A Hormuzi-szoros lezárása újra megmutatta, mennyire sérülékeny a globális energiakereskedelem. A stratégiai olajtartalékok ismét a középpontba kerültek. Kínának ma akkora készletei vannak, amelyek önmagukban átírják az energiafüggőségről alkotott korábbi elképzeléseket.

A nyilvánosságban viszonylag kevés szó esik a stratégiai olajtartalékokról, pedig azok az energiaellátási válságok idején döntő jelentőségűek. A globális energetikai erőviszonyok ugyanis legalább annyira függnek attól, hogy ki mekkora tartalékkal képes átvészelni egy hosszabb geopolitikai sokkot, mint a kitermelési kapacitásokról vagy az exportvolumentől. A készletek fontosságát különösen felerősítette a Hormuzi-szoros lezárása, hiszen a Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) szerint a világ minden idők legsúlyosabb energiapiaci ellátási zavarát éli át. Egy ilyen szűk kereskedelmi útvonal lezárása pedig azonnal megjelenik az olajárakban, az üzemanyagpiacokon és az inflációban.

Peking mintha erre készült volna, hiszen hosszú ideje tudatosan építi a stratégiai energiapufferét, részben éppen azért, mert rendkívül erősen függ a tengeri importútvonalaktól. A gazdasága működéséhez elengedhetetlen olaj jelentős része a Közel-Keletről érkezik, és ugyanezeken a sérülékeny tengeri folyosókon halad át. Minél nagyobb a tartalék, annál hosszabb ideig képes egy ország kezelni az ellátási zavarokat anélkül, hogy gazdasági vagy társadalmi sokkhatásokkal kellene szembenéznie.

A tartalékok rangsorának főszereplője tehát Kína, amelynek a becsült stratégiai nyersolajkészlete tavaly decemberben elérte az 1,397 milliárd hordót. Ez több, mint az utána következő kilenc legnagyobb tartalék együttvéve. A második helyezett Egyesült Államoknak 413 millió hordós készlete van, vagyis a kínai volumen nagyjából háromszorosa az amerikainak.

A lista jól mutatja, hogy mely államok érzik különösen sérülékenynek a saját energiaellátásukat. Japán 263 millió hordóval a harmadik helyen áll, ami logikus következménye annak, hogy az ország gyakorlatilag teljes egészében importra szorul nyersolajból. Az OECD európai országainak közös készlete 179 millió hordó, majd a sorban következik Szaúd-Arábia 82 millió, Dél-Korea 79 millió, Irán 71 millió, az Egyesült Arab Emírségek 34 millió, míg India 21 millióval. A felsorolt országok és régiók együttesen a világ tárolt olajkészleteinek mintegy 70 százalékát adják.

És hogy mióta vannak stratégiai olajtartalékok? Az 1973/74-es olajválság idején az olajárak mintegy 300 százalékkal emelkedtek, ami sokkolta az iparosodott országokat, illetve világossá tette, hogy az energiabiztonságot a piac önmagában nem tudja megoldani. Ennek nyomán jött létre az IEA, amelynek az egyik legfontosabb feladata a tagállamok stratégiai tartalékolási rendszereinek koordinációja lett. Azóta hatszor került sor a stratégiai olaj összehangolt felszabadítására. Az öbölháború előestéjén, 1991-ben, 2005-ben a Katrina és Rita hurrikán után, 2011-ben a líbiai polgárháború idején, majd kétszer 2022-ben az orosz–ukrán háború okozta energiaválság miatt. A legnagyobbra azonban idén került sor, közvetlenül a Hormuzi-szoros lezárása után.

***

Kapcsolódó:

Fotó: MI