Újabb hónappal hosszabbította meg Washington azt a különengedélyt, amely lehetővé teszi a már tankerekre rakodott orosz olaj globális értékesítését. A döntés különösen kínos az európai szövetségesek számára, mert ismét megmutatja: a szankciós politika csak addig tart, amíg nem ütközik a globális energiabiztonság falába.

Az amerikai kormányzat újabb általános engedélyt adott ki az orosz eredetű nyersolaj és kőolajtermékek értékesítésére, miután a korábbi mentesség május 16-án lejárt. Az új licenc június 17-ig érvényes, és lehetővé teszi azon szállítmányok értékesítését, amelyek már tankerekre kerültek. A hivatalos indoklás szerint a cél a fizikai olajpiac stabilizálása és az ellátási sokk enyhítése.

A háttérben az egyre durvább geopolitikai válság húzódik. Az iráni konfliktus és a Hormuzi-szoros körüli katonai feszültség globális ellátási sokkot idézett elő. A Brent hordónkénti ára ismét 110 dollár fölé emelkedett, ahogy a biztosítási és szállítási költségek is megugrottak. Washington attól tart, hogy az energiaár-robbanás belpolitikai problémává válik az Egyesült Államokban is, különösen az üzemanyagárak miatt.

A döntés azért különösen érzékeny, mert Donald Trump korábban még azt kommunikálta a G7-partnerek felé, hogy az orosz olajra adott mentességek ideiglenesek lesznek.

Ehhez képest már a harmadik egymást követő hosszabbítás történik március óta.

Az amerikai lépés valójában beismerése annak, hogy az orosz olajat nem lehet kiszorítani a globális piacról anélkül, hogy az világgazdasági sokkot ne okozna. Márciusban mintegy 19 millió hordó orosz olaj rekedt tankereken Ázsia térségében, és Washington akkor is kénytelen volt lazítani a szabályokon. Az ázsiai országok – különösen India – nyíltan lobbiztak a hosszabbításért. Újdelhi lényegében megüzente Washingtonnak, hogy az energiaellátási érdekei fontosabbak, mint a szankciós fegyelem. Indiai tisztviselők most már egyenesen arról beszélnek, hogy az ország a mentességektől függetlenül is vásárol és fog is vásárolni orosz olajat.

Ez súlyos problémát jelent az EU számára, hiszen az európai narratíva évek óta arra épül, hogy a szankciók megfojtják az orosz gazdaságot és csökkentik Moszkva háborús bevételeit. Az amerikai döntés viszont arra mutat rá, hogy amikor a globális energiapiac instabillá válik, Washington maga alkalmaz kivételeket a saját rendszerében.

A döntés politikailag is felettébb kínos, mivel az amerikai kormányzat próbál keménynek látszani Moszkvával szemben, a gyakorlatban viszont lehetővé teszi az orosz olajpiaci jelenlét fenntartását. Ez lényegében azt eredményezi, hogy szankciók ide vagy oda, a magas olajárak révén Moszkva extra bevételekhez jut.

A piac is már a valóságot kezdi beárazni, belekalkulálva működésébe azt, hogy az orosz energia nagyon is lényeges eleme a világgazdaságnak. A szankciós rendszer így egy olyan mechanizmussá alakul át, amely az energiaszállítások menedzselt szabályozására törekszik, ami hitelteleníti az EU által hangoztatott, alkalmazott és egyre nyilvánvalóbban működésképtelenné váló szankciós politikát.

***

Kapcsolódó:

Fotó: Fehér Ház