Mali és Oroszország együttműködése kérdőjelessé vált, miután a 2021 óta az afrikai országban állomásozó orosz Afrika Hadtest (lánykori nevén Wagner-csoport) zsoldoshadsereg tárgyalásokat követően feladta a stratégiai fontosságú Kidal városát. Az északi település így április 26-án a dzsihádista Dzsamaát Nuszrat al Iszlám va al Muszlimín (JNIM) és a tuareg Azavad Felszabadító Front (FLA) felkelőkoalíció kezére került, a Moszkvával kiváló kapcsolatokat fenntartó korábbi védelmi miniszter Sadio Camara pedig életét vesztette egy öngyilkos merényletben.

Bamako szerint az oroszok elárulták őket a Kidalból való kivonulással, különösen annak fényében, hogy az Afrika Hadtestnek lett volna alkalma felkészülni a lázadók támadására, hiszen a régió kormányzója három nappal a támadások előtt figyelmeztette őket. A feszültség így tovább növekszik a helyi erők és az orosz zsoldosok között, akiknek a kapcsolata korábban sem volt zökkenőmentes. Egyrészt az utóbbiak bére több ezer dollár, míg a mali katonák csak pár százat keresnek, másrészt a 2023 óta tartó orosz jelenlét ellenére nem igazán került sor nagyobb katonai áttörésre. A legutóbbi sikeres akció épp Kidal megszerzése volt 2023 novemberében, de azóta nemigen történt előrelépés. Nem beszélve arról, hogy több beszámoló szerint az orosz katonáknak gyakran rasszista megnyilvánulásaik vannak az afrikaiakkal szemben.

A mali elnök azonban csillapítani próbálta a kedélyeket, amikor jelezte, hogy a junta és az orosz kormány között továbbra is fennáll a bizalom. Az orosz nagykövet április 28-án találkozott Assimi Goïtával, és biztosította róla, hogy Oroszország „elkötelezett” marad a terrorizmus elleni harcban Mali mellett.

Veszélyben az orosz medve afrikai tekintélye

„Mivel az egész területen támadtak, lehetetlen volt fenntartani a szükséges támogatást. Ráadásul téves az az állítás, hogy Kidal elfoglalása egyetlen puskalövés nélkül történt. Az oroszok harcoltak, de nem tudták tartani a pozíciókat”, az orosz csapatok kivonása az északi városból így pusztán katonai okokból történhetett – állítja a France24 szakértője, Wassim Nasr. Hozzátette, hogy az Afrika Hadtest már teljesítette a szerződéses kötelezettségét, amikor heves harcok árán megvédte a bamakói repülőteret.

A város elestét megelőző napon ugyanis a fővárost és két helyőrséget, Kati és Gao városát – korábbi ENSZ-bázisokat – is összehangolt támadás érte a felkelők részéről. Az orosz erők helytállását látványos videókkal próbálták igazolni, a közösségi médiában számos poszt született arról, hogy a katonáik milyen hősiesen harcolnak. Mindezek mellett a Kreml azzal vádolta meg Párizst, hogy hozzájárul a lázadókoalíció felfegyverzéséhez. Ez a gyanúsítás meglepően hangzik, és valószínűleg távol áll a valóságtól (Franciaország mali szerepéről lásd kicsivel lejjebb), de illeszkedik a regnáló rezsim és Moszkva közös franciaellenes narratívájába, amellyel a korábbi európai jelenlétet kívánják elhitelteleníteni, illetve az oroszt igazolni és felértékelni.

Kidal elvesztése ennek ellenére csökkenti az oroszok hitelességét és megbízhatóságát, legalábbis a biztonságot és a katonai képességeiket illetően.

A mali junta 2021-ben azt követően lépett partnerségre az Afrika Hadtesttel – az akkor még Wagner-csoporttal –, miután egy évvel korábban puccsal átvették a hatalmat, és elérték, hogy a francia hadsereg távozzon az országból. Fő jelszavuk a terrorizmus elleni harc, az orosz csoportot pedig ebben hívták segítségül, azonban annak vezetője, Jevgenyij Prigozsin 2023-as halála, illetve a sikertelen műveletek arra kényszerítették a Kremlt, hogy stratégiát váltson. A zsoldoscsoportot ekkor keresztelték át, a Bamakóval való együttműködés során pedig a helyi fegyveres erők kiképzésére helyezték a hangsúlyt. A dzsihádista erőszakspirált azonban nem sikerül megfékezni.

A helyzet tavaly október óta egyre kritikusabbá vált, amikortól a JNIM és az Azavad blokád alá vette a fővárost,

megakadályozva egyebek mellett az üzemanyag-szállításokat. A kialakult helyzetre reagálva az olasz–svájci óriásvállalat, az MSC konténerfuvarozó társaság november 6-án bejelentette, hogy biztonsági aggályok és üzemanyaghiány miatt felfüggeszti a szárazföldi áruszállításokat Maliba. Az üzemanyaghiány hatásai minden szektorba átgyűrűztek, az energiaiparba, a mezőgazdaságba, sőt az oktatást is érintették. A felkelők célja pedig Assimi Goïta kormányának a destabilizálása lett.

Műveleti és képességbeli hiányosságok is állhatnak a háttérben

Az oroszok legnagyobb hiányossága, hogy nincsenek meg a megfelelő hírszerzési kapacitásaik az országban, nem úgy, mint korábban a franciáknak vagy az amerikaiaknak. Emellett a légi kontroll sem biztosított, mivel a nyugati erők kivonulása óta Niger, Mali és Burkina Faso légterében megnőtt a dzsihádista csoportok mozgástere, például az egyre gyakoribb dróntámadások lebonyolítására.

Emellett valószínűleg szándékosan igyekeznek kimaradni a túlzottan költséges műveletekből, de biztosítani akarják a jelenlétüket az országban arra az esetre is, ha rezsimváltás történne. Ez a hozzáállás a jól bevált kockázat-haszon elemzésen alapul, és illeszkedik az oroszok afrikai tevékenységéhez. Azonban Kidal bukása óta a teljes kivonulásukat sem lehet kizárni – tekintettel Oroszország Afrikán kívüli prioritásaira, például Ukrajnában –, ugyanakkor Moszkva sokat fektetett a Száhel-övezet Szövetségébe, ezért a térség feladása a kudarc elismerését jelentené.

Eközben a helyi hadsereg is hátrahagyta egyes pozícióit a katonailag a második legfontosabb régióban Gaóban. A legértékesebb térség ilyen szempontból Kati erődvárosa, amely a junta egyik legfontosabb állása Bamako közelében, viszont már ott is heves harcok zajlanak a felkelők ellen. Az egyik szóvivőjük szerint

a következő cél Gao, Timbuktu és Ménaka régió (lásd a térképen) „felszabadítása”, valamint az orosz csapatok távozásának kikényszerítése.

Mohamed Elmaouloud Ramadane emlékeztetett, hogy eddig minden csatát megnyertek az oroszokkal szemben.

A mali régiók elhelyezkedése. Látható, hogy Kidal elfoglalásával az iszlám radikálisok fontos pozíciót szereztek meg északon, ahonnan Ménaka, Gao és Timbuktu bevételével lényegében Mali teljes északi része az ellenőrzésük alá kerülne. (Forrás: OnTheWorldMap)

Francia helyett orosz gyarmat?

Az utolsó francia katona 2022. augusztus 15-én hagyta el Malit, miután a Barkhane hadművelet közel 10 év elteltével véget ért. Párizs és Bamako kapcsolata azt követően kezdett romlani, hogy 2020 augusztusában a jelenlegi junta egy katonai puccsal megbuktatta a korábbi demokratikus kormányt. A feszültség egyik oka, hogy az először csak ideiglenes katonai kormány az ígérete ellenére sem írt ki újabb választásokat, ehelyett 2021-től megerősítette Goïta hatalmát.

Az államcsíny oka az ország északi részén egyre nagyobb teret nyerő dzsihádista erők elleni hatékonyabb fellépés,

illetve a hadsereg elégedetlensége volt, például az alacsony fizetések miatt. A junta azonban lényegében katonai diktatúrát vezetett be: a pártokat feloszlatták, az elnököt lényegében korlátlan jogkörrel ruházták fel és minden politikai-társadalmi egyeztetési fórumot felfüggesztettek. Emellett számos vád érkezik az emberi jogok megsértéséről – igaz, ezeket gyakran a JNIM és az Azavad erői sem tartják tiszteletben, de mindhárom szereplő tagadja, hogy ez valóban így lenne.

A mali vezetők aztán egyre többször gyanúsították meg a francia erőket kémkedéssel, légtérsértéssel, sőt emberrablással is, és ezekről a vádakról 2022 augusztusában levélben értesítették az ENSZ Biztonsági Tanácsát is. A korábbi gyarmatosítók elleni harag és elutasítás addig fokozódott, hogy végül Emmanuel Macron a Barkhane küldetés befejezéséről döntött. A francia köztársasági elnök ekkor úgy fogalmazott, az 5100 katonából álló, Burkina Faso, Csád, Mauritánia és Niger területén is tevékenykedő francia kontingensnek „sikerült megakadályoznia egy helyi kalifátus létrehozását”, hiszen kulcsfontosságú támogatást biztosítottak a helyi erőknek a légierő, a logisztika és a felderítés területén.

Az afrikai ország azonban azóta egyre szorosabbra fűzte a szálakat Oroszországgal és Kínával,

valamint a környező katonai diktatúrákkal (Burkina Faso és Niger), kilépve a Nyugat-afrikai Államok Gazdasági Közösségéből (ECOWAS), és létrehozva a Száheli Államok Szövetségét. Mindennek a politika oka, hogy a helyi junták tartanak attól, hogy a korábbi gyarmatosítójuk, azaz Franciaország megpróbálja megdönteni a hatalmukat, igyekeznek minél inkább eltávolodni az európaiakkal való együttműködéstől, és Moszkva, valamint Peking révén biztosítani a hatalmukat és kiszorítani a területükről az iszlám radikális csoportokat.

Mali sorsa azért is fontos, mivel Afrika második legnagyobb arany- és szintén második lítiumtermelője. Egy hatalomváltás vagy az oroszok kivonulása esetén a dzsihádista csoportok kezére kerülhetnek ezek a fontos tartalékok, ami globálisan is fokozná az instabilitást – előfordult például, hogy a fegyveresek megadóztatták és zsarolták a logisztikai szegmens szereplőit, ami a kitermelés leállását és drágulást okozhat. Az arany esetén ennek kevéssé lehetnek világszerte érezhető hatásai, a lítiumnál viszont – mivel a termelés nagy része kínai kontroll alatt, előre lekötve megy Ázsiába – egy biztonsági sokk főleg Kínában érződne azonnal, de Európa és az USA számára is emelheti a diverzifikáció költségét, mert ezáltal kevesebb marad az alternatív, nem kínai csatorna.

Kapcsolódó:

Címlapfotó: X/The African Corps