ezek a stratégiai tartalékok a teljes kapacitás mindössze kétharmadát tették ki.

Újdelhi a legújabb válságra úgy reagált, hogy alternatív beszállítókat keresett az energiahiány kezelésére. Bár erre a diverzifikációra szükség volt, ezekben az új régiókban India potenciális geopolitikai kockázatoknak van kitéve, ami rávilágít az ország fenntartható, hosszú távú energiabiztonsági stratégiájának hiányára.

Mivel India minden jelenlegi lehetősége magasabb költségekkel jár, ez arra készteti, hogy prioritásként kezelje a kereskedelmi hajói biztonságos áthaladásának biztosítását a Hormuzi-szoroson, az indiai haditengerészet védelme alatt. A GCC-országok Újdelhi kulcsfontosságú gazdasági partnerei, és a hajózási útvonalak elzárása fokozhatja a gazdaság ellátási sokk kockázatát. Vagyis a tengeri kommunikációs útvonalak védelme India stratégiai céljának kulcseleme, hiszen ez biztosítja, hogy az ország az Indiai-óceán biztonsági szolgáltatója maradjon.

Az iráni háborús válság, ahogy korábban is utaltunk rá, feltárta az ország strukturális sebezhetőségeit. India központi bankja bejelentette, hogy a nyersolaj- és a gázárak emelkedése – amely magasabb tőkeáramlást, kereskedelmi zavarokat, gyengébb exportot, a hazautalások lassulását, a rúpia leértékelődésére nehezedő nyomás fokozódását és az infláció emelkedését eredményezi – lassíthatja a gazdasági növekedést. Ráadásul ez a mostani válság akkor érte Indiát, amikor a gazdasága még nem heverte ki teljesen a tavalyi, a második Trump-kormányzat által bevezetett vám- és kereskedelmi nyomást.

Geostratégiai kihívások

A Modi-kormány azon törekvései kudarcot vallottak, hogy a muszlim többségű Iránt és az arab Öböl menti államokat közelebb tartsa országához, mint regionális riválisához, Pakisztánhoz. Az Egyesült Államok és Irán közötti fokozódó rivalizálás, valamint Izrael biztonsági aggályai megnehezítik, hogy India erős kapcsolatokat tartson fenn az összes érintett féllel. Újdelhi korábban igyekezett nemzetközi szinten elszigetelni Pakisztánt az Indiát célzó terrortámadásokban játszott szerepe miatt, de az, hogy Iszlámábád az Irán és az USA közötti tárgyalások közvetítőjeként lépett fel, most hátrányosan érinti.

India Izrael erős partnere volt, és régóta támogatja a palesztin kétállami megoldást, miközben kapcsolatokat tart fenn Iránnal.

Bár Újdelhi nem támogatta Irán nukleáris programját, elismeri Teheránt regionális hatalomként. Ez eddig működött is, csakhogy a háború csökkenti a többoldalú szövetségek kialakítását lehetővé tevő stratégiát. Ennek eredményeként India nehezen tudja tisztázni a hozzáállását a konfliktusban jelenleg részt vevő különböző partnereihez.

A hosszú távú közel-keleti instabilitás az ország geoökonómiai érdekeinek az újragondolását eredményezheti. Az elmúlt évtizedben India elmélyítette a gazdasági integrációját a Közel-Kelettel. Idetartoznak olyan kezdeményezések, mint a Nyugat-ázsiai Négyes vagy az I2U2 (India, Izrael, az Egyesült Államok és az Egyesült Arab Emírségek), amelyek az energia- és élelmezésbiztonságra, valamint a technológiára összpontosítanak.

Újdelhi támogatta az India–Közel-Kelet–Európa Gazdasági Folyosót (IMEC), amelybe a Perzsa-öböl és Európa kulcsfontosságú partnerei tartoznak.

Emellett stratégiai infrastruktúrába is befektetett az Indiai-óceán térségében, ideértve az olyan kulcsfontosságú kikötőket, mint az ománi Dukm, az izraeli Haifa és az iráni Chabahar. Ezen invesztíciók célja az Indiai-óceán térségének gazdaságai közötti mélyebb integráció és a globális ellátási láncokba való beépülés, hogy India a térség országainak preferált gazdasági és biztonsági partnere legyen, miközben enyhíti Kína befolyását.

Csakhogy a chabahari kikötő sorsa bizonytalan, mivel a Biden-kormányzat által megadott amerikai szankciómentesség hamarosan lejár, és várhatóan Donald Trump elnök nem fogja meghosszabbítani azt. A háború során Irán Dukmot vette célba, megkárosítva azt az infrastruktúrát, amelybe India befektetett. Vagyis azokat a kapcsolati hálókat és a befolyást, amelyeket Újdelhi megpróbált kiépíteni a Közel-Keleten, a mostani konfliktus jelentősen átrajzolja.

India több mint két évtizede magát tekinti elsősegélynyújtónak a humanitárius katasztrófákat követően és az indiai-óceáni régió országainak preferált biztonsági partnerének. A jelenlegi környezet azonban kevésbé kedvez ezeknek a felvállalt szerepeinek. Március 4-én az iráni konfliktus elérte India tengeri szomszédságát, amikor egy amerikai tengeralattjáró elsüllyesztette az IRIS Dena nevű iráni hadihajót, mindössze 44 tengeri mérföldre Srí Lanka partjaitól.

A közfelháborodást tovább fokozta, hogy az iráni hajó épp egy India által szervezett többoldalú haditengerészeti gyakorlatról tért vissza, és semmilyen harci tevékenységben nem vett részt.

Az indiai vezetés számára mindez komoly aggodalmakat okozott, ugyanis eddig igyekezett elkerülni, hogy a máshol zajló konfliktusok hatással legyenek rá, igaz, ez csak részben sikerült. Az elmúlt években mind Kína, mind az Egyesült Államok bizonyította, hogy képes és hajlandó lépéseket tenni India befolyási övezetén belül.

Stratégiai dilemma

Három és fél évtizede India igyekszik egyensúlyt teremteni az Öböl menti országokkal, Izraellel és Iránnal fennálló kapcsolataiban, miközben ezeket a kapcsolatokat megpróbálja a lehető legnagyobb mértékben elszigetelni egymástól. De ez a többoldalú szövetség, amely hosszú ideje a stratégiai autonómia mellett meghatározta India külpolitikáját, most nyomás alá került. Ennek az életképessége attól függ, hogy a nagyhatalmak, különösen a Trump-kormányzat, elfogadják-e ezt stratégiai kétértelműségét válságidőszakokban, vagy egyértelműbb politikai és katonai kötelezettségvállalásokat követelnek-e.

A jelenlegi konfliktus azonban olyan módon alakíthatja át a régiót, amire az indiai vezetők és stratégák nem számítottak. Ha ugyanis kiterjed az Indiai-óceáni régióra, az arra kényszerítheti Újdelhit, hogy az álláspontját a semlegességről a szelektív szövetségre változtassa, különösen a tengeri biztonság és a létfontosságú infrastruktúra védelme érdekében.

Az ország cselekvési képességét korlátozza az az elhatározása, miszerint nem, kíván gazdasági és katonai hatalmat kiépíteni, ami lehetővé tenné számára, hogy a hatalmát kiterjessze a szomszédos térségre.

Ahelyett, hogy erre összpontosított volna, Modi arra törekedett, hogy Indiát erkölcsi tekintélyként mutassa be, az országot Vishwa Guruként („világvezetőként”) pozicionálva mind a fejlett világ, mind a globális többség számára. Persze ez viszonylagos béke idején könnyebb, konfliktusok idején már sokkal problémásabb.

Az orosz–ukrán háború során számos partnere bírálta amiatt, hogy nem volt hajlandó elítélni az orosz agressziót. Mivel India tölti majd be a BRICS+ elnöki tisztét, így ismét a figyelem középpontjába kerül. Az országra egyre nagyobb nyomás nehezedik, hogy foglaljon egyértelmű álláspontot és hangoztassa a véleményét, amit az ország vezetői eddig nagyrészt igyekeztek elkerülni.

Válaszút előtt India?

A válság rávilágít India strukturális sebezhetőségeire, illetve arra, hogy az országnak a jövőben nagyobb gazdasági és katonai erőre, valamint a külpolitikája határozottabb pozicionálására lehet szüksége. Ebben a helyzetben két forgatókönyv rajzolódik ki.

A jelenlegi stratégia folytatása: együttműködés Iránnal az indiai tartályhajók áthaladásának biztosítása érdekében, miközben más beszállítóktól szerzi be a kőolajat és a földgázt, ezzel mérsékelve a rövid távú nehézségeit. Ugyanakkor India belföldi kihívásai nőnek: a háztartások nehéz helyzetben vannak, csakúgy, mint a gyártási szektor számára elengedhetetlen kis- és középvállalkozások. A gyárbezárások miatt a munkások hazatérnek, ami emlékeztet a pandémia miatti leállás idejére.

Az elhúzódó háború megzavarhatja a pénzátutalásokat, ami rövid távon nehéz helyzetbe hozhatja a szegényebb háztartásokat. Az ország öt államában áprilisban esedékes közgyűlési választások előkészületei során például a kormánypárt óvatos volt az üzemanyagárakkal és a támogatásokkal kapcsolatban. Egyes szomszédos országokkal, például Pakisztánnal és Srí Lankával ellentétben eddig tartózkodott a rövidebb munkahét bevezetésétől, illetve az olaj- és gázárak emelésétől. Ha azonban a háború elhúzódik, a kormány mozgástere korlátozott lesz. Például eddig megakadályozta a magán-légitársaságok jegyáremelését, de ez az intézkedés hosszú ideig nem tartható fenn. Ehhez hasonlóképpen a kereskedelmi létesítmények helyett a háztartások LPG-palackokkal való ellátása is csak hetekig működhet.

Mindez arra kényszerítheti Indiát, hogy újraértékelje a támogatási politikáját, az energiaár-képzési rendszerét, sőt az erőforrás-elosztás szektorbeli prioritásait is.

Elhúzódó háború és fókuszvesztés: ez a forgatókönyv elterelheti az Egyesült Államok figyelmét az indo-csendes-óceáni térségről és Kínáról, emellett kimerítheti az amerikai erőforrásokat és kapacitásokat. Egy hosszú háború hatással lenne az olaj- és gázellátásra, valamint megzavarná a Perzsa-öböl gazdaságait. Ez az indiai munkavállalók hazatéréséhez és a hazautalások csökkenéséhez vezetne, ami tovább rontaná az ország gazdaság helyzetét. Továbbá, ha Washington hosszabb időre elfordul a régiótól, az bátoríthatja Pekinget, hogy növelje a befolyását.

Ahogy említettük, az elmúlt két évtizedben India szoros biztonsági kapcsolatokat alakított ki az Öböl menti arab országokkal, tavaly azonban Pakisztán elmélyítette a védelmi és katonai együttműködését mind Szaúd-Arábiával, mind Törökországgal.

Az iráni háború ráadásul segített Iszlámábádnak abban, hogy az Egyesült Államoknak közvetítőként, az Öböl-országok számára pedig biztonsági partnerként tüntesse fel magát. Vagyis Pakisztán újra megnyitotta a diplomáciai csatornáit Washington felé, az indiai–amerikai kapcsolatok azonban lefelé ívelő pályára kerültek.

Kapcsolódó:

Borítókép: Wikimedia Commons