A távol-keleti vállalatok európai expanziója egy kiváló menekülési irány a belső makrogazdasági helyzetből, mivel Kínában a profitráták folyamatosan szűkülnek, a lakossági és vállalati hitelkereslet pedig rendkívül gyenge.

Mindez egy sajátos monetáris helyzetet eredményezett. A kínai jegybank nem újította meg a lejáró banki hitelek teljes állományát, amivel csökkentette a bankrendszer likviditását. Erre azért volt szükség, mert a korábban a gazdaságba pumpált pénzek a gyenge hitelkereslet miatt elakadtak, feleslegként a bankközi piacon rekedtek, ennek eredményeképp pedig a belső kamatok hároméves mélypontra zuhantak.

Mivel a kínai állami bankok és nagyvállalatok a határokon belül már nem találnak elegendő jövedelmező befektetési lehetőséget, a tőke menekülési kényszerben van, így logikusnak látszik a külpiacok felé való fordulás, amit jelentősen támogat a monetáris környezet is. A jüan ugyanis az elmúlt évben közel 7 százalékkal erősödött a dollárral szemben, ami igencsak megemelte a kínai vállalatok külföldi eszközvásárlási és beruházási erejét.

Importrobbanás és a technológiai fegyverkezés

A kínai belső fogyasztás stagnálásával szemben a külkereskedelem – és azon belül is a mesterséges intelligenciához köthető high-tech szegmens – elképesztő fejlődést mutat. Az ázsiai nagyhatalom egy olyan kétpilléres stratégiával egyensúlyozza ki a belső piac gyengeségét, amely az MI-vezérelt importra és a zöldenergia-exportra épül.

Az elemzői várakozások szerint Kína importnövekedése az idén eléri az 5 százalékot, amivel 2021 óta először haladja meg az export bővülési ütemét. Mindez megállítja a kínai áruforgalmi többlet korábbi felduzzadását, az éves áruforgalmi szufficitet nettó 1,2 ezermilliárd dollár körüli szinten stabilizálva.

Az idei első negyedévben a kínai import 23 százalékkal ugrott meg a tavalyi esztendő azonos időszakához képest, aminek a hajtóerejét az integrált áramkörök beszerzése jelentette.

Mindez a technológiai fegyverkezés árfelhajtó hatásának tudható be.

Amíg az áramkörökért kifizetett összeg 54 százalékkal nőtt, addig a behozott chipek mennyisége mindössze 14 százalékkal emelkedett. Ez jól mutatja, hogy az MI-fejlesztésekhez szükséges csúcskategóriás félvezetők piacán elszabadultak az árak.

Bár Kína az MI-hez kapcsolódó késztermékek és zöldtechnológiák legnagyobb szállítója a világon, a kulcsfontosságú alaptechnológiáknak, különösen a legfejlettebb chipeknek továbbra is nettó importőre. A fő beszállítói partnere pedig ezen a téren Tajvan és Dél-Korea.

Az USA korábban hozzájárult ahhoz, hogy az Nvidia a H200-as MI-chipjeit a kínai piacon értékesítse, és bár az amerikai kereskedelmi minisztérium is kiadta a licenceket, a beszerzések elakadtak. A kínai hatóságok ugyanis nem engedélyezik a hazai vállalatok vásárlásait a piac védelme érdekében, hogy ezzel ösztönözzék a technológiai önellátást és helyzetbe hozzák a hazai nemzeti bajnokokat, mint a Huawei Technologiest. Ám jelenleg az MI-infrastruktúra kiépítését korlátozza a magas sávsélességű videómemória kapacitáshiánya, és e probléma megoldása akár egy évtizedet is igénybe vehet.

Energiasokk és átállás

A nemzetközi energiapiaci feszültségek és az iráni konfliktus okozta súlyos ellátási kockázatok ellenére a kínai ellátási láncok bizonyultak a leginkább ellenállónak.

Az ázsiai óriás a közel-keleti kőolajfüggőségét (amely Irán esetében a teljes kínai nyersolajimport 11 százalékát teszi ki) a saját zöldtechnológiai exportjának az előnyére fordíthatja. Mivel a kínai ellátórendszerek és az ipari háttér sokkal jobban ellenáll egy energiaválságnak, mint a legtöbb ázsiai vagy európai versenytársuk, a globális energiaársokk előnyt jelent az ország elektromosjármű- (EV) és napelemgyártóinak.

Brüsszel új protekcionista megoldása

Az uniós védővámokat Peking már megugrotta azzal, hogy az exportőrök hazai adókedvezményeit például a napelemek esetén visszavonta, hogy mérsékelje a nemzetközi kereskedelmi feszültségeket. Ezek megvonása és a vámok kikerülése azonban a termelés áthelyezését hozta maga után többek között az Európai Unió területére. Vagyis az olyan óriások, mint a BYD vagy a CATL európai bázisépítései mögött ez az állami irányelv áll.

Viszont a távol-keleti tőke egy újabb nehézséggel szembesül, amelyre az nincs felkészülve.

Miután az európai uniós bürokrácia is felismerte, hogy a hagyományos piacvédelmi eszközök hatástalanok, így szigorítja a jogi és megfelelési elvárásait a keleti tőke térnyerésének lassítása érdekében.

Ennek a központi eleme a 2023-as, a külföldi állami támogatásokat vizsgáló rendelet (Foreign Subsidies Regulation, FSR), ami felhatalmazza a brüsszeli hatóságokat, hogy piactorzításra hivatkozva bármikor versenyjogi vizsgálatokat vagy akár rajtaütésszerű ellenőrzéseket indítsanak a harmadik országból származó szereplők ellen.

A keleti vállalatok nehézségei alapvető működési és kulturális okokra vezethetők vissza. Az ázsiai cégek Európában is a hazai kapcsolati tőkére és a jelentős költségcsökkentésre épülő működési modelljüket próbálják alkalmazni, a vállalatok vezetői pedig a jogi kiadásokat tehernek és indokolatlan kiadásnak tekintik. Közülük jó néhányan sokallják a 400 és 800 euró közötti nyugat-európai ügyvédi óradíjakat vagy egy komolyabb felvásárlás 300 ezer eurós átvilágítási költségét.

Ez a hozzáállásuk azonban katasztrofális következményekkel jár a projektekre nézve.

Kiváló példa erre egy belgiumi akkumulátorgyár, amelynek előkészítése azért akadt meg, mert a beruházó kínai cég a jogi előkészítés hiánya miatt nem volt tisztában azzal, hogy Belgiumban a munkavállalók bére követi az inflációt.

Emellett áprilisban egy kínai vasúti óriásvállalat, a CRRC elveszítette a lisszaboni metrótendert, méghozzá azért, mert a brüsszeli hatóságok az FSR-rendelet alapján mindössze háromnapos határidőt szabtak a cég számára annak bizonyítására, hogy nem kapott piactorzító állami szubvenciókat. A kínai vállalat a szigorú ázsiai adatáramlási és adatvédelmi szabályozás kötöttségei miatt képtelen volt ilyen rövid idő alatt adatokat átadni és validálni az uniós szervek felé, így elbukta ezt a stratégiai jelentőségű tendert.

Strukturális tehetetlenség vagy alkalmazkodás?

Bár a távol-keleti kereskedelmi kamara jelentése szerint a vállalatok 81 százaléka érzékeli a növekvő bizonytalanságot és a komplex jogi elvárások jelentette kockázatot az európai piacon, a reakcióidejük megdöbbentően lassú.

A Kínai Kereskedelmi Kamara által felmért cégek mindössze 35 százaléka indított belső képzéseket, csupán 23 százalékuk kezdte meg az adatkezelési protokolljai felülvizsgálatát és közel negyedük semmilyen érdemi lépést nem tesz, a szaporodó uniós rajtaütések és versenyjogi eljárások ellenére. Ez a merev vállalati magatartás azonban a visszafordíthatatlan piacvesztésüket hozza Európában.

A „kaméleontőke”

Bár a brüsszeli jogi szabályozások és a bürokratikus szigorítások a távol-keleti vállalatok jelentős részét defenzívába kényszerítették, a globális gazdaság átrendeződésének legizgalmasabb fejezetét éppen azok a különleges kivételek írják, amelyek felismerték az adaptáció új útját. A Stellantis és a Dongfeng vegyesvállalati modellje egy teljesen új tőkepiaci magatartásforma előfutára.

A merev hazai reflexekből működő és az uniós rajtaütéseken elvérző cégekkel ellentétben a geopolitikailag jelentősebb ázsiai szereplők már nem harcolni akarnak a szabályozásokkal szemben, inkább asszimilálódnak. Felismerték, hogy a nyugati adminisztratív protekcionizmus – a külföldi állami támogatásokat vizsgáló rendeletek, mint a már említett FSR és a büntetővámok rendszere – ellen a leghatékonyabb védekezés az átalakulás.

Vagyis egyes ázsiai vállalatok az önálló zöldmezős beruházások helyett európai cégeket keresnek maguknak. Egy lokális multi kisebbségi partnereként ugyanis az ázsiai tőke egyszerűbben megkapja az európai jogi védettséget, mentesül a legszigorúbb adatátadási követelmények alól, és védett lesz a kontinens új szabályozásaival szemben.

Ez az új modell a kölcsönös alkukra épül. A kínai piacról kényszerből menekülő tőke és a felhalmozott csúcstechnológia az európai gyártósorok túlélésének záloga, cserébe az európai partnercég biztosítja a jogi és bürökratikus megfelelést, valamint a lobbierőt, amire Kínának a belső piaci nyomás miatt van szüksége.

A már említett vállalatok rájöttek, hogy a fizikai termékek vámolhatók, de az innováció és a know-how licencelése, illetve a vegyesvállalatok szoftveres integrációja megtalálja a jogi kiskapukat. Ezáltal a Made in Europe árucikkek gyakrabban tartalmaznak majd ázsiai technológiát.

Fotó: Dreamstime

Kapcsolódó: