A világ villamosenergia-termelése fordulóponthoz érkezett, amit az Ember elnevezésű kutatóintézet minapi jelentése globális adatokkal támaszt alá. A makrogazdasági folyamatok azt mutatják, hogy a geopolitikai feszültségek és az energiaválságok történelmi léptékben felgyorsították a zöldátállást. A koronavírus okozta gazdasági leállást leszámítva tavaly először fordult elő, hogy

a fosszilis alapú áramtermelés globálisan csökkent, méghozzá 0,2 százalékkal,

ami 38 TWh (terawattóra) visszaesést jelent. Mindeközben a tisztaenergia-források 887 TWh-os növekedése bőven meghaladta a teljes globális áramkereslet bővülését. A napenergia dominanciát mutat ezen a területen, hiszen a nettó keresletnövekedés 75 százalékát fedezte. Szimbolikus és gazdasági mérföldkő, hogy

az ipari forradalom óta először a megújulók aránya elérte a 33,8 százalékot, ezzel megelőzve a kőszén 33 százalékos részesedését a globális villamosenergia-mixben.

Történelmi fordulat

Nem csak a globális adatok meglepők, az ázsiai piacokon is az eddigi trendeket felülíró változások zajlanak. Kínában és Indiában ebben az évszázadban először csökkent a fosszilis alapú termelés, noha a gazdaságaik energiaigénye továbbra is jelentősen nőtt, amit az energiatárolás rohamos fejlődésével lehet fedezni.

Az akkumulátorok ára egyetlen év alatt újabb 45 százalékot zuhant, a globálisan telepített tárolókapacitások pedig 46 százalékkal bővültek.

Ez a folyamat pedig megnyitotta az utat a napi csúcsidőszakokon átívelő, stabilan rendelkezésre álló napenergia előtt. Ezzel a váltással ugyanis a fókusz az olajmezőkről és a csővezetékekről a hálózatokra, a kritikus ásványokra és az ipari szoftverekre helyeződik át.

Az új geopolitikai valóság

Mindez Kína rendszerszintű előretörését hozta el. A távol-keleti nagyhatalom ma már komplett ipari ökoszisztémákat exportál, dominálva a napelemek, a lítiumion-akkumulátorok és az elektromos járművek világpiacát. Az energiaátmenethez szükséges húsz legfontosabb stratégiai ásványból tizenkilenc esetében a kínai finomítói iparnak átlagosan 70 százalékos a részesedése, míg Európának ezen a területen nagy a stratégiai lemaradása.

Az öreg kontinens ipari áramárai kétszer-háromszor magasabbak az amerikai vagy ázsiai versenytársainál.

Ha az európai gazdaság nem épít ki saját technológiai bázist, a láncok kiszervezése az eddigi orosz gázfüggőséget egy új, rendkívül sebezhető, a technológiai eszközöktől való függőségre cseréli.

Magyarország lépéselőnye

Ebben a globális versenyben a magyar gazdaságnak egyedülálló a pozíciója. A hazai iparpolitika ugyanis képes összekapcsolni a nyugati, elsősorban német autóipart a keleti akkumulátorgyártással.

Nálunk találkozik az Audi, a BMW és a Mercedes precíziós gyártása a BYD, a CATL és a Samsung rendszereivel.

Ezt az adottságot erősíti, hogy a hazai napenergia-penetráció nemzetközi szinten is kimagasló, megközelíti a 25 százalékot, csakhogy a fizikai termelőkapacitások kiépítése egy kiélezett világpiaci helyzetben nem garantál tartós függetlenséget. A kitörés egyetlen lehetséges útja

a hazai hozzáadott érték folyamatos növelése az értékláncokon belül.

Szoftverek és hálózatok

E folyamat első lépése lehet, hogy az ipari összeszerelő sorok mellé magas hozzáadott értékű kutatás-fejlesztési, tesztelési és validációs központokat telepítünk, melyek előképei és egyes elemei már megvannak, de nem árt ezekre sokkal nagyobb hangsúlyt helyezni.

Az akkumulátorok és az okoshálózatok esetén sokkal értékesebb az azokat vezérlő szoftveres intelligencia. A KPMG egyik vezérigazgatói felmérése is megerősíti ezt. E szerint

a cégvezetők 65 százaléka leginkább az energetikában, a mesterséges intelligenciában látja a befektetési lehetőségeket.

Ezzel együtt elengedhetetlen a hazai kis- és középvállalkozások támogatása. A nemzetközi óriások jelenléte ugyanis számunkra akkor hoz valódi hasznot, ha a magyar cégek minősített beszállítóként képesek integrálódni a globális hálózatokba. Mindez azonban csak akkor működhet, ha sikerül fejleszteni a hálózati infrastruktúrát és kiépíteni az ipari szintű energiatárolást.

Tudásalapú stratégiai autonómia

A sikeres iparpolitika elengedhetetlen feltétele az egyetemi tudásközpontok integrálása. A regionális egyetemi bázisoknak a modern ipar idegrendszereként kell működniük, hiszen a globálisan versenyképes innováció mindig a fizikai termelés közelében található. Emellett a nemzetgazdasági érdekeink megkívánják, hogy

a cellagyártásról a fókuszt a hazai újrahasznosító kapacitásokra is kiterjesszük.

Európa nyersanyaghiánya miatt az elhasznált akkumulátorok feldolgozása nemzet- és ellátásbiztonsági érdekünk, amellyel jelentősen csökkenthető az ország kiszolgáltatottsága a külső geopolitikai sokkoknak.

A szuverenitás új dimenziója

A formálódó többpólusú világban Magyarországnak nem egy leegyszerűsített politikai képlet alapján kell választania Kelet és Nyugat között, ehelyett

a globális tőke és a csúcstechnológia magas hazai hozzáadott értékkel rendelkező, regionálisan is kiemelt találkozási pontjává kell válnia.

Számunkra a jövőbeni gazdasági mozgástér a stabil energia-infrastruktúra, az intelligens technológiák és az integrált gyártási kultúra birtoklásán alapul. Ha képesek vagyunk a volumenvezérelt kapacitásépítésen túllépve a tudást és a hazai innovációt a fizikai termeléshez kötni, akkor ez az átmenet számunkra a nemzeti szuverenitás és a tartós gazdasági felemelkedés alapját jelenti majd.

Kép: Freepik

Kapcsolódó: