Az orosz energiaszektor ma a válságokból, nem pedig a növekedésből el. A közel-keleti konfliktus miatt elszálló olajárak rövid távon ugyan feltöltik a Kreml kasszáját, de Moszkva jelentősen megadóztatja a saját energiacégeit, ugyanakkor a termelés stagnál, a kínai import csökken, a költségvetési hiány pedig tovább dagad.
Oroszország áprilisban fellélegezhetett, mivel a pénzügyminisztérium adatai szerint az olaj- és gázbevételek egyetlen hónap alatt közel 40 százalékkal emelkedtek: a márciusi 617 milliárd rubel után áprilisban már 855,6 milliárd folyt be az energiaszektorból. Ez akár annak a bizonyítéka is lehetne, hogy a nyugati szankciók kifulladtak, az orosz energiaszektor alkalmazkodott, Moszkva pedig ismét profitál a globális energiapiacból. Tagadhatatlan, hogy a fellendülésnek ezek is okozói, a részletes adatok azonban árnyalják ezt a képet.
Az áprilisi bevételi ugrás mögött ugyanis a közel-keleti válság áll, nem pedig az export vagy a termelés felívelése. Az iráni konfliktus és a Hormuzi-szoros körüli káosz a magasba röpítette a világpiaci olajárakat: a Brent ára hordónként 117 dollárig emelkedett, az orosz Ural diszkontja ugyanakkor szinte teljesen eltűnt. Míg az elmúlt években Oroszország jóval ár alatt volt kénytelen értékesíteni az energiahordozóit elsősorban Kínának és Indiának, most a globális kínálati sokk miatt a vevők kénytelenek magasabb árat fizetni, amit Moszkva kíméletlenül ki is használ.
Csakhogy közben az export csökkent, az orosz nyersolajkivitel áprilisban több mint 4, a gázexport pedig 6,5 százalékkal zsugorodott. Az adatok szerint az orosz olajtermelés már a 2020-as pandémiás szint közelébe zuhant, ahogy az exportált kőolajtermékek volumene is visszaesett.
Ebben a rózsásnak tűnő, valójában egyáltalán nem optimális helyzetben Peking is ütött egyet az orosz kereskedelmen. Bár Kína továbbra is az orosz energia legfontosabb piaca, az áprilisi adatok alapján a kínai import volumene így is csökkent. Az elmúlt két évben Moszkva menekülőútját épp az ázsiai piacok jelentették, az azonban most látható igazán, hogy Pekinget – a gazdasági racionalitás hideg talaján állva – mennyire nem érdekli a politikai szolidaritás, ha az orosz olaj ára megközelíti a globális szintet.
Felemás helyzet
Eközben a Kreml az árugrás miatt egyre agresszívebben nyúl a saját energiavállalatai bevételéhez. Az orosz adórendszer progresszíven kapcsolódik a világpiaci árakhoz, vagyis minél magasabb az olaj ára, annál nagyobb részt vesz el az állam a profitból. Ez rövid távon stabilizálja a költségvetést, de közben erősen csökkenti az olajvállalatok nyereségét. (Az energiacégek ráadásul egyre magasabb működési költségekkel szembesülnek, mivel az ukrán dróntámadások miatt a finomítókat, a kikötőket és a tárolókat folyamatosan javítani kell, míg a pótalkatrészeket a szankciók miatt sokszor csak a legdrágább kerülő utakon lehet beszerezni.)
Ezzel az orosz költségvetés állapota valójában tovább romlik. A pénzügyminisztérium szerint az első négy hónap hiánya közel 5,9 ezermilliárd rubelre nőtt, az olaj- és gázbevételek éves alapon pedig még mindig több mint 38 százalékkal alacsonyabbak. Ez az igazi paradoxon: Oroszország egyszerre profitál és veszít a közel-keleti konfliktus miatt.
Számos elemző beszél az ország „elirániasodásáról”, az iráni modell lényege ugyanis pontosan ez: a gazdaság a növekedés helyett abból tartja fenn magát, hogy a válságok időről időre megdrágítják az energiahordozók piaci árát. Egy ilyen rendszer évekig, akár évtizedekig is működhet, de veszélyesen sérülékeny, miután nem a termelékenységre, az innovációra és a beruházásokra épül. Az áprilisi adatok ebből a szempontból egyáltalán nem az orosz gazdaság erejét és túlélőképességét jelzik, inkább egy olyan hibrid modell pillanatnyi diadalát, amelyben Moszkva fokozottabb mértékben ki van téve a változó globális válságoknak.
***
Kapcsolódó:
Fotó: Dreamstime
