Oroszország a szankciók alatt egy új exportstratégiába fogna: az energiahordozók és a fegyverek mellé technológiát, szoftvert, képzést és szervizhátteret kínálna. Ennek célja a beágyazódás a globális dél gyártási rendszereibe.

Oroszország új külgazdasági mintát keres. A Vzgljad cikke szerint Moszkva a szankciós nyomásra válaszul technológiai szövetségeket építene azokkal az országokkal, amelyek a saját ipari és technológiai szuverenitásukat akarják erősíteni. Vagyis

Oroszország a nyersanyag-, az energia- és fegyverértékesítésen túl gépeket, ipari berendezéseket, digitális platformokat, mérnöki tudást, képzést, alkatrészellátást és hosszú távú szervizhátteret is kínálna.

Putyin a gépgyártók kongresszusán ezt úgy fogalmazta meg, hogy Oroszország a technológiai szuverenitás építése közben bővítené a kölcsönösen előnyös szövetségeket olyan külföldi partnerekkel, amelyek orosz gépekre, berendezésekre és technológiai platformokra építenek. A TASZSZ összefoglalója szerint az orosz elnök hangsúlyozta, hogy a kulcsfontosságú termékeket, illetve a gazdaság, az életszínvonal és a nemzetbiztonság szempontjából alapvető termelési folyamatokat Moszkvának a saját kezében kell tartania.

Ez a gondolat jól illeszkedik a szankciós korszak logikájához, hiszen az egyszeri exportügylet nagyon sérülékeny: egy gép, egy szoftver vagy egy berendezés eladása könnyen exportkontrol, pénzügyi korlátozás vagy a logisztikai útvonalak csökkentésének célpontja lehet. Azonban egy közös gyártási rendszer amely helyi munkahelyeket, mérnököket, pótalkatrész-ellátást és a karbantartási láncot is magában foglal, már nehezebben büntethető. Az orosz stratégia célja ezért az, hogy a külpiaci jelenlétet az értékesítésről az ipari ökoszisztémákba való beépülésre helyezzék át.

A Roszatom-modell mint stratégiai minta

A vállalatcsoport külföldi stratégiája túlmutat a reaktorértékesítésen és az állami finanszírozáson: az orosz fél az uránbányászattól, az uránkonverziótól, az urándúsítástól és a fűtőelemgyártástól a kiégett fűtőelemek kezeléséig, az újrafeldolgozási megoldásokig a nukleáris értéklánc nagy részében jelen van. A World Nuclear Association szerint az orosz exportpolitika egyik kiemelt célja a nukleáris erőművek és az üzemanyagciklushoz kapcsolódó szolgáltatások összekapcsolása.

A Roszatom példája jól mutatja, hogy mit jelent a technológiai szövetség az oroszok részéről: egy hosszú távú függési, bizalmi és szabványrendszer kiépítését.

Ennek során a p partnerország nem pusztán egy berendezést kap, hanem üzemanyag-ellátást, mérnökök képzését, karbantartási rendszert, működési know-how-t, sőt az üzemanyagciklusok kezeléséhez kapcsolódó opciókat is. Ez az a stratégia, amit Moszkva más iparágakban is használni szeretne, azaz termék helyett értékláncot, egyszeri szerződés helyett tartós ipari jelenlétet kínálni.

India és a 3D-nyomtató: kis ügy, nagy üzenet

A Vzgljad cikke kiemeli a Roszatom indiai gyártási ügyletét. A cég egy RusBeam 2800 típusú ipari 3D-nyomtatót adott át Indiában, az NDTV beszámolója szerint az indiai űrprogram, köztük a Gaganyaan, a Chandrayaan és a tervezett indiai űrállomás számára gyártható nagy méretű fémalkatrészek előállítására. A berendezés az elektronnyalábos additív gyártási technológiára épül, vákuumban működik, Roszatom-szoftver vezérli és akár 2,8 méter magas, négytonnás alkatrészek előállítására is alkalmas.

Ennek a lényege maga a modell. India saját űripari kapacitást épít, Oroszország pedig ehhez egy olyan eszközt szállít, amely beépülhet az indiai stratégiai gyártásba.

A vevő oldaláról ez azt jelenti, hogy kevésbé függ a külső alkatrészszállítóktól, rövidebb lesz a fejlesztési ciklus és nagyobb a hazai mérnöki kompetencia.

Az eladó részéről pedig egy lehetőség a piaci beágyazódásra a szoftver, az anyagismeret, a szerviz, a frissítés terén, ami megteremti a további ipari együttműködés esélyét.

Ez a technológiai szövetség lényege. Jelenleg a globális dél több állama nem egyszerű importpiacként akar működni, ehelyett saját ipari kapacitást, helyi hozzáadott értéket és stratégiai önállóságot keres. Oroszország pedig épp ezt az igényt próbálja kielégíteni, és azt közvetíti, hogy nemcsak energiát és fegyvert tud adni, hanem gyártási képességet, ipari szabványt és mérnöki infrastruktúrát is. A kérdés az, hogy ezt képes-e széles körben, megbízhatóan és oly módon teljesíteni, hogy azzal kikerülje a szankciókat.

A technológiai szuverenitás lett az új exportpiac

E modell vonzereje, hogy az iparpolitika elmozdult a puszta hatékonyságtól a szuverenitás felé. Kína, India, Törökország, az Öböl-országok és több délkelet-ázsiai gazdaság egyre gyakrabban azt keresi, hogy melyik partner segít helyi gyártást, képzést, technológiai platformot és ellátásbiztonságot építeni. Ebben a versenyben az számít erős szereplőnek, amelyik a késztermék szállításán túl ipari rendszert is képes telepíteni.

Oroszország mozgástere ugyanakkor korlátozott. A nyugati szankciók, a pénzügyi csatornák szűkülése, az importált precíziós technológiáktól való függés és a logisztikai kockázatok gyengítik az orosz ajánlatot. A Financial Times korábbi vizsgálata arra mutatott rá, hogy az orosz hadiipar az egyes kulcsterületeken továbbra is nyugati és ázsiai CNC-technológiákra támaszkodott, ami azt jelzi, hogy a technológiai szuverenitás építése egy hosszú és ellentmondásos folyamat.

A szankciók azonban nem feltétlenül zárják el az orosz technológiai export lehetőségeit, inkább átalakítják a célpiacokat és az értékesítési folyamatokat.

Ezt azt jelenti, hogy a nyugati piacok helyett azok az országok kerülnek előtérbe, amelyek többpólusú technológiai kínálatot keresnek, hajlandók az alkukra a Nyugattal és Kínával szemben, vagy az iparuk modernizációjukhoz hajlandók orosz tudást és eszközöket is bevonni.

Közép-Európa számára egyrészt látható, hogy a geopolitikai versenyben egyre kevésbé a termékek, hanem a szabványok, a szervizrendszerek, a finanszírozási konstrukciók és az ipari képességek exportja a döntő. Másrészt a régiónak egyszerre kell figyelemmel lennie a nyugati exportkontrollra, a keleti technológiai ajánlatokra, az ellátásbiztonságára és a saját ipari versenyképességére.

Éppen ezért mindez túlmutat Oroszországon. A technológiai szövetség a következő évtized egyik kulcsfogalma lehet, vagyis az, amikor az iparpolitika, a külkereskedelem, a szabványalkotás, a képzés és a geopolitikai befolyás egyetlen exportcsomaggá áll össze. Moszkva most ebben próbál helyet találni magának. A sikere nem garantált, de az irány pontosan mutatja, merre halad a világgazdaság: aki tartós befolyást akar, annak nem elég eladnia, be is kell épülnie.

Kapcsolódó: