Dél-Korea számára a demográfiai válság katonai problémává vált, mivel a sorköteles korosztály zsugorodik, az északi fenyegetés viszont változatlan. Szöul robotokkal, drónokkal és mesterséges intelligenciával próbálja pótolni a hiányzó katonáit, így lesz a koreai határ a jövő haderejének kísérleti terepe.

Dél-Korea esete megmutatja, hogy a demográfiai válság a fejlett országokban nemzetbiztonsági problémákat okoz. Az ázsiai ország robotizációs fordulatának ugyanaz az oka, amiről korábban Edward Luttwak kapcsán írtunk: a modern társadalmakban a háborús veszteség mást jelent, mint évszázadokkal korábban. Amikor egy családban egy-két gyermek van, egy katona elvesztése a személyes tragédián túl egy családi vérvonal megszakadása is. A haderőfejlesztés ezért egyre kevésbé választható el a demográfiától: ahol elfogy a hadköteles korosztály, ott robotokra, drónokra és az autonóm rendszerekre van szükség.

A dél-koreai haderő hat év alatt nagyjából ötödével zsugorodott: 2019-ben még körülbelül 563 ezer aktív katona és tiszt szolgált, 2025-re ez a szám 450 ezerre esett. Ugyanezen időszakban a sorköteles korba lépő húszéves férfiak száma 30 százalékkal, 230 ezerre csökkent, ugyanakkor Észak-Korea haderejét Szöul továbbra is mintegy 1,2 millió főre becsüli.

A probléma már napi szinten jelentkezik. A védelmi minisztérium szerint a dél-koreai hadsereg nagyjából 50 ezer fővel marad el az optimális készültséghez szükséges létszámtól, ezen belül az altiszti állományban is több mint húszezres a hiány. A Reuters által idézett adatok szerint az ország termékenységi rátája 2024-ben mindössze 0,75 volt, a népesség pedig a 2020-as 51,8 milliós csúcsról 2072-re 36,2 millióra csökkenhet.

Szöul válasza erre a haderő technológiai átépítése. A beszámolók szerint a hadsereg vizsgálja a stratégiai együttműködés lehetőségét a Hyundai Motorral, hogy robotikai eszközöket állítson hadrendbe a frontvonalközeli feladatokra. A lehetséges eszközök között szerepel a Boston Dynamics négylábú Spot robotja, a MobED mobil platform és az X-ble Shoulder exoskeleton, ezek felhasználási területei első körben megfigyelési, felderítési és logisztikai feladatok lehetnek. Mivel az előjelzések szerint a dél-koreai haderő 2040-re 350 ezer főre zsugorodhat, így a robotizáció a technológiai kiegészítő szerepe helyett a működőképesség fenntartásának egyik feltételévé válhat.

A határvédelmi felhasználásuk már a konkrét létszámtervekben is látszik. A védelmi minisztérium szerint

a demilitarizált övezet közelében működő általános előretolt őrposztokon szolgáló állományt hosszabb távon 22 ezerről 6 ezer főre csökkentenék.

A feladatok jelentős részét pedig MI-alapú megfigyelőrendszerek, szenzorhálózatok és automatizált határvédelmi eszközök vennék át. Ez a szám jól mutatja meg, hogy Szöulban a robotizáció teljesen átírja a határvédelem működését.

A robotkatona három arca

A Hyundaijal való együttműködés azért érdekes, mert megmutatja, hogy a haderő robotizációja nem egyetlen humanoid harci gép bevetését jelenti. Ehelyett egymást kiegészítő platformokról van szó: járőröző és érzékelő robotokról, kis méretű autonóm szállítóeszközökről, valamint olyan exoskeletonokról, amelyek egy katona fizikai terhelését csökkentik. A robotizáció első hulláma így várhatóan az élő erő teljes kiváltása helyett a legveszélyesebb, legfárasztóbb és leginkább munkaerő-igényes feladatok gépesítése lesz.

Ennek a legismertebb eleme a Boston Dynamics négylábú Spot robotja, amely veszélyes vagy nehezen megközelíthető terepen képes járőrözni, kamerákkal és szenzorokkal adatot gyűjteni, illetve olyan helyekre bemenni, ahová embert csak nagy kockázattal küldenének. Katonai környezetben ez elsősorban határ-, objektumvédelmi, felderítési és vegyi-biológiai mérési feladatokat jelenthet. A koreai demilitarizált övezetben különösen értékes lehet egy olyan eszköz, amely folyamatosan mozog, figyel, adatot küld.

A MobED, vagyis a Mobile Eccentric Droid, ez a kis méretű mobil platform kamerákkal, érzékelőkkel, önálló mozgással és stabil teherhordó képességgel a járőrözés, az utánpótlás-szállítás, az eszközmozgatás vagy akár a sebesültkimentés során nyújthat nagy segítséget. Az ukrajnai front egyik fontos tanulsága éppen az, hogy a logisztika és az utánpótlás sokszor ugyanolyan sebezhető, mint a harcoló egység. Egy olcsóbban gyártható, hálózatba kapcsolható földi robot ilyen környezetben a túlélést jelentheti.

A harmadik az X-ble Shoulder exoskeleton, amely már nem a katonát helyettesíti, hanem megnöveli a teljesítményét, miután a vállra és felsőtestre illeszkedő szerkezet a fej fölött vagy nagy terheléssel végzett munka során csökkenti az izmok és ízületek igénybevételét. A katonai alkalmazása során ez a karbantartásnál, a lőszermozgatásnál, a nehéz felszerelések kezelésénél, a járművek rakodásánál és a frontközelben lehet fontos. A demográfiai nyomás alatt álló haderők számára az ilyen eszközök egyik legnagyobb értéke, hogy az embert tovább, biztonságosabban körülmények között és a sérülések kisebb esélyével tarthatják a rendszerben.

A három eszköz együtt ideális a haderőszervezéshez.

A Spot a kockázatos érzékelést, a MobED a mozgást és a tehervitelt, az exoskeleton pedig az emberi állóképességet érinti.

Dél-Korea számára ezekre azért van szükség, mert egyszerre néz szembe egy nagy létszámú északi hadsereggel, a saját zsugorodó hadköteles korosztályával és egy erős hazai technológiai-ipari bázissal.

Ukrajna után másképp néz ki a modern hadsereg

Az ukrajnai front tapasztalatai felgyorsították ezt a gondolkodást. A háború ugyanis megmutatta, hogy a modern haderő értékét ma már nemigen lehet pusztán harckocsik, lövegek és a hadsereg létszáma alapján mérni: a drónok, a földi robotok, a szenzorhálózatok, az elektronikai hadviselési rendszerek és az adatfeldolgozó platformok ugyanannak a harctéri ökoszisztémának a részei. A CSIS értékelése szerint az orosz–ukrán háború öt területen formálta át a hadviselést: autonóm rendszerek, információs műveletek, elektronikai hadviselés, vitatott logisztika és légvédelem.

Dél-Korea ebbe a logikába illeszti a saját iparpolitikáját. Az idei védelmi költségvetést 8,2 százalékkal, 66,3 ezermilliárd vonra, azaz nagyjából 44 milliárd dollárra emelnék, I Dzsemjong elnök pedig kifejezetten a drónokat és a robotokat nevezte meg a fejlesztési prioritások között. A szöuli ADEX fegyveripari kiállításon pedig már olyan rendszerek jelentek meg, mint az automatizált K9 önjáró löveg új generációja vagy az MI-alapú célazonosításra képes kóborló lőszer, így a dél-koreai védelmi ipar a demográfiai nyomást exportképes technológiai programmá alakítja.

A katonai robotika ugyanakkor nem oldja meg az emberhiány problémáját, hiszen a fronton továbbra is szükség van kiképzett kezelőkre, karbantartókra, parancsnokokra, adatfeldolgozókra és a gyors alkalmazkodásra képes szervezeti kultúrára.

Ukrajna tanulsága éppen az, hogy bár a gépek csökkentik az ember közvetlen kitettségét, kiterjesztik a felderítést és olcsóbbá teszik a precíziós csapásmérést, az irányításuk, a döntéseik és a fenntartásuk során továbbra is szükség van az emberre.

A dél-koreai modell ezért Európa számára is korai figyelmeztetés. A csökkenő hadköteles korosztályok, az emelkedő munkaerőköltségek és a tartós biztonsági bizonytalanság abba az irányba tolja a haderőfejlesztést, ahol a drón, a robot, az exoskeleton és a szenzor ideális válasz lehet a létszámhiányra. A koreai demilitarizált övezet így nemcsak a hidegháború egyik utolsó frontvonala, hanem a következő védelmi ipari ciklus előképe is: a hadseregek ott kezdenek automatizálni, ahol először fogy el a katona.

Címlapfotó: Boston Dynamics Spot robotja

Kapcsolódó: