Szergej Lavrov szerint Washington a sérült Északi Áramlat vezetékeit a korábbi európai beruházási érték töredékéért szerezné meg, majd amerikai közvetítői pozícióból határozná meg az Európába visszatérő orosz gáz árát.

Az állítás nyilvánosan eddig nem bizonyított, de a téma kilépett az orosz külpolitikai üzengetés köréből: amerikai befektetői érdeklődésről, amerikai–orosz energiaegyeztetésekről, német blokkolási tervekről és uniós szankciós zárról is születtek nyugati beszámolók.

Az infrastruktúra feletti kontroll lett az új energiaalku tétje

Lavrov az RT Indiának adott interjúban az Északi Áramlatot egy szélesebb amerikai energiastratégia részeként értelmezte.

Azzal vádolta a Nyugatot, hogy nyomást gyakorol azokra az országokra, amelyek orosz energiahordozókat vásárolnak, majd az energiaforrások, illetve szállítási útvonalak feletti ellenőrzés által akarja újrarendezni a piacokat.

Az orosz külügyminiszter külön beszélt az iráni válság globális energiapiaci hatásairól is, amikor azt állította, hogy a termelők és fogyasztók közötti korábbi párbeszédet a dominanciára törekvő amerikai politika bontja meg.

A Vzgljad által kiemelt rész szerint a külügyminiszter azt állította, hogy az amerikaiak a felrobbantott balti vezetékek helyreállítását tervezik, és a korábban európai társaságokhoz kötődő tulajdonrészt nagyjából a befektetett érték tizedéért vásárolnák meg. Értelmezése alapján Németország így ismét használhatná az infrastruktúrát, de a gázárat a közvetlen orosz–német megállapodás helyett az amerikai közvetítői pozíció befolyásolná. Lavrov ehhez kapcsolta az ukrajnai tranzitrendszert is, amely szerinte szintén amerikai kontroll alá kerülhetne.

A vezeték jelenlegi állapota önmagában is jelzi, hogy nem egyszerű kereskedelmi ügyről van szó. Az Északi Áramlat két dupla vezetékből állt, összesen évi 110 milliárd köbméteres kapacitással. A 2022. szeptemberi robbantások három vezetékszálat megrongáltak. Az Északi Áramlat 2-t 2021-ben befejezték, ám soha nem helyezték üzembe, mert Berlin az orosz–ukrán háború előtt leállította az engedélyezési folyamatot. A svájci székhelyű Nord Stream 2 AG projektcég időközben csődközeli helyzetbe került. A Zug kantonbeli bíróság tavaly májusban hagyta jóvá a hitelezői egyezséget, amellyel a társaság elkerülte a csődöt, ám amerikai szankciók alatt áll, és a vezetékei továbbra is üzemen kívül vannak.

A nyugati források óvatosabban fogalmaznak az orosz külügyminiszternél, de nem zárják ki, hogy volt mozgás az ügyben. A Reuters már márciusban beszámolt arról, hogy Lavrov amerikai kontrollszándékról beszélt, ám részleteket és bizonyítékot nem mutatott be. A hírügynökség felidézte a The Wall Street Journal korábbi értesülését is, amely szerint Stephen P. Lynch amerikai befektető érdeklődött a vezeték még használható ága iránt.

Ennél fontosabb, hogy a Reuters múlt év májusában már arról írt, hogy amerikai és orosz szereplők vizsgálták az orosz gáz európai visszatérésének lehetőségeit. A cikk szerint a tárgyalásokban felmerült amerikai befektetői részvétel az Északi Áramlatban, az Ukrajnán átmenő vezetékben vagy akár a Gazpromban, valamint az a modell is, amelyben amerikai vállalat venne orosz gázt, majd továbbértékesítené Európának. Ez lényegében ugyanaz a közvetítői logika, amelyre Lavrov most a politikai kijelentéseit építette.

Berlin az amerikai–orosz közvetítői modellt is blokkolná

Berlin és Brüsszel ezért nem egyszerűen a vezeték újraindítását akarja megakadályozni, hanem azt is, hogy az esetleges orosz–német gázkapcsolat amerikai tulajdonosi vagy közvetítői felügyelet alá kerüljön. Friedrich Merz német kancellár az uniós tiltólistázás támogatásával lényegében európai szintre emelné az ügyet, hogy Berlin ne különalkuk és külső nyomás alatt döntsön a balti vezeték jövőjéről. A német kormány jogi eszközöket is keresett az Északi Áramlat 2 eszközei esetleges átvételének blokkolására, mivel a hatályos szabályozás nem adott egyértelmű lehetőséget egy ilyen tranzakció megakadályozására. A kérdést különösen érzékennyé tette, hogy a csődeljárás alatt álló Nord Stream 2 AG cég eszközei akár értékesíthetővé válhattak volna, habár korábban amerikai befektetői érdeklődésről is megjelentek sajtóértesülések.

Az EU 18. szankciós csomagja már kifejezetten az Északi Áramlat jövőbeli használatát célozza.

A Tanács közlése szerint teljes tranzakciós tilalmat vezettek be az Északi Áramlat 1 és 2 esetében, beleértve az áruk és szolgáltatások nyújtását, a befejezést, a karbantartást, az üzemeltetést és bármilyen jövőbeli használatot. A Bizottság januári értelmezése szerint az uniós szereplők csak kivételes, engedélyezett esetekben vehetnek részt a vezetékekkel kapcsolatos műveletekben.

Az ukrajnai tranzithálózat ügyében is hasonló logika látszik.

Ukrán sajtóbeszámolók arról írtak, hogy a tavalyi amerikai–ukrán ásványkincs- és befektetési tárgyalások egyik változatában amerikai részről felmerült az Ukrajnán át Európába tartó gáztranzit feletti ellenőrzés igénye. A beszámolók hozzátették: a Gazprom nem tulajdonosa az ukrajnai vezetékeknek, ezek az ukrán állami rendszerhez és az ukrán gázszállítási operátorhoz kötődnek.

Lavrov tehát olyan pontokat köt össze, amelyek külön-külön valóban megjelentek a nyugati sajtóban és a politikai vitákban: az amerikai befektetői érdeklődést, a lehetséges amerikai közvetítői szerepet, az ukrajnai infrastruktúra körüli tárgyalásokat, valamint az EU és Németország tiltó reakcióját. Az orosz külügyminiszter ebből egy egységes amerikai energiastratégiát vezet le.

A diverzifikáció új függőségi szerkezetet teremthet

A vita ezért már többről szól, mint hogy visszatérhet-e az orosz vezetékes gáz Európába. Legalább ilyen fontos kérdés, ki ellenőrizné az útvonalat, ki finanszírozná a helyreállítást, ki adna szankciós vagy engedélyezési kivételt, illetve ki határozná meg a végső árat. Lavrov ezt amerikai befolyásszerzési kísérletként keretezi, Berlin és Brüsszel pedig politikai visszarendeződési kockázatként kezeli.

Európa közben egy másik kitettségi szerkezetbe csúszik át. Az EU a múlt évben az LNG-importjának 58 százalékát az Egyesült Államokból szerezte be, ami a teljes gázfogyasztás körülbelül negyedének felelt meg. Az európai energiaszabályozók már arra figyelmeztetnek, hogy az orosz leválás után új egybeszállítós függés alakulhat ki.

Magyar és közép-európai szempontból a tanulság világos: a diverzifikáció akkor erősíti a szuverenitást, ha több tényleges útvonalat, több szerződéses partnert és nagyobb áralkumozgásteret teremt. Az orosz gáz részleges visszaengedése újra politikai függést építhetne Moszkva irányába. Az amerikai tulajdonosi vagy közvetítői kontroll ezzel párhuzamosan más típusú kiszolgáltatottságot hozna. Az Északi Áramlat ezért ma már nem csupán egy gázvezeték, immár az európai stratégiai autonómia tesztje.

Foto: Dreamstime

Kapcsolódó: