A brit közvélemény hagyományos politikai pártoktól való szinte teljes elfordulását láthattuk május elején. A kétpárti demokrácia egykori mintapéldája, amelynek a politikai palettáját az 1920-as évek óta kizárólag a Munkáspárt (Labour) és a Konzervatív Párt (toryk) váltakozó dominanciája határozta meg, ma eltűnni látszik. Kettejük támogatottságbeli veszteségei mellett a korábbi tipikus harmadik szereplő Liberális Demokraták, valamint a korábban törpepártnak számító Zöldek és a Reform UK már érdemi politikai szereplőként jelent meg, sőt az utóbbi hónapok óta magabiztos előnnyel vezeti a közvélemény-kutatásokat. Már tavaly a helyhatósági választáson is tarolt a politikába nemrég visszatérő Nigel Farage-féle Reform UK, a kérdés a mostani helyhatósági szavazáson inkább az volt, hogy ezt a lendületet mennyire tudja tartani, illetve hogy a tavaly leszereplő toryk, illetve a viszonylag stabil pozíciókat tartó Munkáspárt pozíciói javulnak-e.

A helyhatósági választásokat május 7-én tartották: 136 helyi önkormányzat (32 londoni kerületi tanács, 32 nagyvárosi kerület, 18 egységes önkormányzat, 6 megyei, 48 kerületi tanács) 5066 tanácstagját, valamint Anglia hat, közvetlenül jelölt polgármesterét választották meg.

A szétaprózódó brit politika

Az eredmények sikert jelentettek mind a Reform UK, mind a Zöld Párt számára. Míg az előbbi jó eredménye várható volt, az utóbbi meglepetésként hatott, hiszen a szavazatarányt tekintve a Zöldek érték el a legnagyobb növekedést. Igaz, hogy a Reform UK szavazati aránya az előző választáshoz képest csökkent, a Zöldek pedig elmaradtak a közvélemény-kutatások által várt eredményektől, megvetették a lábukat a politika helyi szintjén. A hagyományos formációk esetében a Munkáspárt a korábbi mandátum-előrejelzéseket felülmúlta, és bár a prognózisok enyhe fellendülést mutattak a Konzervatív Párt számára is, mindketten gyengén szerepeltek. A Munkáspárt szavazatarányának a zuhanása folytatódott, míg a Liberális Demokratáknál, akik eddig is inkább helyi szinten voltak beágyazva, semmint országosan, alig történt változás.

Ezek az eredmények tovább erősítették az Egyesült Királyság politikai széttagoltságát: egyik párt mögött sem áll a közvélemény döntő többsége: a Sky News és a BBC becslése szerint a Reform UK a szavazatok 26 százalékát szerezte meg, ezt a Zöldek követték (18), a két hagyományos nagy párt 17-17, míg a Liberális Demokraták 16 százalékot szerzett. A Reform UK kifejezetten jól teljesített azokon a területeken, ahol nagy volt a brexit támogatottsága. A Munkáspárt 1496 képviselőt és 38 önkormányzatot veszített el, ami belső válságot okozott, mivel egyes képviselőik Keir Starmer miniszterelnök lemondását követelik.

Eredmények

A 136 önkormányzat eredményét kihirdették, így a Reform UK 1454 képviselői helyet szerzett, azaz 1452-vel növelte a korábbi mandátumainak számát. A Munkáspárt 1068 helyet tudhat magáénak, ami 1496 mandátumos csökkenés, a konzervatívok 801 mandátumot szereztek, ami 563-mal kevesebb, mint korábban. A Liberális Demokraták 844 helyhez jutottak, ami 155 mandátumos növekedés, a Zöldek 587-es adata pedig 411 képviselői hellyel több. A független jelöltek 212-t szereztek, ami 34 mandátumos növekedés.

Ha önkormányzati szinten nézzük az eredményeket, akkor a Munkáspárt 38 önkormányzattól esett el, a Reform UK ugyanakkor 14 feletti ellenőrzést nyert meg, a konzervatívok 6-ot vesztettek, a Liberális Demokraták 1-et, a Zöldek 5-öt nyertek, míg 23-ban egyetlen politikai párt sem szerzett többséget.

A szokásos ütemtervnek megfelelően megválasztották mind a 32 londoni kerület összes képviselőjét. A londoni kerületi tanácsok előző választását 2022-ben tartották, amelyen a Munkáspárt története második legjobb eredményét érte el, míg a Konzervatív Párt a valaha elért legalacsonyabb képviselői létszámát produkálta. Londont azért érdemes kiemelni a többi önkormányzat közül, mert ott látszik legtisztábban – az olyan korábbi munkáspárti fellegvárak mellett, mint Birmingham –, hogy a hagyományos nagy pártok mennyire teret vesztettek.

Két és fél pártrendszerből többpártrendszerbe

Az eredmények megerősítették a brit politika széttagoltságát. A Sky News adatai szerint az eredmények a toryk számára javulást jelentenek a tavalyi helyi választásokhoz képest, míg a Reform UK kissé visszaesett. Ha ezt az alsóházra vetítjük, a prognózis szerint a Reform UK 284, a Munkáspárt 110, a Konzervatívok 96, a Liberális Demokraták 80, az SNP 36, a Plaid Cymru 13, a Zöldek 13, a többi párt pedig 18 mandátumot szerezne, tehát egyik politikai erő sem érné el a többséghez minimálisan szükséges 326-os számot.

A területi eloszlást figyelembe véve a Reform UK felülreprezentált azokon a területeken, ahol a brexitre leadott szavazatok aránya magas volt: ahol a brexit támogatottsága meghaladta az 55 százalékot, a Reform UK 47 százalék körüli eredményt ért el, ahol 45–55 százalék között ingadozott, ott 36 százalék környéki eredményt produkáltak. A másik oldalról pedig azokon a területeken, ahol a brexit támogatottsága nem érte el a 45 százalékot, ott csupán 19 százalékot szerzett. Több mandátumot elvett a Munkáspárttól annak korábbi fellegváraiban, ami betudható a kormányzással való elégedetlenségnek. A konzervatívok ott vesztették a legnagyobbat, ahol a korábbi választásokon felülreprezentáltak voltak: átlagosan 12 százalékot buktak ott, ahol ezt megelőzően 35 százalék körüli eredményt értek el.

Ennek ellenére a vártnál jobban teljesítettek, még akkor is, ha jelentős veszteségeket szenvedtek el, ami arra késztette Kemi Badenochot, hogy a konzervatívok visszatéréséről beszéljen. A pártvezetésen belül nem volt nyomás a leváltására a veszteségek miatt sem, és ahogy kijelentette, a megfelelő stratégia kialakítása időbe telik. A toryk meglepően jól teljesítettek az olyan helyeken, mint Bexley, Westminster és Wandsworth, és míg a veszteségük a tavalyi választásokon 68 százalék volt, míg az idein 44. Igaz, a konzervatívok az ötödik egymást követő választáson kénytelenek lemondani a jelentős képviselői helyekről.

A kormányzó Munkáspárt súlyos veszteségeket szenvedett el az általa irányított önkormányzatokban, Londonban például különösen gyengén teljesített. Elvesztette Lambeth és Lewisham (Délkelet-London) irányítását a Zöldekkel, Észak-Angliában pedig a Reform UK-val szemben.

A gyenge eredmények ellenére Keir Starmer nem mondott le, de ahogy említettük, a választási eredményeket követő hétvégén 30 munkáspárti képviselő szorgalmazta a vezetés cseréjét. A választás óta 8 képviselőjük mondott le (vagy leváltották őket), 72 pedig sürgette Starmert, hogy vagy azonnal mondjon le, vagy határozza meg a távozása ütemtervét.

Az eredményekből kirajzolódik, hogy a hagyományos brit kétpártrendszer, amelyet a Munkáspárt és a Konzervatív Párt versengése határozott meg, összeomlóban van. A Munkáspárt gyengülő támogatottságából elsősorban a Liberális Demokraták és a Zöldek tudtak profitálni, míg a toryktól elpártoló szavazók döntően a Reform UK-t erősítik. Jelenleg az utóbbi minden felmérésben magabiztos előnnyel vezet, 25 és 30 százalék körüli eredménnyel, azonban ha a Munkáspárt ki tudja tölteni az ötéves parlamenti ciklusát, akkor a következő törvényhozási választásra csak 2029-ben kerül sor. A Reform UK jelenlegi számai azonban, figyelembe véve, hogy vele szemben a Munkáspártnak, a Konzervatív Pártnak, a Liberális Demokratáknak és a Zöldeknek is közel azonos szintű a támogatottsága, ma még nem lenne elegendő egy stabil parlamenti többség eléréséhez. Ez azonban, tekintettel arra, hogy korábban két domináns párt uralta a brit politikát, merőben újfajta jelenség. A kérdés tehát nem az, hogy az eddig általunk ismert politikai leosztás fennmarad-e, sokkal inkább az, hogy kitart-e 2029-ig a Reform UK lendülete, illetve hogy ki lehet érdemi kihívója Nigel Farage-nak.

Kapcsolódó:

Borítókép: Wikimedia Commons