Az OECD márciusi kitekintése szerint a beruházási döntések újra energiaár-, kamat- és geopolitikai stresszteszt alá kerülnek. A világgazdaság még növekszik, de egy tartós közel-keleti energiaársokk megakaszthatja a kamatcsökkentési várakozásokat és bizonytalanná teheti az ipari beruházások megtérülését.

Az OECD március végi Interim Economic Outlook előrejelzése első látásra mérsékelt lassulásról szól, valójában azonban a világgazdaság új beruházási lehetőségeit írja le. A jelentés címe – Az ellenálló képesség tesztelése – pontosan jelzi a helyzetet: a globális gazdaság ellenálló képességét egyszerre teszi próbára a közel-keleti konfliktus, az energiaársokk, az inflációs nyomás visszatérése és a pénzügyi feltételek esetleges szigorodása. A dokumentum március 26-án jelent meg, vagyis az adatai azóta részben beépültek a szakmai közbeszédbe, az üzenete viszont továbbra is érvényes.

A számsor önmagában nem tragikus. Az OECD ez évre 2,9, jövőre 3 százalékos globális GDP-növekedést vár. Az Egyesült Államok idén 2, a következő évben 1,7 százalékkal bővülhet, Kína növekedése 4,4 százalék, ami 4,3-ra lassulhat, az euróövezet pedig különösen gyenge pályán halad: az idei 0,8 után 2027-ben 1,2 százalékos növekedést jelez előre a szervezet. Ez utóbbi a közép-európai ipar szempontjából fontos, mert a térség export-, beszállítói és beruházási ciklusa továbbra is erősen kötődik az európai, ezen belül a német ipari kereslethez.

A valódi fordulatot az inflációs és kamatpálya jelenti. Az OECD a G20-inflációt az idén 4 százalékra várja, ami 1,2 százalékponttal magasabb a korábbi előrejelzésnél, majd 2027-re 2,7 százalékos lassulással számol. Ez azt üzeni a vállalatoknak, hogy az enyhülő kamatkörnyezetre épített beruházási terveik sérülékenyebbek lettek. Vagyis egy új gyár, energetikai beruházás, logisztikai fejlesztés vagy a technológiai kapacitás bővítésének a megtérülését a keresleten és a munkaerőköltségen kívül az energiaárakon keresztül újraéledő inflációs kockázat is alakítja.

Az energiaár lett a kamatpolitika rejtett változója

A jelentés alapján az energiaár már pusztán költségtényező. A Hormuzi-szoros körüli szállítási zavarok, a közel-keleti energia-infrastruktúrában keletkezett károk és a műtrágyaellátást is érintő nyersanyagpiaci feszültségek a teljes inflációs előrejelzést megváltoztatják. Ha ugyanis az olaj- és gázárak tartósan magasabb szinten maradnak, akkor a vállalatok kiadásai, a fogyasztói árak, az inflációs várakozások és a jegybankok reakciói is módosulnak.

Ez a beruházók számára azért lényeges, mert a kamatpálya nagy súllyal esik a latba a projektértékelések során.

Magasabb kamatok esetén drágábbá válik a finanszírozás, lassabban térülnek meg a beruházások, és gyorsan kieshetnek azok a beruházások, amelyek nem érik meg, nem úgy, mint az olcsó pénz időszakában.

Az energiaintenzív, nagy összegű hitelt igénylő, hosszú megtérülésű projektek kerülnek először nyomás alá, mint az akkumulátor-, a vegy-, a fémipari, a logisztikai, az ingatlan- és a nagy infrastrukturális fejlesztések.

Az OECD számszerűsíti is ezt a kockázatot egy olyan forgatókönyv szerint, amelyben az olaj- és gázárak az első évben nagyjából negyedével magasabbak az alapszintnél, és később is így maradnak, miközben a globális pénzügyi feltételek szigorodnak. Ebben az esetben a világgazdaság GDP-je a második évre körülbelül 0,5 százalékkal alacsonyabb lehet, a fogyasztói árszint pedig az első évben 0,7, a másodikban 0,9 százalékponttal magasabb lehet az alapforgatókönyvhöz képest.

A világgazdaság új beruházási lehetőségei

A következő beruházási ciklust négy változó alakítja: energiaár, kamat, geopolitikai kockázat és fiskális mozgástér. A vállalatok korábban elsősorban azt vizsgálták, mekkora lesz a kereslet, mennyibe kerül a munkaerő, milyen támogatás érhető el és milyen gyorsan térül meg az adott beruházás. Jelenleg ehhez hozzáadódik az a stratégiai kérdés, hogy több évre előre mennyire látható az energiaár és finanszírozás költséga.

A képet bonyolítja, hogy a világgazdaság növekedését közben erős technológiai beruházási hullám támogatja. Az OECD szerint a technológiai jellegű beruházások és termelés lendülete, a korábban vártnál alacsonyabb amerikai vámok, valamint a múlt évről áthúzódó növekedés hatása felfelé húzza a globális kilátásokat. Ezzel szemben az energiaársokk rontja a keresletet, emeli a költségeket és növeli az inflációs nyomást. A beruházást fontolgatók így kettős hatással szembesülnek: az egyik oldalon ott a technológiai felhajtóerő, a másikon az energiaár-kockázat.

A költségvetési háttér szintén szűkül. Az OECD arra figyelmeztet, hogy az energiaárak emelkedése miatt a háztartásoknak és a vállalatoknak az állam támogatására van szüksége, miközben a költségvetésekre nyomást gyakorol a magas adósság, a védelmi kiadások emelkedése, az öregedés és a klímaváltozáshoz kapcsolódó kiadások. Az árplafonok, az adócsökkentések és a támogatások gyorsan bevezethetők, csakhogy drágák, és nem ösztönöznek az energiafogyasztás csökkentésére.

Magyar és közép-európai jövőkép

Magyarország és Közép-Európa szempontjából az OECD-jelentés legfontosabb tanulsága, hogy a beruházási versenyben az energiabiztonság és a finanszírozás stabilitása jelentik a versenyképesség feltételeit. A térség energiaimport-kitettsége, a feldolgozóipar súlya, német iparhoz való kapcsolódása és a kamatérzékenysége miatt a közel-keleti energiaársokk közvetlen beruházási kockázatot jelent. Egy magasabb olaj- vagy gázár gyorsan megemelheti a termelés költségeit, megjelenhet az inflációban, az árfolyamkockázatban és a vállalatok finanszírozásában.

A magyar iparpolitika számára a kérdés nem szűkíthető le arra, hogy lesz-e elegendő beruházási támogatás. A következő években az lesz a döntő, hogy a vállalatok tudnak-e kiszámítható energiaköltséggel, kezelhető kamatkörnyezettel, gyors engedélyezéssel és megfelelő hálózati kapacitással kalkulálni. A beruházási döntésekben az olcsó helyszínek, az adókedvezmény vagy a munkaerőköltség mellett növekvő súlya lesz annak, hogy a termelés villamosenergia-igénye, hálózati csatlakozása és árkockázata előre tervezhető-e.

Az OECD ajánlásai ebbe az irányba mutatnak: csökkenteni kell az importált fosszilis energiától való függést, gyorsítani az energiahatékonysági beruházásokat, bővíteni a tisztaenergia-kapacitásokat, fejleszteni a villamosenergia-hálózatokat és egyszerűsíteni az engedélyezési eljárásokat. Hiszen aki gyorsabban épít olcsóbb és biztonságosabb energiarendszert, az alacsonyabb kockázatot jelent a beruházóknak.

Vagyis az elkövetkező beruházási ciklusban azok az országok kerülhetnek előnybe, amelyek nemcsak támogatást adnak, hanem kiszámítható energiát, gyors hálózati fejlesztést és stabil pénzügyi környezetet is biztosítanak.

Kapcsolódó: